Miközben a lakossági állampapírokba és a befektetési alapokba hatalmas mennyiségű pénzek érkeznek, van egy szegmense a megtakarítási piacnak, amely alig tud növekedni, mégpedig az önkéntes nyugdíjpénztárak szektora. Az elért hozamokon felül nem sikerült a kezelt vagyont növelni, és drasztikusan visszaesett a frissen csatlakozók száma. Utánajártunk, melyek lehetnek a pénztárak háttérbe szorulásának okai. Nem használ a megtakarítani képes lakosság számának csökkenése, a rövid távú szemlélet és a nyugdíjbiztosítások előretörése sem. Mindezek eredőjeként gyors trendváltásra nem lehet számítani, idővel azonban javulhatnak a körülmények.

Az elmúlt bő két évben a megtakarítási piac felrobbant Magyarországon, mindeközben nagyobb átcsoportosításra került sor a betétek felől az értékpapírok irányába. A háztartásoknál lévő befektetési alap állomány 2012 közepe és 2014 közepe között 1572 milliárd forinttal, míg az állampapíroké 1388 milliárd forinttal nőtt. Sajnálatos módon a kedvező folyamatokból az öngondoskodás egyik fő bástyájának tartott önkéntes nyugdíjpénztárak nem tudták kivenni a részüket, a taglétszám 54 ezer fővel csökkent, és bár a kezelt vagyon 206 milliárd forinttal nőtt, ez egy az egyben a hozamoknak volt köszönhető. A következőkben azokat a tényezőket soroljuk fel, amelyek közrejátszhattak a nyugdíjpénztárak háttérbe szorulásában.

Alig tud megtakarítani a magyar

Általános probléma ma Magyarországon, hogy a társadalom kettészakadt, van egy nagyon szűk réteg (a Deloitte szerint 12%), amely rendelkezik megtakarítással, a többségnek viszont esélye sincsen pénzügyi tartalékokat képeznie. A kutatásokból az is kiderült, hogy a lakosság a fogyasztás-megtakarítás közötti választásnál inkább utóbbiról mond le, vagyis ha tehetik, a mostani fogyasztást előtérbe helyezik a halasztottal szemben. Ezen az állapoton rövidtávon nem lehet változtatni, tartósan javuló gazdasági környezet szükséges, hogy pozitív folyamatok indulhassanak el. Egyébként ennek első szikrái már látszódnak.

Végszükség miatt hozzányúltak a nyugdíj-előtakarékossághoz

A válság rendkívül sok család helyzetét nehezítette meg, sokak számára csak az volt megoldási lehetőség, ha a megtakarításukhoz hozzányúlnak. Jól érzékelhetően, míg a válság előtt éves szinten 30 milliárd forint körül maradt a kifizetés, addig 2008-2012 között volt több olyan év is, amikor 50 milliárdot is kifizettek a pénztárak (ennek egyik oka a nyugdíjazásokban keresendő). Minden bizonnyal nemcsak a hozamot, hanem sok esetben a tőkét is kivették a tagok, ami viszont azzal a következménnyel járt a várakozási időszak előtt, hogy adózni kellett utána és az adókedvezmények egy részének is búcsút lehetett mondani. De ez még mindig többet hozott a konyhára, mintha egy biztosítást adtak volna el idő előtt.

Eltűntek az új tagok a rendszerből

Mai szemmel nézve rendkívüli időszakot éltek át a nyugdíjpénztárak 2008-ig, évente az MNB adatai alapján 80-130 ezer ember is beléphetett frissen a szektorba. A válság azonban gyorsan derékba törte a növekedési lehetőségeket, 2009-2012 között 40-60 ezer között maradt az újonnan csatlakozók tábora, az utóbbi másfél év adatai egyenesen elborzasztóak. Olyan, mintha a szegmens elérte volna növekedési lehetőségének határát, ez minden bizonnyal azért van, mert az idősebb korosztályoknál megfigyelhető lefedettséget nem sikerült a fiatalabbaknál elérni. Egyértelmű, hogy akik számára a nyugdíjazás még több tíz évre van, azok nem igen tesznek célzottan félre ilyen formában. Pénzügyes szemmel nézve pedig nekik nagy előnyük van, sokkal kisebb havi összeggel is el tudnák érni a céljaikat a kamatos kamat jótékony hatása miatt.

