De akkor legyen ez így a hétköznapokon is. Akkor itt ne legyen civilként, magánemberileg se európázás, mármint hogy hétvégén csak úgy kiruccan a képviselő úr Bécsbe megnézni, mi van, magyar földet bitorló, zsebszerződéses, pondró osztrákok közé, akkor a képviselő úr, teszem azt, Lvovba ugorjék ki vásárolni a családjával. És jön majd a nyár, forró napok, amikor megpihenni akar a fáradt szervezet, de ne Olaszba meg Spanyolba akarjon megpihenni, ne Eiffel- meg Big Ben-nézés legyen, Loire völgye, Cote d’Azur, tessék csak kelet felé menni, akár Julianus barát nyomán is, kiváló alkalom ismerkedésre, magyarságtudat elmélyítésére, közben semmi portóikóstolás meg cheddarsajt-csipegetés, ellenben lótej- és szerszámíj-próbálgatás, jurta belakása.

Vegyük észre: vége a kubai koktélszürcsölgetéseknek és a kanári-szigeteki bolsi nyaralásoknak, háborúban áll a nemzet, igaz magyar ember pedig nem váltja aprópénzre a hazafiságát, pláne az ellenségénél. Nem tudom, mondtuk-e már, hogy mi a szellemi honvédelem hívei vagyunk.

De nem a Szabó Zoltán-féle mozgalomé, amit a háború előtt a nemzetiszocialista és nyilas befolyás ellen hirdetett meg, tehát mára eléggé avíttá vált, nem is érteni, mit akart, hanem mi a most szerveződő szellemi honvédelem hívei vagyunk, amelynek immáron kétezer kiválóbbnál kiválóbb tagja hétköznapi aprómunkában védi meg a hazát Európa ellen.

Hallani, hogy a legkiválóbb honvédők Bayertől Bencsik honvédőn át Dörner honvédőig személyes példával járnak elöl, s ahol csak lehet, bojkottálják a saját mocskában fetrengő Nyugatot. A gyermekeiket nem dekadens nyugati iskolákban taníttatják, a Bayer gyerekek például kazah egyetemen tanulnak tovább, Széles nagyvállalkozó vezetésével a legtehetősebbek sorra cserélik le az Audikat, BMW-ket, asszonyaik a legújabb ulánbátori trend szerint öltözködnek, s kizárólag kirgiz filmeket néznek, angolkisasszonyok meg francia nevelőnők helyett pedig tádzsik és türkmén kisasszonyok segédkeznek a házban.

Európa kaputt. Ha Magyarországon egymillió ember el tudja hinni, hogy például e sorok írója, mint „a nemzetközi médiát uraló baloldali és liberális értelmiség” tagja, egyetlen hanyag telefonnal jár el a Fehér Háznál vagy épp Brüsszelben Magyarország elmarasztalása tárgyában, majd egy füst alatt lazán megszerkeszti a The New York Times, a Guardian és a Frankfurter Allgemeine Zeitung másnapi számát is, akkor a szellemi honvédelemnek komoly jövője van, sőt csakis ennek van jövője; és csak ne nevessünk ezen, Stefka honvédő és Bencsik honvédő már állandó és megbecsült vendége az ellenzéki ATV vitaműsorának.

A szellemi honvédők vezetői legutóbb levelet írtak Európa polgárainak, s ebben kifejtették, hogy Magyarországon él és virul a demokrácia, nincs semmi gond a bolsikon és a libsiken kívül, amivel mélységesen egyetértünk, legfeljebb a megszólítással van gondunk. „Kérjük, higgyétek el”, írják a honvédők Európa népeinek, márpedig magyar ember nem tegeződik össze akárkikkel, azt előbb ki kell érdemelni.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa