Nem kell feltétlenül sok éves tanári múlt ahhoz, hogy az ember érzékelje: az elmúlt években nagyon nagyot változott a hazai fiatalság gondolkodásmódja. Ám ha valaki hozzám hasonlóan sok időt tölt fiatalok közt, és a katedrán is gyakran megfordul, az több szempontból is vizsgálni tudja a kérdést. A téma már csak azért is érdekes, mert napjainkban politikai jelentőséget kapott , hiszen a magyar fiatalság viselkedésének három tünete az ország sorsát is befolyásolhatja. Miről is van szó? Egyrészt a tömeges kivándorlásról, másrészt a passzivitásról, a teljes érdektelenségbe vonulásról, harmadrészt pedig a radikalizálódásról. Mindhárom a demokrácia ellen hat, és mindhárom nagyon káros jelenségnek tekinthető. A fiatalságnak minden országban a jövőt kellene jelentenie, a megújulás lehetőségét hordoznia, és az értelmiség utánpótlását adnia. Ám, ha ez a bizonyos fiatalság elmenekül az országból, vagy passzivitásba vonulva nem foglalkozik sem a saját jövőjével, sem országa sorsával, (és nem hallatja hangját, nem szavaz, nem él politikai eszközeivel), vagy szélsőjobboldali, radikális, és kifejezetten fasiszta szervezetekbe tömörül, akkor maga az ország gyengülhet meg. Ezen a ponton az értelmiség idősebb szegmensének kötelessége az okok felderítése. De nézzük miről is van szó!

A gondolkodás és felfogásbeli változás ma a 25 év alattiakat nézve a legszembeötlőbb, főleg ha az egy generációval előttük lévőkhöz viszonyítjuk őket; azokhoz akik hozzám hasonlóan jelenleg 40-45 év körüliek. Persze tény, hogy nem lehet általános, örökérvényű következtetéseket levonni, hiszen mindig akadnak kivételek. Ráadásul a magyar ifjúság több szempontból is nagyon heterogén közösségnek tekinthető, melyben például egy fővárosi, felső-középosztálybeli egyetemista és egy falun élő, 25 évesen családdal rendelkező és három műszakban dolgozó melós között iszonyú nagy különbség van (életkörülményekben, szocializáció terén, napi gondjaikban, gondolkodásban, anyagi téren és értékrendben) Mégis összegyűjthetőek trendszerű különbségek - a régen és ma korrelációjában - és összegyűjthetőek változások, melyek szinte az egész fiatalságot jellemzik. Ami leginkább érzékelhető, az az elbutulás, az értékrend nélküliség, a felelőtlenség, a könnyelműség és érdektelenség általánossá válása. Nézzük sorban, először az elbutulást. Ezt ma minden tanár világosan érzi. Ugyanis az a szint, ami korábban csak a kisegítő iskolákat jellemezte, ma már a szakmunkás képzőkben fordul elő; az a szellemi teljesítmény, ami régen a szakmunkás-képzőkben volt érzékelhető, ma már a középiskolák – gimnáziumok sajátja, és az a színvonal ami régen az egyszerű, kisvárosi gimnáziumokban volt tetten érhető, ma már csak a legelitebb fővárosi intézményekben általános. Vagyis kijelenthetjük: mindenhol egy egész szintet zuhant a magyar tanulmányi színvonal! Mindez alig 15 – 20 év alatt. (És számokkal is alátámasztható, az országos kompetenciamérések adatai révén.)

A tanulmányi, szellemi teljesítményromlás – mely természetesen alapjaiban határozza meg a további jelenségeket – kiegészül például a fiatalok értékrend nélküliségével. Régen – ha mondjuk 40-50 évet megyünk vissza, voltak bizonyos alapok, melyek szinte minden fiatalnál fontos alaptételeket jelentettek, erkölcsi és viselkedési vonatkozásban is. Ilyen volt például az idősek tisztelete, az emberi teljesítmény (sport-, és tudományos eredmény) elismerése, a példaképek követése, illetve bizonyos örök értékek elfogadása (szabadság, igazság, emberi méltóság … stb). Később, ha a 20 évvel ezelőtti ifjúságot nézzük, már módosult az értékrend, és teljesítményközpontúvá vált, és kicsi elanyagiasodott, fellazult. Majd jött a mai helyzet és most azt látjuk: szinte NINCS is már értékrend a fiatalok körében. Nem nagyon találunk olyasmit a mai világ (és a régmúlt idők) értékei közül, melyet a magyar fiatalok mindannyian tisztelnének, elfogadnának vagy követnének.

