Érdekes infókra akadtam a napokban, amelyek segíthetnek kirakni a nagy puzzle-t, ami talán magyarázatot adhat!
Egyfelől itt van ez a HVG-ben megjelent írás.
A cikk kutatásokra hivatkozva leírja, hogy bár a hazai és nemzetközi
sajtó hangos a Fidesz-kormány „botrányaitól”, közben a kormánypárt
népszerűsége tartósan nagyon magas szinten áll. Ennek oka a cikk
szerint, hogy a választópolgárok többsége nem tartja fontosnak a
sajtószabadságról és a magánnyugdíjpénztárak „államosításáról” szóló
vitákat. A végkövetkeztetés, hogy húsz évvel a rendszerváltás után a
liberális demokráciának csak az intézményrendszerét sikerült adaptálni,
az értékeit a társadalom túlnyomó többsége számára nem. Persze úgy is
lefordítható ez, hogy a szavazópolgárok a közvetlenül a pénztárcájukat
érintő kérdések alapján szavaznak, nem az elvont viták alapján.
Másfelől olvastam ezt a blogot, amely Csehországból tudósít.
A poszt lényege, hogy a cseh sajtó a világtrendhez igazodva rendkívül
negatívan számol be a magyar fejleményekről, de az ilyen jellegű cikkek
után olvasható olvasói kommentek nagy többsége egész másképp látja a
helyzetet, inkább irigykednek, hogy a magyaroknak milyen jó kormánya
van, és nagyon támogatják az intézkedéseket, bárcsak saját kormányuk is
hasonlóan cselekedne. Megjegyzendő persze, hogy ahogy Magyarországon
sem, úgy valószínűleg Csehországban sem messze nem reprezentatívak ezek
a hozzászólások az egész társadalom egészére nézve.
Harmadrészt olvastam egy
ingyenesen terjesztett lapban a Mit szól hozzá? rovatban a – szintén
nem reprezentatív – járókelők véleményét a Januártól változott az
adórendszer, Ön kiszámolta-e, mennyivel jár jobban vagy rosszabbul?
Kérdésre adott válaszokat:
Julianna (49) konyhai dolgozó: Hallottam róla, de még nem számoltam utána, remélem, azért néhány forinttal többet viszek haza.
Sándor (50) árufeltöltő: Őszintén
megmondom, nem jártam utána, a hónap végén úgyis ki fog derülni, hogy
jobban jártam-e, vagy sem.
Eszter (21) ápolónő: Igen,
valószínűleg havi öt-tízezer forinttal lesz kevesebb a fizetésem, mert
csökken az adójóváírás mértéke.
Nos ezek a válaszok – bár újra
hangsúlyozni kell, hogy nem reprezentatívak, én például pontosan
kiszámoltam –, de mégiscsak azt sugallhatják, hogy az emberek egy jó
részét mintha az adótörvények változása sem érdekelné annyira, hogy
utánaszámoljon a dolognak. Ez persze üti azt az első bekezdésben tett
állításomat, miszerint a szavazópolgárok a közvetlenül a pénztárcájukat
érintő kérdések alapján szavaznának.
Mik lehetnek a fentiek alapján a lehetséges következtetések, mikor fog esni a Fidesz népszerűsége?
1. Február elején, mikor sokan meglepődnek, hogy az adóváltozások miatt bizony rosszabbul jártak. Lesznek ilyenek.
2. Az emberek (akár a csehek)
alapvetően elégedettek a kormány vitatott döntéseivel, és akár rövid
távon még egy kis áldozatra is hajlandóak a remélt boldogulás
érdekében.
3. Tényleg csak a „Való Világ”-tól
elrugaszkodott értelmiségi elit demokráciaféltő hisztijéről van szó, a
népi bölcsesség - amit mostanában sokan kétségbe vonnak – nem félti sem
a sajtószabadságot, sem a leendő nyugdíjakat. Legalábbis nem a
jelenlegi kormánytól.
Megjegyzem, a nyugdíjvitában én is leírtam már itt,
hogy valójában makroszinten csak egy technikai lépés történt
nyugdíjügyben, miszerint így nem számít majd bele a hiányba és az
államadósságba a nyugdíjjárulék kiesése. Valójában úgysem bújhatunk ki
a bőrünkből, 20-30-40 év múlva akármilyen a nyugdíjrendszer, úgyis csak
akkora lehet majd a nyugdíjak összege, amekkorát a gazdaság
teljesítőképessége megenged. A jelenlegi adatok alapján a felső tízezer
meg úgyis marad a magánnyugdíj rendszerben. Nem csoda, ha a
tizenegynéhány év alatt 800 ezer forintot összegyűjtő konyhai dolgozó
nem sajnálja annyira a magánnyugdíjrendszert, inkább bízik abban -
alappal/alaptalanul, ez sok mindentől függ -, hogy az államiban majd
jobb lesz.
Szóval érdekes a helyzet, kíváncsi
leszek a februári közvélemény kutatásokra, amikorra az emberek többsége
már megkapta az új adórendszerrel kiszámított borítékot.
Kommentáld!