Könnyen jogosítvány nélkül maradhatnak, akik az egészségügyi alkalmasságukról szóló igazolás beszerzését az utolsó percre hagyják.

A járművezetői alkalmasság eldöntéséhez eddig nem feltétlenül volt szükség külön szakorvosi vizsgálatra. A páciense egészségügyi előéletét ismerő háziorvos meghatározott díj fejében – a fiataloknak drágábban, az idősebbeknek jóval olcsóbban – kiállíthatta a jogosítvány megszerzéséhez, illetve megújításához szükséges igazolást. Január 1-jével változott a helyzet, és a látszólag apró módosítások alapos fejtörést okoznak a háziorvosoknak és a szakrendelők vezetőinek egyaránt. 

Fotó: Fazekas István

Az új regula szerint a krónikus betegek vezetői alkalmasságáról csak azt követően dönthet a háziorvos, ha állapotukról szakorvosi véleményt kért és kapott. A cukorbetegek például semmiképpen sem kerülhetik el a továbbküldést, függetlenül attól, hogy úrvezetőként vagy hivatásos sofőrként akarnak-e autóba ülni. Ez a követelmény azért is ellentmondásos, mert a 2-es típusú, nem inzulinfüggő betegség kezelése alapvetően a háziorvos feladata; ha pedig kezelheti, miért ne alkothatna véleményt páciense egészségi állapotáról. Ráadásul annak, aki tudottan beteg, vannak szakorvosi leletei, amelyek alapján a gyógyszereit többnyire a háziorvosánál íratja fel, így az tisztában van az alkalmasság elbírálásához szükséges információkkal is.

Kétszeresen is rosszul járhatnak azok, akiknek most kell megújítaniuk vezetői okmányukat. Egyrészt a rendelet szerint minden egyes szakorvosi vélemény 6800 forintba kerül, másrészt heteket, esetenként hónapokat is várni kell, amíg valaki sorra kerül a kardiológián vagy a diabetológián. „Ráadásul a fizetős beteg nem élvez elsőbbséget, és ebből a szakrendelőkben parázs viták alakulhatnak ki” – aggódik Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgatója. Nem csak a zalaegerszegiek tanácstalanok, több intézmény együtt sem tudta eldönteni, hogyan képezze árait. A celldömölki kórház például arról tájékoztatta a területéhez tartozó háziorvosokat, hogy saját térítésidíj-szabályzata alapján 3 ezer forintot kér a szakorvosi vizitekért. A siófoki kórház viszont úgy döntött, hogy náluk ez a szolgáltatás ingyenes.  Kérdés azonban, hogy lehet-e saját árat szabni, ha a kormányrendelet melléklete a „jogszabály által elrendelt orvosszakértői vizsgálatok és szakvéleményezés” árát 6800 forintban határozza meg. Az is vitatható, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által nem finanszírozott szolgáltatás díját törvényesen el lehet-e engedni – sorakoznak a kérdések. Az elbizonytalanodott szolgáltatók egyelőre a Nemzeti Erőforrás Minisztérium állásfoglalását várják. 

 Ahhoz sem kaptak fogódzót a háziorvosok, hogy a vezetői alkalmasság elbírálásához elfogadhatnak-e korábbi leleteket, s ha igen, milyen régiek jöhetnek szóba. És mi van akkor, ha a háziorvos a betegsége miatt küldi el a páciensét kardiológushoz, ideggyógyászhoz, ortopédushoz, nem a vezetői alkalmasság megállapítása végett? Ezt ugyanis anélkül is megteheti, hogy a beutalóra ráírná, milyen céllal kéri kollégája véleményét. Az ilyen módon elrendelt vizsgálat árát teljes egészében az OEP fizeti ki. Ez a trükk csak a szemészeten nem működik, ahol az alkalmasság elbírálásához olyan látásvizsgálatot is kérni kell, amire egy egyszerű szemüvegrendeléshez nincs szükség.

A térítési díj ellenében igénybe vehető ellátások köre a január elsejétől életbe lépett rendeletmódosítással nem változott, csak az árak mentek némileg feljebb. A háziorvosnál a 40 évesnél fiatalabbaknak 250 forinttal, a 70 felettieknek (akik tavaly még külön kategóriát képeztek) 1150 forinttal kell többet fizetniük a járművezetői alkalmasság elbírálásáért, mint 2010-ben – már ha nem kell őket szakorvoshoz továbbküldeni. Abban is bizonytalanok a doktorok – mondták el többen is a HVG kérdésére –, hogy ha eddig ingyen vagy 1500 forintért állítottak ki igazolást a táborozni készülő gyermekeknek arról, hogy egészségesek, most kötelesek-e ezért is a rendeletben szereplő 6800 forintot elkérni. Ugyanez vonatkozik a látleletekre is, amelyeket eddig – az előbbiekhez hasonlóan – ki-ki szociális érzékenységére hallgatva kedvezményes áron vagy ingyenesen adott ki.

A vizsgálatok suttyomban történő megdrágítása más esetekre is kiterjedt. Január elsejétől napi 400-ról 600 forintra emelkedett, az év közepétől pedig 800 forintra növekszik a kórházi ápolási osztályokra beutalt páciensek után fizetendő térítési díj. Hasonló mértékű „önrész” beszedését javasolja a krónikus osztályokon fél évnél hosszabb ideig fekvő betegek esetében is a jogalkotó. Ez azonban nem ellentételezi azt, hogy – ugyancsak az év elejétől – a krónikus ellátásért az OEP betegenként napi 1120 forinttal kevesebbet utal a kórházaknak.

Így ami a betegek számára áremelés, az a szolgáltatóknak éppen hogy bevételcsökkenés. A rendeletben megállapított árakat ugyanis már régen meghaladta az idő. A várpalotai kórház például az emelt szintű, kétágyas, fürdőszobás elhelyezésért és ápolásért napi 1900–3200 forint hozzájárulást kér. A zalaegerszegi kórházban pedig a három hónapos időtartamot meghaladó ápolás díja (ekkortól már az OEP nem támogatja az ellátást) napi 5600 forint. Vagyis ha a rendeletben tételesen meghatározott díjat, afféle árplafonként, komolyan kell venni, hamarosan nem lesz, aki ilyen szolgáltatást nyújtson.