Magyar szempontból kedvezőtlen változások zajlanak Romániában. A kétezres évek eleje óta mintaértékűvé vált magyar-román államközi viszony is fagyossá vált. A legnagyobb, Magyarország határain kívül élő magyar kisebbségi közösség három pártra szakadva rohan a vesztébe. Segítséget sem Budapestről, sem Bukarestből nem remélhet.

udapest ugyan a magyar állampolgárság kiterjesztésekor azt ígérte, minden, a világon bárhol élő magyart megvéd, ám azóta kiderült - bár azok védelmére sincs eszköze, akik Szlovákiában a magyar állampolgárság felvétele miatt kerültek bajba. Most a romániai magyarságot sújtják az új román kormány intézkedései, miközben Budapest tehetetlenül szemléli. De mit is tehetne az a kormány, amely több mint két éven át azért (is) kerülte Bukarestet, nehogy a kormányon lévő RMDSZ-t hozza helyzetbe az államközi együttműködés a két fidesz-zsebpárt ellenében?

Zaklatott év a 2012-es a román belpolitikában, még csak május közepén járunk, de Bukarestben a harmadik kormány van már hivatalban. Február 5-én lemondott Emil Boc miniszterelnök, egyben a Demokrata Liberális Párt (PDL) elnöke, a február 8-án hivatalba lépő, a "román Bajnainak" tekintett Mihai Razvan Ungureanu kabinetjét viszont bizalmatlansági indítvánnyal buktatta meg az ellenzék 78 nap kormányzás után. Boc távozását a román média és elemzők egyaránt Traian Basescu államfő akaratának tulajdonítják, aki a népszerűtlen megszorító intézkedések meghozatalára kényszerülő kormányfő eltávolításával pártja, a PDL népszerűségének rohamos zuhanását kívánta megállítani. Boc ugyan PDL elnök is, ám Romániában ezt senki sem gondolja komolyan - mind a párt, mind a kormány első számú vezetőjének Basescut tekintik.

Ennek ellenére politikailag ésszerű húzásnak tűnt a "népnyúzó" miniszterelnök, a megszorítások arcának tekinthető Boc háttérbe parancsolása. A négy évvel ezelőtt Románia legerősebb politikai erejének bizonyuló néppártot húsz százalék alatti középpárttá zsugorította a különben sikeres, de drasztikus, így rendkívül népszerűtlen válságkezelés, miközben a Szociál-liberális Unió (USL) néven választási szövetségbe tömörülő két nagy ellenzéki párt, a szociáldemokrata PSD és a nemzeti liberális PNL kétharmados többségbe került a választói opciókban. A kormányzati parlamenti többség is a népszerűségi mutatókkal szinte egyenarányosan olvadt, elkezdődtek a román politikai életre minden választás előtt és után jellemző átigazolások az erősebb oldalára.

Az Ungureanu-kabinet színrelépése beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az új arc hódított, a média szimpatikus, fiatal, energikus, művelt és nem utolsósorban becsületes miniszterelnök-képet sugárzott akarva-akaratlan, a nagyközönség számára addig ismeretlen, alig-alig ismert diplomata bizalmi indexe vészesen kúszott fölfelé. Ungureanu annak ellenére meg tudta állítani a Basescu pártnak tekintett PDL zuhanását, hogy ő maga párton kívüli volt. A romániai magyar sajtó egyre gyakrabban kezdte magyar Bajnaiként emlegetni a fiatal román válság-miniszterelnököt. Az ellenzék számára kedvezőtlenül alakuló konstellációban a szociáldemokrata-liberális szövetség, miután nem találta az Ungureanu-ellenes csodafegyvert, és egyre gyakrabban a már sokszor hatékonynak bizonyuló magyar kártyát, a magyarellenes retorikát kezdte bevetni.

Természetesen nem a kormányfő neve és magyar nyelvtudása miatt (az Ungureanu-t Magyari-nak lehetne fordítani), hanem az RMDSZ "zsarolása", a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar-angol karának létrehozását lehetővé tevő kormányrendelet miatt, amelyet a magyar szövetség koalíciós részvételének áraként hozott meg az Ungureanu-kabinet. (Az RMDSZ ugyanis csak ezzel a feltétellel vállalta a kormányzást, nélküle viszont nem volt meg a többség.) Szokványosnak tűnt az e témában benyújtott bizalmatlansági indítvány is, sikerében kezdeményezői sem hittek.