Az értékesítési versenyben jókora hátrányból indulnak

A válság kitörése előtt éves szinten az önkéntes nyugdíjpénztárak 200-300 millió forintot költöttek tagszervezésre, ennél lényegesen nagyobb összegek csak a legrosszabb időszakokban realizálódtak. A magánnyugdíjpénztári rendszerrel közösen nem volt nehéz növekedni, viszont a rendszer kvázi államosítását követően a két szegmens együtt hanyatlott. A jogszabályi változások sem segítettek, 2012 vége óta csak a működési tartalékba helyezett összegek erejéig lehet tagszervezést finanszírozni, ez egy átlagos befizető esetén egy évben 5000 forint körüli összeg. Ez az összeg elhanyagolható ahhoz képest, mint amit egy tanácsadó a nyugdíjbiztosítások értékesítésével el tud érni. Nem is csoda, hogy a biztosítások értékesítése az adókedvezménnyel megspékelve felfutott ebben az évben.

Elmaradó befizetések, rövid távú szemlélet erősödése

A válság után a munkáltatók közül sokaknál a költségcsökkentés áldozatául esett a cafetéria is, amely a munkaáltatói hozzájárulások magas aránya miatt kihatott a tagdíjbevételekre is. Ráadásul, míg korábban a tagok szívesen választották az önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulást, addig az utóbbi években a rövid távon felhasználható eszközök kerültek előtérbe. Annyi pozitívumot azért el lehet mondani, hogy az egyéni hozzájárulások aránya 50% fölé emelkedett, ami egészségesebb kép, és azt mutatja, hogy azért vannak bőségesen olyan tagok, akiknek fontos a nyugdíj-előtakarékosság.

Még mindig ott van a fejekben a 2008-as zuhanás

A nagyobb részvénypiaci esések az alapvetően kiegyensúlyozott portfólióban ülő tagokat is negatívan érintették, 2008-ban 10%-hoz közel eső mínuszt hozott össze a szektor, ami elegendő volt ahhoz, hogy egy bizonyos kört elriasszon a pénztáraktól. A megtakarítók egyik fő ismérve, hogy nem szeretnek nagyobb veszteséget - időlegesen sem - elszenvedni, még akkor sem, ha cserébe hosszú távon magasabb hozam lehet a jutalmuk. A rossz tapasztalatok lehetnek felelősek azért, hogy a 2012 és 2013-as szép hozamok ellenére sem sikerült új tagokat nagyobb számban megszólítani. A tagoknak nem kell eszeveszett kockázatot vállalniuk, a többségnél már elérhetőek választható portfóliók, amely alapján bárki a saját kockázatvállalási hajlandóságához választhat portfóliót.

Több évtizedre előre nehezen köteleződünk el

Megannyi elemzés és felmérés jutott arra a következtetésre, hogy az öngondoskodásnak egyre fontosabbá kell válnia, a rideg valóság viszont az, hogy a lakosság befektetési időtávja jellemzően nem több néhány évnél. Már ez is haladás ahhoz képest, hogy a magas alapkamat-környezetben az emberek rövid betétekben pörgették a pénzüket, viszont nagyon messze vagyunk attól, hogy több évtizedre előre gondoskodjunk előre. Per pillanat az látszik, hogy több tényező miatt a nyugdíjbiztosítások tudnak előre törni, ezen felül más megtakarítási célok, például a lakástakarékoskodás is kiemelt fontosságúnak számít a lakosságnál. Mindez behatárolja az önkéntes nyugdíjpénztárak növekedési lehetőségeit is.