Les Echos – Orbán: már kétszer konzultáltam a népemmel; az IMF-fel 4–5 milliárd dolláros szabad felhasználású hitelről tárgyalunk

2011. december 09. péntek, 02:50 |

Les Echos című francia gazdasági napilap Massimo Prandi interjúját közölte a honlapján Orbán Viktorral Túl kockázatos a szerződések módosításával elindulni a költségvetési unió felé címmel.

A magyar konzervatív miniszterelnök, aki Marseille-ben részt vett az Európai Néppárt kongresszusán, úgy véli, hogy Európának a munka alapú társadalomhoz kell visszatérnie, nem pedig a szociális védelem társadalmához. Magyarországnak az IMF-fel egy 4–5 milliárd dolláros hitelvonalról kellene tárgyalnia.

Orbán Viktornak két jó oka volt rá, hogy szerdán és csütörtökön Marseille-ben legyen. Az első, a hivatalos, hogy részt vegyen az Európai Néppárt kongresszusán. Sorsdöntő kongresszus ez azon a héten, amely az Európai Unió szempontjából is sorsdöntő lesz, és amely megelőzi az állam- és kormányfők pénteki brüsszeli tanácskozását. A második ok az emlékek világába tartozik. A majdani magyar miniszterelnök első külföldi útja Marseille-be vezetett. 1986-ban autóstoppal és busszal kereste fel a földközi-tengeri várost annak a társaságában, aki később a felesége lett. Egy dolgot sajnált csak: akkor nem látta Cassist. Ma már ez is megtörtént. A konzervatív populista miniszterelnökről (ezt a posztot már betöltötte 1998 és 2002 között) kialakult kép vitatott, miután egy Európában kivételesnek számító alkotmányt fogadtatott el és egy szabadságellenes médiatörvényt, amelyet csak az EU nyomására módosítottak.

– Hogyan lehet túljutni az eurózóna válságán?

– Először is egyet kell érteni a válság okaiban, hogy hatékonyan lehessen harcolni ellenük. Ez a válság a globalizáció eredménye. Ez igen pozitív jelenség, amely dinamizálja a gazdaságokat, fejleszti a piacokat és közelebb hozza egymáshoz a népeket. De olyan jelenség is, amely radikálisan megkérdőjelezi az életmódjainkat. Márpedig az életmódját senki sem akarja megváltoztatni, és ez szörnyű politikai és társadalmi vihart kavar Európában. Mi tudjuk kezelni ezt az instabilitást, mert élvezzük a népesség erőteljes támogatását. Más kormányokat viszont legyőzött a válság. Bizonyos értelemben mi, az európaiak, általában a nyugatiak visszatértünk a 19. század előtti állapotba, amikor Ázsia gazdaságai növekedtek a legnagyobb mértékben. Mint akkor, most is mi vagyunk a pillanatnyi vesztesek. Hogy a kihívásnak eleget tudjunk tenni, Európának a munka alapú társadalomhoz kell visszatérnie, nem pedig a szociális védelem társadalmához. Az eurót akkor hozták létre, amikor minden jól ment. Megalkotói elfelejtették, hogy időnként rossz periódusokon kell átesnünk. Ebből most kétféle módon lehet kijönni: vagy meghátrálunk, de ez nem az én választásom, vagy az Európai Unión – és nemcsak az eurózónán belül – belül egy erőteljesebb gazdasági és költségvetési integráció felé haladunk. Tudatában vagyok a különböző országok közt meglévő nagy különbségeknek. Tudom, hogy ez túlságosan bonyolult.

– Ön milyen konkrét megoldásokat javasol?

– Először is gyorsítani kell az EU bővítését azzal, hogy intenzívebbé tesszük a csatlakozási tárgyalásokat olyan országokkal, mint Szerbia vagy Albánia. Ennek a gyorsításnak erőteljes pszichológiai üzenete van, mert azt mutatja, hogy előre megyünk, nem hátrálunk. A válság alapjában pszichológiai. És nem szabad hátrahagynunk az olyan országokat, amelyek, mint Magyarország is, még nem vezették be az eurót, de továbbra is szeretnék bevezetni. Arra is sürgős szükségünk van, hogy növeljük a tűzerőnket. Az eurózóna nem él túl, ha nem szedi össze annak a garanciáit, hogy pénzügyi eszközökkel legyőzheti a piacokat. Az első eszköz, a leghasznosabb, az eurókötvények kibocsátása volna. De Németország ezt nem akarja. A második az európai pénzügyi stabilitási alap, amelynek ütőerejét erőteljesen növelni kell. Legalább 2000 milliárd euróval kell rendelkeznie. De Németország ezzel nem ért egyet. A harmadik eszköz, az Európai Központi Bank, amelyet arra alkalmas állapotba kell hozni, hogy a mostaninál sokkal előbb közbe tudjon lépni a szuverén európai adósságok piacán. És a muníciót ehhez az európai államoknak kell biztosítaniuk.