Nem kívánt győzelem

Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök, egyben USL társelnök, előzetesen azt mondta, hogy az indítvány sikere esetén "két percen belül" bemutatja kormányát és programját, aztán amikor legnagyobb meglepetésükre győztek, és még nagyobb meglepetésükre ezúttal Basescu nem ellenkezett, mint 2009-ben a Boc kormány bukása után, hanem Pontát kérte fel a kormányalakításra, bizony 11 napra tágult a két perc. Az őszi parlamenti választásokon elsöprő győzelemre készülő ellenzék abban a kényelmetlen helyzetben találta magát, hogy hat hónapig kormányoznia kell, ami elkerülhetetlenül vagy népszerűtlen intézkedésekkel jár, vagy azzal, hogy "osztogatni kezd", amivel önmaga, a választások után felálló szociáldemokrata-liberális koalíció dolgát nehezíti meg.

A visszamutogatás, az elmúlt négy év hibáinak ostorozása azonban önmagában nem elegendő, ezért Ponta is unortodox intézkedésekhez folyamodott: a magyar kisebbségi közösség szerzett jogainak visszavételével próbálja megelőzni a népszerűség csökkenést. Basescu és pártja számára talán nem remélt esély adatott ezzel a váratlan ellenzékiséggel. Megszabadulva a kormányzás terhe alól élhetnek a klasszikus ellenzéki népszerűségnövelő eszközökkel. A hátralévő hat hónap már nem elegendő egykori támogatottságuk visszaszerzéséhez, az USL választási győzelem megakadályozásához, de arra elég lehet, hogy megakadályozzák a kétharmadot és harmadik erő maradjanak.

Liberálisból nacionalista szónok

A romániai magyarság számára aggasztóan alakul a román belpolitika. Nemcsak azért, mert a román parlamentben újra megjelent a nacionalizmus és magyarellenesség, hanem mindenekelőtt azért, mert ezt a retorikát nem valamely szélsőséges párt hozta vissza (2008-ban már egyetlen szélsőséges román párt sem lépte át a bejutási küszöböt), hanem annak a Nemzeti Liberális Pártnak az elnöke, amellyel az RMDSZ már kétszer együtt kormányzott, legutóbb 2004-2005 között a liberális Tariceanu-kabinetet több mint két éven át az RMDSZ tartotta hatalmon. A filozófus Crin Antonescu pártelnök, aki a nemrég még a romániai magyarság kedvenc politikusa volt, a legnagyobb tapsot kapta minden RMDSZ-es rendezvényen, ahol megjelent, most megtestesíti mindazt, amit már-már legyőzött a román társadalom: a kisebbségellenes fóbiát, azt, hogy az ország minden gondja-bajáért valamely kisebbségi közösség, Románia esetében általában a másfél milliós magyarság a bűnbak.

Ez főképp annak fényében válik fenyegetővé, hogy Antonescut az államfői tisztségre tartogatja az USL. Basescu mandátuma ugyan csak 2014 végén járna le, de az őszi liberális - szociáldemokrata választási győzelem után az új többségű parlament mindent megtesz majd Basescu leváltásáért, akár referendumhoz is folyamodik. A kiíráshoz szüksége többség kényelmesen meglesz, és ezúttal, a 2007-es hasonló referendummal ellentétben, ezúttal simán megbukik Basescu is, Antonescunak valószínűleg nem kell még két évet várnia, hogy beköltözzön a Cotroceni palotába.


Jogokat sértő intézkedések

Ponta egyvalamiben rendhagyó kormányprogramot mutatott be - olyant, amely egyetlen sor erejéig sem említi a kisebbségeket, márpedig a rendszerváltás óta egyetlen román kormány sem engedte ezt meg magának. Hivatalba lépése első napjától magyarellenes intézkedések sorozatát foganatosítja az új kabinet. A marosvásárhelyi egyetem magyar tanszékét létrehozó kormányrendelet hatályon kívül helyezését a bizalmatlansági indítvány vitáján megígérték, de ettől megkímélte őket a táblabíróság, amely az Ungureanu kormány bukása után azonnal felfüggesztette a rendeletet. A bukott kabinet utolsó hivatali napján még ugyan megóvta a döntést, de Pontaék hivatalba lépésük után azonnal visszavonták azt. A magyaroknak tett túlzott engedményekről beszél az új koalíció és mindent meg is tesz azért, hogy a korábbi kormányok ilyen jellegű "hibáit" orvosolja. Visszahívták a megyék élén álló prefektusokat, ami önmagában szokványos dolog kormányváltás idején, de ez a kádercsere azzal, hogy három magyar prefektust és nyolc alprefektust érint, kedvezőtlen a kisebbségi érdekérvényesítés szempontjából.

