Kezd alakulni a dolog.

A demokratikus oldalon hárman vannak, meg két ringsegéd, most végre a jobboldal is felzárkózott – ringbe szállt a Vezér, a Semjén meg a majré.

Valamit eltaktikázhattak, mert Gyurcsány még mindig életben van, úgyhogy már csak abban reménykedhetnek, hogy amit nem tudtak elérni az ellenségei, majd elérik a barátai.

Viszont kezdenek hibázni, mert egyrészt hülyeségeket beszélnek,másrészt meg képtelenek leállni a rablással.
Hülye dumákra külön emberük van, a debreceni mágus, a devizapiac réme, a rosszlányok gyámolítója.
Emellett túlspilázzák a dolgokat, a két kanigabi meg hülyébb, mint a Kiflihercignő volt legaktívabb periódusában.
Azt se nagyon veszik észre, hogy lassan már nem tudnak olyan fagyit venni, amelyik ne nyalna vissza, és ez a nyalás nem hasonlít arra, melyhez hozzászoktak, mióta minden megrendelést ők osztanak, mióta minden pénzesládikót kéjes nyögések közepette magukévá tettek, mióta mindenkit megfélemlítettek.

Itt van például ez a paksi megállapodás, melyet legbensőbb magánügyükként kezelnek, hozzávetőleg az olyan családi eseményekkel egy súlycsoportban, melyek után a feleségek még éjnek idején is nagy napszemüvegekben közlekednek – éppen most keresik a Putyinnal kötött megállapodáshoz a megfelelő keretet, mely elfedné a lényeget.

Hát igen, nagyon hozzá lehet ahhoz szokni, hogy a ránk bízott vagyonnal a sajátunkként bánjunk.
Hiszen ha az állam én vagyok, akkor az állam vagyona is az én vagyonom, azt csinálok vele, amit akarok, és ne akarjon ebbe beleszólni egyetlen fajankó sem, hiszen nem csak a fociban, de mindenben én vagyok az illetékes, Koltai Róbert meg kap majd egy trafikot.
Jómagam egyébként nagy híve vagyok az atomerőműveknek, hiszen ezek termelik legtisztábban a villanyáramot, egyre tökéletesebbek, és ameddig fel nem robbannak, addig a környezetet leginkább ez az energiatermelési mód kíméli.
A nukleáris iparban az oroszok nagyok, Amerika is tőlük veszi a műholdjai üzemeltetéséhez szükséges reaktorokat, aki lebecsüli őket, az véleményem szerint ostobább még Illés Zoltánnál is, pedighát, ugye…

Az atomerőművek kicsit a repülőgépre hasonlítanak, mert ha összevetjük a közlekedési balesetekben életüket vesztettek számát a repülőbalesetek áldozatainak számával, akkor kiderül, hogy kerékpárral közlekedni ezerszer veszélyesebb, mint repülőgéppel.
Csakhát a bringa nyergében egy ember ül, míg a repülőgépen háromszáz utas van, és amikor egy repülőgép lezuhan, nem szoktuk számolgatni a városokban-falvakban eltiport kerékpárosokat - a háromszáz sokkolóan több, mint az egy.
Az kétségtelen, hogy az atomenergiától rengetegen félnek, hiszen az atombombáról mindenki hallott, és hiába akarta megtanítani Öveges professzor a népet, hogy hogyan csináljunk barackmagból atommagot, Hirosima és később Csernobil mélyen beépült az emberiség tudatába – az atomtól rettegni kell.

Ezzel aztán szépen vissza is élnek a méregzöldek, akik ugyanúgy rájátszanak erre a zsigeri félelemre, mint ahogy az aranybányászat cianidos technikájával való rémítgetésnél a ciánnal megmérgezett grófnő esetére – még az a szerencse, hogy a pillanatragasztót nem akarják betiltatni, merthogy az meg vagy ciánakrilát, vagy nem ragaszt.
De az biztos, hogy egy ilyen monstrum felépítése előtt meg kell vizsgálni, hogy erre van-e szüksége az országnak, vagy helyette esetleg célszerűbb lenne megetetni az éhező gyerekeket?
Merthogy nem biztos, hogy szükség van rá, vagy, hogy erre van szükség.
Lehetne esetleg vizsgálgatni azokat az energiatermelési formákat, melyek szintúgy kevés környezeti ártalommal termelik az áramot, például a szélerőműveket, esetleg el lehetne gondolkodni azon, hogy talán be kellene fejezni a rendszerváltás mámorában a felindult magyartanárok és izgága nemzetmentők által meghiúsított Bős-Nagymarosi komplexumot, ha mostanában nem egyszerűbb villanyáramot vásárolni a kínálati piacon.

