(NOL) Kétharmados kormányzás, egypárti alaptörvényhozás,
centrális erőtér, unortodoxia. Ebben a közegben milyen üzenetű,
mennyiben más az állami ünnep?
- Augusztus 20.
hagyományos témái közül csak az alkotmányt kell kivenni, és a maradék
ünnepelnivaló így is működőképes. Az alkotmány kiradírozása meg is
történt azzal, hogy a Fidesz áprilisban, húsvétkor fogadta el a hatályos
alaptörvényt. ogyan többek között Ön is jósolta.
- ... Az
alaptörvénnyel jogállami és esztétikai problémák egyaránt vannak. A
társadalombiztosítás hiánya, a miniszterelnök államfő általi
kinevezésének hiánya és a köztársasági államnév hiánya csak néhány
példa, egymástól független sajátosság, de sorolhatnám még szinte a
végtelenségig.
Ráadásul egy seregnyi nyelvtani, szerkesztésbeli
és elvi hiba is van benne, az úgynevezett Átmeneti rendelkezések
jellegzetességeiről már nem is szólva. A szöveg mint szöveg sok helyen
csak pontosítja az előző, köztársasági alkotmányt, de az újításaival
számtalan gond van.
A bírák kényszernyugdíjazásához például a
hatalom egyenesen az alaptörvényből veszi a felhatalmazást, pedig az
alkotmányellenes passzusok attól nem válnak alkotmányosakká, ha az
alaptörvénybe kerülnek, legfeljebb alkotmányellenességük nem mondható
ki.
Amikor Áder Jánost köztársasági elnöknek jelölték,
Szijjártó Péter – akkor miniszterelnöki szóvivő – azt mondta: az új
államfő elsődleges feladata az új alkotmány megerősítése és
megszilárdítása. Sikerül neki? És vajon miért van szükség erre?
-
Egy normális parlamentáris rendszerben valóban az államfő a politikai
alkotmány őre. Nem a jogi alkotmányé, mert arra az alkotmánybíróságot
találták ki. Már ahol nemcsak névleg van ilyen intézmény, mint most már
nálunk.
Az alaptörvényben szerepel is, hogy a köztársasági elnök
őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Ami egyébként
önmagában oktalanság, mert az államszervezet nem demokratikus, hanem
alkotmányos. Csak egy része, nevezetesen a törvényhozás és a választás
zajlik demokratikusan. De lépjünk túl ezen is.
Ugyanakkor
Szijjártó Péter nem az alkotmányosság általános védelmét várta el Áder
Jánostól, hanem ennek a konkrét, mostani alaptörvénynek a
beüzemeltetését, megerősítését és védelmét. Márpedig az államfő a
politikai alkotmányosság felett akkor tudna őrködni, ha ehhez
rendelkezésre állna egy rendes alkotmányos normaszöveg.
Ráadásul
Áder János a Fidesz-világ közepéből jött, és államfővé választása előtt
közvetlenül nevét adta a két leginkább kifogásolható törvényhez: a
választójogi és a bírósági rendszer átalakításához. Magyarázhatónak, de
indokolatlannak tartom azt a széles elemzői elégedettséget, amely Áder
János államfői belépőjét övezte.
Sokan hasra estek attól, hogy
egy húsz éve a nyilvános beszédek tartásából élő ember viszonylag
elfogadhatóan felolvasott az anyanyelvén egy közhelyektől terhes
beszédet, amely nem tartalmazott semmi botrányosat vagy egetverő
marhaságot.
Mint utaltam rá, az elmúlt két évben itt egy újfajta
kormányzati rendszer jött létre, amelyben már az is kérdés, hogy mire
való egy köztársasági elnök. A centrális erőtér központjában Orbán
Viktor áll, aki a kormányt, a parlamenti frakciószövetséget és a
stratégiai ügyeket tárgyaló Fidesz-elnökséget is vezeti egy személyben.
Azt
is eldöntheti, hogy Mészáros Antónia kérdezhet-e a köztévében vagy sem.
Ádernek itt egy olyan alaptörvényt kell védenie, amely a rendszer
szimbólumaként mintegy megteremtette azt a rendszert, amelyben az
államfői szerep nemhogy másodlagos, de semmilyen. Egy ilyen államfői
feladatra tényleg csak egy ember volt a legalkalmasabb az országban,
Schmitt Pál.
A hvg.hu felelőtlenül járt el azzal, hogy „kilőtte”
Schmittet, mert ő személyében testesítette meg az egész rendszert.
Nemcsak nevetségessé tette az államfői szerepet, hanem szabályosan
megszüntette azt. Áder ebbe a megszűnt szerepbe ült bele, és kollégáink
nagy része már attól el van ájulva, hogy képes volt két jó mondatot
mondani a székfoglaló beszédében. Ebben a pozícióban már ez is
teljesítmény.
A jobboldal most az európai integráció
mélyítése helyett a keleti nyitásról, a keleti szél befogásáról beszél.
Nem lehet, hogy Orbánnak mégiscsak igaza van, és jól ismerte fel: ez a
jó irány?
- Nem, ez annak a felismerése, hogy a kormány
kényszerhelyzetben van. Az Unió és az IMF nem nézi jó szemmel az
unortodoxiát, az alkotmányosság lebontását. A magyar kormány azért néz
Keletre, mert a Nyugat nem engedi, hogy leépítse a jogállamot.
De
a magyar konzervatív hagyomány szintén az alkotmányosság pártján áll.
Én, engedelmet kérve, konzervatívként ugyancsak ragaszkodom a
jogállamisághoz. Európa nem haldoklik. Most is meg fogja találni a
kiutat.
Kétségtelenül lassabban mozog, persze, hiszen sok
deficittel ugyan, de demokráciában működik. A demokrácia lassú és
költséges, sőt lehet, hogy rossz döntést hozunk, de legalább ki tudjuk
javítani. Én sokkal inkább ezt választom.
Az elmúlt két évtizedben egyedül Sólyom László kísérelte meg,
hogy első nyilvános köztársasági elnöki beszédét ezen a napon mondja el,
hagyományteremtés szándékával, de a szándékból nem lett hagyomány, és
már ő maga sem ragaszkodott hozzá a következő években, hiszen eleve
rossz pillanatot választott: reggel kilenckor a kihalt Kossuth téren nem
a legnagyobb élmény beszédet tartani.
A január elseje óta
hatályos alaptörvény megszületését, elfogadását, tartalmát és kereteit
Ön is számos alkalommal kritizálta már, mégsem mondhatjuk, hogy az új
alkotmány érdemben megrázta volna a közvéleményt és a mindennapi életet.
Vagyis nincs olyan nagy, pláne olyan negatív hatással, ah
Kommentáld!