...–
közölte az egyik tábla a nők lázadása tüntetésén a minap, mire Harrach
Péter haragosan felszólalt az országházban. Felolvasott egy szöveget
(rádióban hallottam, nem élő beszédnek, hanem hangsúlyozott
felolvasásnak hallatszott, de különben mindegy) egy vidéki református
lelkész mondatlejtésével és pátoszával, ügyes prédikátorként erősen
mímelve a haragot. Megdöbbentő, hihetetlen nagy bunkóság! És ezt egy
jövendő édesanya mondja? Ó borzalom, ebből a fertőből csak a keresztény
hit vezethet ki bennünket – na jó, ezt nem így mondta, de ez volt azt
értelme az iskolamesteri dörgedelemnek. „Visszatérni a hagyományos
európai értékekhez.”
Próbálom kibogozni, hogy mitől kelt ki ennyire magából
ez a keresztény úr. Blaszfémia? Ezt jelentette számára? Hogy tiszta
szentségtörés, az anya kultuszának, a Szent Szűz Anyának, illetve a
szerepének a kigúnyolása? Ha igen, akkor a világnézete alapjait érinti,
ezért önvédelemből üt, csak úgy bele a levegőbe. Bár az is lehet, hogy
nem a Szűzanya kultuszát akarta védeni, egyszerűen csak a hagyományos
polgári családrendet, apa dolgozik, anya szül, apa olvas, anya mosogat
satöbbi. Amihez az is hozzátartozhat, hogy anya beszél, apa nem hallja.
Többnyire nincs hozzá antennája.
Ez a keresztény úr sem értette meg, hogy az üzenet
hordozója úgy látja, őt csak gyerekszülésre és -felnevelésre valónak
tekintik, aminek ugye a tojóstyúk a szimbóluma. Pedig, tessék
elképzelni, valamivel több van az agyában, mint egy tyúknak,
következésképpen valamivel több szerepre tart igényt, mint egy
tojóstyúk. Ezzel a tömör mondattal nem önmagáról alkotott képet, hanem
arról a szerepről, amelyet a világ egyik része, ezek szerint Ön is,
Harrach úr, tőle elvárna.
Erről most eszembe jut egy kellőképpen blaszfémikus kép,
nem tudom, láttam-e valahol, vagy csak képzelem: jó giccses
szűzanyafestmény, mint régen a falusi szépszobákban, vagy akár lehetne
egy olasz reneszánsz madonna is, lényeg, hogy a közepébe, vagyis az ülő
test majdnem egészét eltakarva, azaz inkább helyettesítve – egy
tojóstyúk képe. Az egész mint világnézeti összefoglalás.
(Lángh Júlia)
*
A szerk. megj.: Részlet Harrach felszólalásából: „Amikor házasságról
van szó, mi azt mondjuk, hogy két ember egymásra talált és ebben benne
van legalább a véglegesség terve. De vannak, akik az elválás jogát
hirdetik. Amikor családról vagy gyermekvállalásról beszélünk,
akkor természetes, hogy a családot mint aminek nincs alternatívája, úgy
említjük, a legfontosabb közösséget. A gyermekvállalás az élet nagy
csodája, amikor egy új személy jön a világba, és valljuk azt,
hogy a nő önmegvalósításának a legbiztosabb útja. És akkor jön egy
válasz, ami azt hiszem, minden normális embert megdöbbentett. Nemrégen,
itt a Kossuth téren olvashattuk: Nem vagyok tojóstyúk. Ezt egy leendő
édesanya mondta talán? Megdöbbentő. Hihetetlen nagy bunkóság. Az ilyen
válaszok megelőzésének egyetlen feltétele van: visszaérni a hagyományos
európai értékekhez.”
(Forrás: hangfelvétel)
Kommentáld!