Mindenesetre a Mi Vezérünk előrelátó, mint a szemellenzős ló, és biztosítani akarja a jövőjét.
Egy ekkora beruházás rengeteg pénzbe kerül, a beruházási összeg negyven százalékát állítólag magyar cégek felvirágoztatására akarja fordítani a kormány, és ne legyen kétségünk, hogy a cégek kiválasztása milyen elvi szempont alapján történik majd: Elviszem! Pont!
Nem véletlen az sem, hogy a KÖZGÉP az év végi ünnepek jótékony rózsaszín ködében ki lett tömve megrendelésekkel, és az sem véletlen, hogy valamiféle elkötelezettséget szeretne a Nemzet Vezetője vállalni az oroszoknál is, hogy bárki jön utána, meg legyen kötve a keze.
Mert a kötelezettségeket teljesíteni kell, aztán majd legfeljebb fordítva működik a hatvan-negyven százalék, mert az fel sem merül benne, hogy a maffiaállamnak vége lenne.

Ha az Úr csodát tenne és Mesterházy egy megnyert választás után megrázná a tabulát, lenne sírás –rívás, meg fogak csikorgatása szerte az országban.

Na, de ne szaladjunk előre ennyire, egyelőre reménykedjünk abban, hogy a nép végre felismeri, hogy nagyüzemileg fosztogatják.
Persze jobb lett volna valakit felmutatni egy ellopott libával, mert azt a nép egyszerű fia nem tudja értelmezni, mikor beáll a kamion a Költségvetés elé, a ponyváján az Orbán & Co. felirattal, a nép egyszerű fia azt sem érti, hogy a maffia nem libát lop, hanem mondjuk Deutsch Tompika közbejöttével ellopja a libásokat, tokkal-vonóval, tepertővel.
De azért van ebben szép is, nevezetesen az, hogy Orbán készül a szerinte legrosszabbra – az elvesztett választásra.
Ha van igazság a földön, akkor neki jobb lesz a börtönéletre készülni - vazelin, gumibugyi, miegymás.
Azért ne éljünk álomvilágban, meg várjuk meg azt a listát, melyben a kormányzásra készülők összefoglalják, mire is kérnek felhatalmazást a választóktól.
„okleveles” néven hozzászóló olvasóm feltett néhány kérdést, melyekre szerintem mindahányan szeretnénk választ kapni. 

Ezt írta:  

Szeretném hallani az elképzeléseket arról, mi lesz
1. az Alaptörvénnyel,
2. a kétharmados adó-törvényekkel,
3. a választási törvénnyel,
4. az Alkotmány Bíróság jogkörével és a jelenlegi személyi összetételével,
5. az Ügyészség vezetésével,
6. a közszolgálati tv, rádió jelenlegi vezetésével és műsor készítőivel,
7. a Költségvetési tanáccsal,
8. az Állami Számvevőszék vezetésével,
9. az MNB vezetésével, 
10. a TEK –kel,
11. a földbérletekkel,
12. a trafikokkal, 
13. a Közgéppel,
14. a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtal,
15. a helyi önkormányzatok elkobzott vagyonával,
16. a Takarékszövetkezetek szétverésének rendezésével,
17. a Terror Házával,
18. a Veritas Történetkutató Intézettel,
19. a Századvég és az egyéb hasonlóan független tanácsadó szerveztek milliárdos támogatásaival,
20. a Heti Válasz és a többi jobboldali sajtó támogatásával,
21. a felcsúti stadionnal?

Egyáltalán - mi lesz a KÖZTÁRSASÁGGAL? 
Mi lesz a fülkeforradalmárokkal?
Mi lesz a lenyúlt vagyonnal?
A listát esetleg lehet még bővíteni...

Ha ezekre a kérdésekre az új választási szövetség adekvát válaszokat tud adni, akkor már kész is a demokrácia helyreállításának programja.

Ha nincs világos válasz, akkor - bár az is egy válasz, de - nem hinném, hogy lenne mozgósító hatása.
A válaszokra felhatalmazást kell kérni a választóktól, mert ez ugyan nem Paks, de jó válaszok megvalósítása esetén lényegesen nagyobb lesz a világosság az országban, mint ma.
És egy konkrét válasz mellett állást foglalni hamarabb elmegy a polgár, mint ha csak szép jelszavakat hall.
Erre várunk nagyon sokan.
Remélem, nem kell már sokáig tipródnunk…

:O)))