Török Éva
Méhecske hercegkisasszony 3. rész
Bársonyka
Itt született egy
csodálatos kicsi méh, akit Bársonykának neveztek el, gyönyörű
bársonyos potroháról. Méhecske hercegkisasszony, a királynő
nagyon szerette, és őt is királynőnek nevelték. Mire az iskola
végetért, eljött a tavasz, kitárult a kaptár ajtaja, beragyogott
a nap. A méhek vidáman rajzottak ki, hogy feltöltsék a raktárakat
virágporral. Bársonyka sóvárogva nézte őket.
- Szeretnél te is kimenni
egyszer? – kérdezte tőle a mamája.
- Az nagyon jó lenne! –
sóhajtotta Bársonyka.
- Akkor ma este korán
feküdj le, hogy holnap kipihenten tudj kimenni dolgozni!
Nem kellett kétszer
mondani Bársonykának. Már sötétedés előtt lefeküdt, de alig
aludt valamit a nagy izgalomtól. Reggel korán felkelt, megmosdott,
(még fogat is mosott!) és sorakozóra elsőként érkezett.
A felügyelő a legjobb
dolgozóra bízta Bársonykát, hogy segítsen neki.
- Figyeld jól meg a
felderítők táncát, aztán repülünk dolgozni.
Úgy is lett. Gyönyörű
virágok mellett repültek el, míg megtalálták a kis erdőt.
Bársonyka szinte beleszédült a virágillatba. Nagyon igyekezett,
nem akart lemaradni a többiektől. Észre sem vette, hogy annyira
telerakta a kosárkáját, hogy a nehéz súlytól már nem tudott
fölrepülni.
- Semmi baj! Nézd ez a
virág porzója. Innen gyűjtjük a virágport. Ez meg itt középen
a bibe. Ha teszel rá a virágporból, megtermékenyíted. Mi is ezt
tesszük, ezért a virágok mindig szívesen látnak bennünket. Nem
csak magunkért kell dolgoznunk, hanem azért is hogy a
környezetünkkel is jót tegyünk. Ettől válik a munka örömmé.
Így is tettek. Egész nap
térültek-fordultak a teli kosarakkal. Este aztán fáradtan ültek
le vacsorázni.
Bársonyka is elmesélte
az anyukájának mi történt, aztán mély álomba zuhant.
Ezen a napon értette meg:
A JÓL VÉGZETT MUNKA UTÁN JÓLESIK A PIHENÉS.
Kapcsolódó hírek:
Mese az unokámnak
Mese az unokámnak
Mese az unokámnak