Bár a kormánykommunikáció úgy fél a "megszorítások" fogalmától, mint a tűztől, az egyes, alacsony jövedelmű, munkavállalóként dolgozó társadalmi csoportok a konvergenciaprogramban jelzett tervezett változások nyomán bajosan nevezhetik majd másnak a tapasztaltakat. Mit mond a politológus és mit a munkaerő-piaci szakértő?

A konvergenciaprogram bemutatását követően sorjáztak a következményeket elemző cikkek. Havi 200-230 ezer forintos jövedelem alatt mindenki rosszul fog járni, még a gyerekesek is, és lehet olyan kör, ahol a reálkeresetek 8 százalékkal esnek vissza – írta például a portfolio.hu. Vámosi-Nagy Szabolcs adószakértő pedig azt mondta: adószakmai szempontból egyetért az adójóváírás megszüntetésével, társadalompolitikai hátrányai miatt azonban hosszabb idő alatt, a bérinfláció idején kellene kivezetni, vagyis amikor növekednek a bérek, és azzal összhangban, hogy a nettó jövedelmek ne csökkenjenek. A konvergenciaporgram előre vetíti a Munka törvénykönyvét érintő tervezett változásokat is, miszerint 6 hónapos próbaidőt határozhatnának meg a cégek, s amennyiben a cég érdekei úgy kívánják, 40 helyett 44 óra is lehet a heti munkaidő, túlórát nem kell fizetnie a munkaadónak. Mindez történik annak árnyékában, hogy a rendvédelmi dolgozók elszántan tüntetnek a korengedményes nyugdíjuk megtartásáért. A jelek szerint egyre többen érezhetik becsapva magukat, érzik megszorításnak a módosításokat. Ugyanakkor a kormány lépései azokat a társadalmi csoportokat érintik kedvezőtlenül, amelyek érdekérvényesítő képessége alacsony.

Fotó: Stiller Ákos

„A kormány a könnyebb ellenállás irányába halad: leginkább azoknak a csoportoknak az érdekeit sérti, akikkel könnyebb szembemenni” – sommázott Krekó Péter politológus, amikor az alacsony jövedelműeket és munkavállalókat érintő tervezett változásokról kérdezzük. „Ezek az intézkedések egyébként meglehetősen tipikusak Európa-szerte, szinte mindenütt a munkavállalók kiváltságait csorbítják a kormányok. Az intézkedések leginkább talán Nicolas Sarkozy politikai programjához hasonlíthatóak, ami rendkívüli konfliktusokat generált Franciaországban” – fogalmaz az elemző. Azt mondja, a kormány számára a fő problémát az jelenti, hogy intézkedései drasztikusan szembemennek az előzetes elvárásokkal. Nevezetesen azzal, hogy "nem lesznek megszorítások", illetve azzal, hogy a kormány korábban látványosan a szakszervezetek mellé állt, azt ígérve: kormányra kerülve a munkavállalók érdekeit képviseli majd. „Tovább fűti az ellenállást, hogy a kormány sokszor látványosan mellőzi az egyeztetéseket a szakszervezetekkel, amire a visszatérő vád, hogy ezzel a saját maga által meghirdetett 'nemzeti együttműködést' rúgja fel” - magyarázza Krekó.

A munkakörülményeken változtató tervezett módosítások eredménye sem egyértelmű. „Közvetlen hatással nem lesz sem a versenyképességre, sem a munkahelyteremtésre” – mondta a hvg.hu-nak Adler Judit, a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatója a konvergenciaprogamból ismert, a Munka törvénykönyvét (Mt.) érintő tervezett változásokról. A munkaerőpiaci szakértő azt mondja: a munkavállaló munkaidejének rugalmas beosztása természetesen segítheti a cégeket abban, hogy a hozzájuk befutó megrendelésekhez igazodjanak, s ne kelljen túlórát fizetniük, vagyis olcsóbb legyen a működésük. „Mindez ugyanakkor tervezett munkaszervezést igényel, amely Magyarországon valószínűleg csak a nagy cégeknél valósul majd meg, a kicsiknél nem jellemző az időkihasználás tudatos alkalmazása” – magyarázza Adler Judit. Hozzáteszi azt is, hogy az Mt-t érintő lazítások a gyakorlatban már most is jelen vannak, mert bár jelenleg több, a munkaadót védő kitétel is szerepel a jogszabályban, a munkaerőpiac kínálati jellege, vagyis a munkát keresők magas száma miatt már eddig sem volt ritka, hogy egy munkaadó visszaélt a pozíciójával.

Fotó: MTI

„Amikor a versenyképességre hivatkozva hoznak egy ilyen döntést, akkor érdemes azt is számba venni, hogy kivel is szeretnénk versenyezni: a nyugati piacokkal, ahol a keresetek magasak, a munkavállaló védett, és az innováció, a kutatás-fejlesztés miatt vannak versenyelőnyben. Vagy a keleti piacokkal, ahol nagyon alacsony bérért és kiszolgáltatott körülmények között dolgoznak az emberek” – mondja. A hat hónapos próbaidő életszerűsége is megkérdőjelezhető. „Ez kétélű fegyver, hiszen olyan munkaerőt is elveszíthet a cég, akit szívesen megtartana. Amúgy pedig határozott idejű szerződéseket eddig is köthettek a cégek, ha már a határozatlan idejűtől esetleg tartottak” – hangsúlyozza Adler Judit, hozzátéve: a cégek – amikor működési nehézségeik vannak – gyakran hivatkoznak külső okokra, mint a nem rugalmas munkaidő vagy a próbaidő hossza, pedig ezektől közvetlenül nem javul a működésük.

„Minden társadalom- és gazdaságpolitikának vannak nyertesei és vesztesei. A kormány gazdaságpolitikája jól láthatóan az aktív, magas jövedelmű csoportokat támogatja” – mutat rá Krekó Péter, hozzátéve: az alacsony jövedelmű csoportok, az inaktívak és az állami alkalmazottak inkább rosszul járnak. „A Fideszről az utóbbi időszakban leginkább ezek a csoportok 'morzsolódtak le', és mivel a konvergenciaprogram és a Széll Kálmán-terv súlyos kiadáscsökkentéseket irányoz elő, ez a folyamat tovább folytatódhat. Bár a kormány ígéri, hogy senki nem jár rosszul a jövőben, nem valószínű, hogy minden piaci szereplőből ki tudná kényszeríteni a béremelést” – véli az elemző.