– És hol a helye mindebben az alapszerződések módosításának?

– Az a megoldás, amely a szerződések reformját a költségvetési unió irányába akarja elvinni, nagyon-nagyon kockázatos. Nagy időveszteséget okoz, és a végeredmény nem garantált annak alapján, amit a megelőző szerződések népszavazásos megerősítéséről tudunk. Előnyösebb lenne, ha kizárólag annak a megállapodásnak a megváltoztatására korlátozódna, amely a költségvetési szempontból fegyelmezetlen országokat kezeli. És ott van a kétoldalú megállapodások lehetősége is, amelyet könnyebb megvalósítani, bár lerombolná az európai építmény politikai architektúráját. Én nem szeretem ezt a megközelítést, noha legitimnek tartom.

– A francia-német páros javaslatai tehát tévesek?

– Elvesztettünk három vagy négy nagyon fontos hónapot. Augusztusban nem ragadtuk meg a lehetőséget, hogy megfelelő eszközökkel válaszoljunk a válságra. Ma fizetjük meg az árát. A mostani válság nem annyira a piacok bizalmatlanságának megnyilvánulása az európai vezetőkkel szemben, sokkal inkább a bizalmatlanság kifejeződése az unión belül azon országok közt, amelyek költségvetési fegyelemről tettek tanúbizonyságot, és azok közt, amelyek nem. Ezt az ellentmondást a december 9-ei csúcsnak kell feloldania.

– Önök csatlakozni akarnak az eurózónához. De mikor?

– A magyarok mindig is európaiak voltak. Szeretik Európát és kedvezően fogadják a közös pénzt. 2003 óta Magyarország háromszor tűzött ki időpontot a csatlakozásra az eurózónához. Egyet sem sikerült tartania. Ezért nem akarok egy negyediket mondani. De a jelenlegi körülményekre figyelemmel nehéz lesz átállnunk az euróra 2020 előtt.

– A magyarok szeretete az euró iránt összefügg a forint bukdácsolásával?

– Ma a forint paritása naponta 4–6 százalék közt változik. Ez tarthatatlan. Igen káros a gazdasági tevékenységre. De ha Európában mennek a dolgok, a forint volatilitása csökken.

– A volatilitás csökken, mert Önök felvették a kapcsolatot az IMF-fel.

– Nem osztom ezt a magyarázatot. Az IMF-fel a megbeszélésünk, amely a közeli napokban kezdődik, egy diszkrecionális [szabadon felhasználható] hitelkeretről fog szólni. Négy–öt milliárd dollár elég lenne. Magyarország még mindig képes a piacról finanszírozni magát. Akkor is képes volt erre, amikor – mint 2010-ben és 1990-ben – lezárta a kapcsolatot az IMF-fel. A forint gyengülése az európai bankszektor nehézségeinek is a következménye. A külföldi bankok Magyarországon ennek az ágazatnak több mint a felét képviselik. A nehézségekkel küzdő európai bankok hazaviszik a likvid tőkét. A finanszírozás megnehezülése az ország gazdasági tevékenységét is sújtja. Olyan jelenség ez, amely Magyarországot ma jobban sújtja, ám hamarosan egész Közép-Európában ugyanígy érezhető lesz. A gazdasági tevékenység a német növekedés lassulása miatt is gyengül. Így aztán valószínűleg erősen lefelé kell majd módosítanunk a 2012-es növekedési előrejelzéseket a szeptemberben jelzett 1,5 százalékhoz képest.

– Ez veszélybe sodorhatja az Önök költségvetési egyensúlyát.