És eljutottunk az érdektelenséghez. Egy átlagos mai tizenévest a Facebook és a másik nem (fiúk-lányok) mellett alig-alig érdekel valami más. Maximum még fiúknál a foci, lányoknál a legújabb divat „fér bele” az érdeklődési körbe, a TV „népbutító” műsorai (Valóvilág, Éjjel-nappal Budapest, Győzike show) mellett. Ezeken túl semmi. A külvilág, a társadalom, az ország helyzete, a művelődés belső igénye már sehol, ahogyan saját jövőjük megtervezése vagy akár csak átgondolás is kívül esik mindazon, ami fontos számukra.

És ezen a ponton jön a képbe a Jobbik! Nekik egyedül - a politika és közélet világából – sikerül felkelteniük a fiatalok érdeklődését. A Kurucinfót mind megtalálják, és az itt olvasható hangzatos, leegyszerűsített általánosításokat (pl. a magyarok ősi nép, a zsidók bűnösek, a komcsik és liberálisok kártékonyak, Európa pedig ellenség … stb) azonnal megtanulják. A Jobbik ráadásul „házhoz megy”, megkeresve és megtalálva a fiatalokat a koncerteken (pl. Kárpátia) az egyetemi klubokban, a szórakozóhelyeken és az internetes portálokon. A fiatalok pedig a szellemi visszaeséssel azonos mértékben hisznek nekik. Hozzáteszem, a három feltétel együttesen szükséges ahhoz, hogy a mai magyar fiatalok ilyen könnyen „bedőljenek” a radikális eszméknek: kell hozzá a már említett elbutulás, az érdektelenség (akit semmi nem érdekel, az nem is tud semmit a világról) és a tény, hogymivel NINCS értékrendjük, átvegyenek egy értékrendet pótló felfogásrendszert. És itt a dolog kulcsa. Azért ennyire népszerű a Jobbik a fiatalok körében, mert ők az értékrend hiányát pótolni tudják valami mással. Adnak nekik rajongani valót, gyűlölni valót, jelszavakat, egyszerű eszméket, jelképeket és egész külön kis világot. Nem beszélve a közösséghez tartozás érzéséről. Van ebben a katyvazban saját himnusz (székely himnusz), saját zászló (Árpád-sávos zászló), saját címer sőt saját egyenruha (fekete-fehér mente), és saját köszönés is (Szebb jövőt.). Persze azoknál a fiataloknál, akiknél erős szülői ráhatással kialakult értékrendek vannak, nem tud labdába rúgni a Jobbik. Ahol a neveltetés sújt fektet arra, hogy elmagyarázza a gyereknek: „kisfiam az emberek értékét nem a származásuk határozza meg, és a nemi identitás sem fokmérője semminek”, ott már nagyon nehezen hitetheti el Pörzse Sándor, hogy a zsidók tönkreteszik az országot és a homokosok másodrendű emberek. Ahol a gyerek Radnótit, Örkényt, Karinthyt, Rejtőt olvas, és ismeri a történelmet, ott egy Vona Gábor féle szónoklat erős kritikával találkozik. Ahol a gyerekben már tizenévesen feltámad az olvasás igénye, és kifejlődik a kritikai érzék, ott a Kurucinfót olvasott milliónyi sületlenség annak minősül, ami valójában is: hazugságnak és megtévesztésnek.

Csak a gond ott van, hogy lassan EZ a kisebbség. Az ilyen hozzáállás a ritkább és az ilyen neveltetés az elenyésző. EZÉRT és nem másért terjed úgy a Jobbik ideológiája mint a pestis! De mi lehet ennek az oka? A válasz az, hogy a kiindulópont, a szinte minden fiatalságot érintő probléma gyökere a neveltetés és a szülői generációkra jellemző életmód! Az országban a rendszerváltás után az egzisztenciális gondok kerültek az emberek problémái közül a legelső helyre. Az álláskeresés, a megélhetés biztosítása, a lakásteremtés, az állás megtartása, mindent megelőzött. Később a válság tovább súlyosbította a helyzetet. A mai 40-50 évesek generációjának egy része űzött vadként éli az életét, gyakran két állásban melózva, vagy éppen ellenkezőleg kétségbeesetten munkát keresve, kölcsöneit törlesztve, a gázszámla befizetésének bizonytalanságai közepette. Hol van eközben idő, energia és szándék a gyerekkel törődni? Mikor jut oda egy mai szülő, hogy értékrendet közvetítsen, könyvekről beszélgessen, a gyerekkel tanuljon, vagy akár az ellenőrzőjét megnézze? Egyszerűbb hagyni, hogy a számítógépet nyomkodja, vagy csatangoljon, ki tudja hol? EZT látjuk, amikor fiatalok közt vagyunk. Elkallódottnak és az ordas eszmék felé kiszolgáltatottnak tűnnek. Nincs kritikai érzékük, nem ismerik a történelmet és nincs egy otthonról hozott szilárd belső értékrendjük. És ők alkotják a jövőnket! Ha nem törődünk ezzel az egész helyzettel, ha nem találunk megoldásokat, akkor az országunk élhetetlen világgá változik.