Nem tudjuk, noteszbe jegyzi-e Mesterházy a tennivalóit. Ha igen, az első pont az elintézendők között – Gyurcsányt kilökni a tízedikről – három hete kipipálva. A második pont kétségtelenül a következő: a régi elvtársakat bezárni a kisszobába. Erről szólt az MSZP szombati kongresszusa.

Fotók: Berecz Valter

„Új politika, új struktúra” épül az MSZP-ben, amihez új szereplőkre van szükség – így fogalmazott a pártelnök. „Mindenkire számítunk, de nem ott, ahol az elmúlt húsz évben.” Mesterházy kérte a „régieket”, hogy „kicsit lépjetek hátra, és a háttérből segítsetek”. Az idea vastapsot kapott a küldöttektől.

Az elnöki referátum koreográfiája is ezt a vérvörös üzenetet húzta alá. Mesterházy tőmondatban köszönte meg mindazt, amit Gyurcsánytól kapott a párt, majd kijelentette, „ezzel a köszönetnyilvánítással az MSZP lezárta ezt a kérdést”. Percekkel és bekezdésekkel később pedig így szólt: „A mai kongresszuson helye van köszönetet mondani mindazoknak, akik az elmúlt húsz évben képviselték politikánkat.” Hatásszünet.

Nem lennénk most Kiss Péter, Lendvai Ildikó, Lamperth Mónika, Szekeres Imre, Juhász Ferenc, de talán még Szanyi kapitány sem. Pláne, hogy Mesterházy azt mondja: „Lezárjuk a szekértábor politikát, a kibeszélést.” Ennek érdekében a jövőben – a Gyurcsány-afférból okulva - gyorsítva zajlanak majd az esetleges kizárások. Mostanáig négy fellebbezési fórum létezett, melyeken akár másfél évig is elhúzódhatott az eljárás. Mától viszont mindössze két szint létezik; a második a kongresszuson életre hívott Országos Etikai és Fegyelmi Tanács, melynek a vezető tisztségviselők ügyében mindössze nyolc napja lesz határozathozatalra. Konkretizáljuk: ha valamelyik „öreg” úgymond „kibeszél”, bő egy hét múlva kiülhet a független képviselők közé.

Utóbb, a kongresszus szünetében játékra hívtuk a pártelnököt. Felvetettük, mi soroljuk szépen az általunk réginek tartott potentátokat, Mesterházy pedig igennel vagy nemmel helyezze kategóriába őket. A sok kis igen helyett sajnos egyetlen nagy nemet kaptunk – magára a kérésre. Annyi hangzott el: „Nehéz megélni, amikor egy pillanat elérkezik, de ez a pillanat itt van.”

Pisi

Ide most be kell szúrnunk egy sztorit. Az FN24 tudósítója a férfi vécében intézte az intézendőt, mikor is a mellette lévő piszoárhoz maga Juhász Ferenc exhadügyminiszter lépett, és váratlanul egy huszonéves történettel örvendeztette meg az alkalmi társaságot. A létező szocializmus végnapjaiban, az utolsó MSZMP-kongresszusról hazatérő nyíregyházi küldött számára az volt a pártértekezleten szerzett legnagyobb élmény, hogy a toaletten mellette végezte szükségét Németh Károly elvtárs, és „ő is ugyanúgy csinálja”, slicc le, ürít, ráz, slicc fel.

Csak a név változik.

Németh elvtárs szerencsére a múlté, de az egyelőre kérdés, a fenti, Kiss Péterrel kezdődő sor mikor jut hasonló sorsra. Ugye azokról beszélünk, akik bő hónapja „informális” tanácskozást tartottak Mesterházy távollétében. A szendvicsezős dzsemborit akkor egyesek úgy zanzázták: támogatjuk Attilát, mindaddig, míg nem mi leszünk a célkeresztben.

És arról még nem is beszéltünk, kik kerülnének a lecseréltek helyére.

Schulz

Gyurcsány távozása óta Mesterházy nem győzi hangsúlyozni, hogy új korszak kezdődik, „forradalmi változásoknak néz elébe a párt”. A váltás kommunikálásának legegyszerűbb és vélhetően leghatékonyabb (bár nem túl elegáns) módja az elődre, Gyurcsányra lapátolni az összes fekáliát. Amihez partnerekre is lelt a pártelnök. A kongresszust videóüzenetben üdvözölő Martin Schulz, az európai szocialisták vezetője (igen, őt kápózta le annak idején a túlmozgásos Berlusconi) például azt mondta a kivetítőről: „A minap egy régebbi miniszterelnök elhagyott benneteket és új pártot alapított. Ez engem megdöbbentett… annak idején kiálltunk mellette… ő most nem vállalt velünk szolidaritást… a saját céljaiért akar tenni… Nekünk viszont a magunk céljaiért kell küzdenünk… Ti vagytok pártunk magyar része, mi mellettetek állunk.”

Az RMDSZ főtitkára, Kovács Péter szintén fölsorakozott a Gyurcsányt karaktergyilkolók közé. Kongresszusi szónoklatában úgy vélekedett, a határon túli magyar családok „nem tudják feledni 2004. december ötödikét”. Hogy Kovács mégis tiszteletét tette a szocialistáknál, annak köszönhető: „Az RMDSZ nem engedheti meg magának, hogy megsértődjön.” Értsd, a határon túli magyar pártok számára Gyurcsány vállalhatatlan, de egy DK-mentesített MSZP esélyes a barátkozásra. Kovács amúgy figyelemre méltó beszédet tartott; egyrészt megüzente a Fidesznek, hogy „csak” azért vállalta a fellépést, mert elvből mindenkivel spanol, másrészt jelezte, „nem irányításra, közvetlen beleszólásra, hanem segítségre” van szükségük „minden magyarországi párttól”.