– Rendbe tudjuk tenni a költségvetésünket. Megtettük az előző mandátumom idején is, 1998 és 2002 közt. Ehhez azonban az kell, hogy a terhek el legyenek osztva a három gazdasági szereplő közt: a lakosság, az állam és a vállalatok közt. Ezt a látásmódot az IMF nem osztja. Azt mondtam nekik: Önök a Nemzetközi Valutaalap vagy a bankok szakszervezeti világszövetsége? Csökkenteni akartam az adókat. Az IMF ismét jelezte az egyet nem értését. Az egyetlen dolog, amit az IMF támogat, az állam átszervezése. Ezért bírálják az IMF, a bankok, a nagy cégek és a hitelminősítők kormányom intézkedéseit, amelyek a nagy vállalatcsoportoktól és pénzügyi intézményektől hozzájárulást kérnek az államháztartás javításához. Célom az, hogy ne lépjük át a 2,8 százalékos költségvetésihiány-plafont. E fölött ugyanis az adósság ismét elkezdhet nőni a GDP-hez képest. Minden döntésünket, még a legvitatottabbakat is, azért hoztuk meg, hogy elkerüljük a plafon áttörését. Ha a lassulás beigazolódik, jobban le fogjuk csökkenteni az állami bürokráciát, következésképpen a közszférában foglalkoztatottak számát. Idén már megszüntettünk 10 ezer közhivatalnoki álláshelyet a 700 ezerből. Jövőre létrehozunk 200 ezer munkahelyet a közfoglalkoztatással – közmunka, mezőgazdaság stb. Most emeltük meg a minimálbért, de még így is a legalacsonyabb Közép-Európában.

– A legutóbbi vita azt a döntését érinti, amellyel rákényszerítette a bankokat, hogy visszavásárolják a külföldi valutában felvett jelzáloghiteleket 15 százalékkal csökkentett árfolyamon a jelenlegi forint–euró-árfolyamhoz, és 25 százalékkal a forint–svájci frank-árfolyamhoz képest (a hitelek 90 százaléka devizahitel).

– Nem is elégedettek a bankok. De végül elfogadták azt az elvet, hogy meg kell osztani a terheket a hitelfelvevőkkel és az állammal. Azt akarták, hogy az állam is részt vegyen ebben. Mi nem zárkóztunk el ettől a követeléstől, de cserébe azt kérjük, hogy a bankok vállaljanak nagyobb részt a magyar gazdaság finanszírozásából. Ha ezekben az ügyekben sikerül hosszú távú stratégiai megállapodásra jutnunk, az állam is vállalja a saját részét a felelősségből. Ellenkező esetben az állam a saját döntéseit fogja alkalmazni. A magyar jelzáloghitel-piac túlzott kitettsége a külföldi valutáknak történelmi tévedés, amelyet sürgősen korrigálni kell. Mi ma ezt tesszük.

– Ön a saját jegybankjával régóta tartó vitába bonyolódott.

– Az együttműködés a jegybank és a kormány közt fontos, de sohasem könnyű. Sohasem értettem egyet a kamatemeléssel. Ma is ez a helyzet, miután a bank 0,5 százalékkal emelte az irányadó kamatot. De a saját döntéseiért egyedül a központi bank felelős, és ennek így is kell maradnia.

– Mi a helyzet a szélsőjobboldali Jobbikkal? Egy rendkívül agresszív és a társadalomba mélyen beépült csoportról van szó, amelynek több ezer tagból álló félkatonai szervezete van.

– A Jobbik megjelenése egybeesik az általános európai tendenciával. Az emberek elbizonytalanodtak, elégedetlenek. Az egyetlen mód rá, hogy felvegyük a harcot ezzel a tendenciával, ha nagyon közel maradunk a néphez. Ezért tettem magamévá a nemzeti konzultáció módszerét, amelyet Franciaországból importáltam. Kétszer konzultáltam már a népemmel [j’ai consulté deux fois mon peuple]: kérdőívben fordultam a polgárokhoz alkotmányos és társadalmi kérdésekben. Minden alkalommal egymillió választ kaptam. Ezt arra használtam, hogy megcsináljam a reformokat. Egyébként az egyenruhás vonulások be vannak tiltva.

– És mi van a sokat vitatott sajtószabályokkal?

– Végül elfogadták. Ma sajtóban megjelenő cikkek és az audiovizuális médiumok politikai kommentárjainak többsége szemben áll a kormánnyal.