Nemsokára a köztisztviselői kar megtisztítása is sorra kerül, ami révén tovább romlik a helyzet, mintegy bizonyítva azt, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalása több, mint a "hatalomhoz való ragaszkodás". Ponta bejelentette, rövidesen elfogadják a több éve fagyasztott kisebbségi törvényt is, de csakis a kulturális autonómiára vonatkozó részek nélkül. Ez viszont rosszabb, mintha nem lenne, az RMDSZ is ezért jegelte mindaddig, míg az eredeti formában át nem tudják vinni a parlamenten. Ám a magyarság szempontjából legsúlyosabb, legkiszámíthatatlanabb következményű a választási rendszer átalakítása lehet. A tervezet szerint már az ősszel a brit mintára felépített, mindenféle kompenzációt nélkülöző, "a győztes mindent visz" elvén alapuló választási rendszerben folyik majd a voksolás. A brit first past the post eljárás szerint az egyéni választókörzetben legtöbb voksot begyűjtő jelölt jut mandátumhoz, függetlenül attól, hogy a leadott szavazatok hány százalékát szerezte meg. Az etnikai arányok miatt ez teljesen kiiktatja versenyből a magyar jelölteket.)

Európában, a briteket leszámítva, mindenhol valamiféle kompenzációs rendszer létezik, ennek megtartását követeli, immár eszköz nélkül az RMDSZ is, hiszen ez végzetes lehet a magyar parlamenti képviselet számára. Ez a rendszer a nagy pártoknak kedvez, amivel Pontaék akkor is kétharmadhoz juthatnak, ha novemberig lényegesen csökken jelenlegi népszerűségük. A felháborodás nyomán, vagy talán a várható nemzetközi bonyodalmakat elkerülendő, csütörtökön a miniszterelnök bejelentette: eltörlik a bejutási küszöböt és biztosítják a magyarság parlamenti mandátumhoz jutását. Eszerint egy mandátumot kap megyénként minden olyan kisebbség, amely az adott régióban a lakosság legalább hat százalékát teszi ki. A kedvezmény akkor is érvényes, ha egyébként az érintett megyében a kisebbségi közösség nem nyer mandátumot, ilyen esetben az a jelölt a kedvezményezett, akire a legtöbben szavaztak.

Ez minimális magyar képviseletet ugyan biztosít, de erős frakciót már nem, vagyis kiiktatja a magyar képviseletet a politika fősodrából. Minedezek mellett a Ponta kabinet visszakéri a költségvetés kiigazítás során PDL-s és RMDSZ-es vezetésű megyéknek leosztott fejlesztési pénzeket is. Jogosan tette fel az RMDSZ a kérdést: ha a marosvásárhelyi egyetem kapcsán szerzett jogokat vesz vissza a hatalom, mindent megtesz a kisebbség kiszorításáért, akkor őszi győzelme után visszavonja majd az anyanyelhasználati és más oktatási jogokat is?

Miért hallgat az Orbán-kormány?

Mindeddig szótlan szemlélője volt a történteknek az önmagát nemzetinek nevező magyar kormány. Németh Zsolt a tusványosi tábor kapcsán tartott sajtóértekezleten aggasztónak nevezte a romániai fejleményeket, de ezzel ki is fulladt a nemzetvédés. Igaz, nehéz is bármit mondani, amikor mindkét kis Fidesz zsebpárt, a Szász Jenő vezette MPP és a Tőkés László védnökségével működő EMNP hangosan ünnepli "az RMDSZ bukását". Minden beavatkozás az RMDSZ-t legitimálná, elismerné azt, amit évek óta mondanak: a kisebbségi érdekérvényesítés egyetlen hatásos eszköze a kormányzati szerepvállalás. Ugyanakkor, az is kiderülne, hogy Budapest sokat tehet határain kívül élő nemzettársaiért, de a helyi konkrét problémákat megoldani nem tudja. Ezért kellene támogatnia az erős külhoni magyar érdekképviseleteket, nem pedig ellenpártokat hozni létre a behódolni nem akarók kiiktatására.

OrbánViktor legutóbbi heti rádióinterjújában, az aggasztó román fejleményekre való tekintettel felszólította az erdélyi pártokat az összefogásra. Ez azonban már több, mint cinizmus annak az embernek a szájából, akink akarata nélkül soha nem lett volna három az egyből. Először a polgári pártot hozták létre, majd miután Szász, Orbán személyes kampánytámogatása ellenére is, két választáson csúnyán leszerepelt, tavaly Tőkésnek hoztak létre egy néppártot. Tőkésék szerdai kampánynyitó rendezvényén, fittyet hányva az egyenlő távolságtartás látszatára is, jelen volt Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai államtitkár, aki arról beszélt, hogy a gazdasági és egyéb nehézségekben Magyarország nem hagyja magára a határon túli nemzetrészeket. "Mi veletek vagyunk, mert ez a küzdelem a mi küzdelmünk is" - mondta. Ám ez a "veletek" egyelőre csak azokra vonatkozik, akik Tőkés védnöki szárnyai alatt keresik az erdélyi magyarság boldogulását.