Még egy résztvevőről szót kell ejtenünk: József Attila a szerencsés kiválasztott. Előzmény, hogy Orbánék eltávolítanák a Kossuth térről költő szobrát. Ami egyrészt indokolatlan, másrészt lehetőséget ad a szociknak demonstrálni a Fidesz gátlástalanságát, és persze azt, hogy a kurzus nemcsak József Attila szobrát, hanem a költő szellemiségét, mi több, magát a baloldaliságot is kisöpörné az országból.

Ezek után nem meglepő, hogy a kongresszusi esztrád részeként József Attila-verseket élvezhettünk a kivetítőről, énekelt Hobó, szavalt Latinovics. Plusz minden résztvevő kapott egy józsefattilás képeslapot, melynek hátulján levél olvasható „magyar állampolgár” aláírással. A címzett Orbán Viktor miniszterelnök, 1357 Budapest, Postafiók 6. A szöveg tartalma: ne bánts Attilát! Az anzixot elég aláírni, bélyeget nyalni rá, és mehet is a postára.

A József Attila a mi védőszentünk út stációjaként a kongresszuson kéttucat ifjú baloldali állt ki a színpadra, fehér pólóban, mellkasukon József Attila arcképével – megannyi szijjártóként. Beszélt is közülük egy bizonyos Bárány Balázs, de akkora bajban nem vagyunk, hogy még őt is idézzük.

Szósz

Inkább vissza a pártelnökhöz. Akit - József Attila A Hetedik című versének elhangzása után - a párt hetedik elnökeként konferált fel a műsorvezető. Blaszfémia, minimum. Szóval Mesterházytól a belhatalmi játszmákon túl szószt is kaptak a küldöttek. A pártelnök vadiúj politikát, széles összefogást hirdetett (amiből, ha hihetünk például a péntek reggel a köztévében nyilatkozó Bárándy Gergelynek, mindenképpen kihagynák a gyurcsányista DK-t), grandiózus megegyezést a társadalommal, az emberekkel, a pénzvilággal, a gazdaság szereplővel, az unióval, az univerzummal, sőt a Fidesszel is. A terv szerint most aztán „olyan politikai kultúrát” honosít meg az MSZP, melyben a túloldal „nem megsemmisítendő ellenség, hanem tisztelendő ellenfél”. Továbbá fenntartható fejlődés is lesz, a határon túliak szeretése, a zöld értékek szem előtt tartása, szociális biztonság, és „olyan köztársaság, ahol az állam nem szól bele a magánéletbe”.

Mindez „a baloldal ajánlata Magyarországnak”.

Mesterházy jeles elődként emlegette Kéthly Annát, Fejtő Ferencet és Nagy Imrét, belefér. De amikor azzal kezdett több mondatot is, hogy „közösen fogadjuk meg”, attól tartottunk, a küldötteknek kórusban kell majd esküt tenniük az új habitusra – szerencsére elmaradt ez a széles gesztus. Tán majd a kampányban.

Kiáltvány

Az erősen az ellenzéki Orbánt idéző beszéd hangsúlyosan viktoros eleme volt az Összefogás az új köztársaságért című kiáltványt. A dokumentumot a kongresszus elé terjesztette Mesterházy, s az a terv, hogy társadalmi vitára is bocsátja, mi több, országjárás is lesz belőle, „hogy meghallgassuk az emberek véleményét”, amit „rendszerezünk és eljuttatjuk a kormányhoz” – lásd még Nemzeti Konzultáció. Erre még Kerényi Imre is csettintene. A kiáltványt utóbb „egyfajta kvintesszenciának”, sőt „pillérgyűjteménynek” nevezte Mesterházy. MSZP Kőműves Tagozatot vizionálunk.

Ja, és hamarosan lesz pártprogram is, amit jövő május elsején, „a baloldal legnagyobb ünnepén” hirdet majd az elnök. Szerveződik az ügyvivői rendszer, még az Országgyűlés téli szünete előtt tisztújítás fazonírozza majd frakciót, a tavaszi pártkongresszuson pedig totális tisztújításon esnek túl, melynek eredményeként „feláll a csapat, mely elvezeti a pártot a 2014-es győzelemig”.

Ez igazi végszó. Aminél csak a már emlegetett Martin Schulz végszavazott nagyobbat, freudian: „Az MSZP a legnagyobb ellenzéki párt. És az is marad.”

Keretes

Az MSZP kongresszusa elfogadta a párt új alapszabályát. A küldöttek 80 százaléka, 400 fő jelent meg a Syma csarnokban, háromszáznegyvenen szavaztak; az eredmény: 334 igen, 6 tartózkodás, zérus nem.

Az alapszabály 58 pontjából 45 módosult. Egyetlen javaslatot utasított vissza a legfőbb szocialista grémium: a pártelnök és a megyei elnök közvetlen, párttagok általi választását. Így e titulusra eztán is a kongresszusi küldöttek emelnek vezetőt – így döntöttek a kongresszusi küldöttek.