Népszabadság     2012. máj. 10.

"A nemzeti együttműködés rendszerében nincsenek oligarchák" - mondta Orbán Viktor a minap a parlamentben.

Hát, akkor nézzük, mi is az oligarcha? 

A Wikipedia szerint ez:

"Az oligarchia ókori görög szerzők szerint kevesek zsarnoki uralmát jelenti. Az oligarcha (vagy tartományúr) ógörög eredetű szó, amelynek jelentése egy nagyobb országrészen önhatalmúlag uralkodó főnemes, hatalmaskodó főúr, kiskirály. Rendszerint királyi privilégiumokat is használ, függetlenül a király jóváhagyásától. Arisztotelész szerint az oligarchia azon kevesek uralma, aki nem kiválóságuk, hanem vagyonuk alapján kerültek a vezető rétegbe.

Az Idegen Szavak Gyűjteménye szerint meg ez:

"Hatalmaskodó főúr, a nép felett uralkodó főnemes; kiskirály."

Nos, tehát a közös nevező a hatalmaskodó főúr, kiskirály. Orbán szerint viszont az ő rendszerében ilyenek nincsenek. Illetve ha vannak is, Orbán nem ezekre gondolt az oligarcha szó hallatán, hanem erre:

"A mi fölfogásunk szerint oligarcha az a milliárdos, aki közvetlen politikai hatalmat is akar szerezni a gazdasági súlya mellé (...) és elfoglal például egy pártot (...) vagy miniszterelnökké választják."

Ne szépítsük a helyzetet, Orbánnak mintha nem sikerült volna eltalálnia az oligarcha szó közkeletű jelentését, viszont mintha körülírta volna saját magát, majd mintha letagadta volna ugyanezt. Ki tudja? 

Meg azt sem tudjuk pontosan, hogy Fellegi Tamás, vagy Pintér Sándor tényleg milliárdosok voltak-e, amikor politikai hatalmat szereztek, illetve azt sem hogy mi is van most akár az ő gazdasági súlyukkal, akár politikai hatalmukkal? Lehet, hogy álca minden? Talán Fellegi sincs? Talán Pintér sincs? A fordítottja sincs, tehát Ádernek sincs lajta-hansági állami gazdasága?

Én viszont azt gondolom, hogy itt az idő, tegyünk rendet!

Először is vegyük mindannyiunk példaképévé Orbán Viktort! Gondolom, ezzel neki sincs semmi baja. Szülessünk hát bele egy virtigli komcsi családba, járuljunk hozzá eleink rendszerének kvázi megdöntéséhez, szerezzük meg családilag az előző rezsim vagyonának egy részét, majd alakítsunk pártot, amelynek mi vagyunk az örökös elnöke. Ezt a pártot állítsuk be szélirányba, s amilyen pártból éppen hiány van, legyünk olyanok. Vegyünk magunk mellé néhány kollégiumi szobatársat és hasonlókat, akik hűséggel képesek gyarapítani a vagyonunkat, amelyből csurgassunk vissza valamennyit propagandagépezetre, szervezési célokra, vásároljunk néhány hazai parcellát, ingatlant, a többi mehet Svájcba, Thaiföldre és egyéb menedékekbe. Amikor ezt elrendeztük, utána pörgessük fel a propagandagépezetet, majd nyerjünk választásokat "ha én jövök, a Nap is kisüt" alap-mondandóval. Ha ezzel is megvagyunk, akkor írjuk át a teljes törvénytárat, mindenki más összes jogát töröljük el, nevezzük el ezt az egészet a nemzeti együttműködés rendszerének, s immár jöhet is az igazi kassza, szebb nevén: kasza. És kaszáljunk!

Ez a recept. Az orbáni fenntartáshoz már csak az szükségeltetik, hogy letagadják minden elemét. Ezek szerint: oligarchák márpedig nincsenek. Tehát ők sincsenek. Nekik mindössze felfogásuk van, amely szerint nem léteznek.

Szerintem pedig ez így nincsen rendjén. Igenis legyenek! Konszolidáljuk már magunkat, és legyünk rendes oligarchák! De mindannyian! Az esélyegyenlőség, valamint a konstruktív ellenzékiség jegyében ezért törvényjavaslatot fogok benyújtani a magasságos Országgyűlésnek, "Törvény az oligarchiáról" elnevezéssel, amelynek az alapkoncepcióját az alábbiakban fejtem ki.

Jóllehet ez idő tájt Magyarországon oligarchák nincsenek, de van rá igény. Jelenleg például Csányi Sándor, Demján Sándor, Hernádi Zsolt sem oligarcha, mivel csak vacak vagyonuk van, de politikai hatalmuk nincs. Nem is számít, hogy mit mondanak, kit is érdekelne egyáltalán akár csak egy szavuk is? Simicska Lajos, Nyerges Zsolt sem oligarcha, ugyancsak a fenti okok miatt. Az persze meglehet, hogy az említett urak bólintása nélkül hazánkban ma érdemben pisszenni sem lehet, habár ebben nem vagyok biztos, mert elég sokan morognak, tehát mégis van élet nélkülük is. Igaz, kicsit kockázatos, de ez alighanem a kapitalizmus normális velejárója. Akárhogy is állnak a dolgok, menjünk inkább biztosra, és adjunk politikai hatalmat a felsoroltaknak, s legyenek országgyűlési képviselők, konkrétan a demokratikus ellenzék helyeinek terhére. Ennek értelmében az MSZP és az LMP 2-2, a DK pedig 1 helyet önként adjon át. Orbán már amúgy is bent ül, vele nem kell foglalkozni. Igaz, neki ez idő tájt szinte kizárólag politikai hatalma van, de az iménti másik öt fenti szereplő csak-csak adott már neki valamennyit, amiből fel tud zárkózni hozzájuk átlagos oligarchává. Igen, legyen ez önkéntes alapon, ám ekként törvényben rögzítetten!

És persze ne zárjunk ki a jóból senki mást! Szeretném, ha a törvény erejénél fogva egy új műsor indulna a közszolgálati televízióban, "Legyen Ön is oligarcha!" címmel. Ennek vezetője legalább 9 évig Fábry Sándor legyen, s a periódus lejártával automatikusan hosszabbodjon meg a megbízatása, feltéve, hogy más jelentkező nem adódik, ám ha mégis, azt gyorsan el kell dugítani, és akkor mégsem adódik. A kijelölt önként jelentkezők pedig versenyezzenek! Kötelező lesz feltenni az első kérdést: "Igaz és feltétlen hűséget esküszik-e Ön Orbán Viktornak, éspedig úgy görbüljön meg a családja?" "Igen" válasz esetén lehessen tovább jutni a második kérdéshez: "Fogja-e Ön anyagilag támogatni Orbán Viktort és rendszerét?" "Igen" válasz esetén a versenyző kapjon azonnali felmentést az adófizetés alól, majd jöhet a harmadik kérdés: "Fog-e Ön életre-halálra kussolni mindenről, ami ez után történik?" "Igen" válasz esetén szólaljon meg egy gong, s ez legyen annak bizonysága, hogy a versenyző kiállta a kötelező próbákat, s innentől kezdve már az történik közte és a műsorvezető között, amit csak akarnak, végül is demokrácia van, vagy mi a szösz?

A kijelölt és győztesen végig harcoló győztesek jussanak parlamenti helyekhez. A demokratikus ellenzék mindaddig adjon át egy-egy mandátumot, amíg van nekik ilyen. Ezek fogytával Orbán Viktor jelölheti ki az önként távozókat, bármelyik pártból, de akár a bejutott oligarchák terhére is, hiszen ő bizonyosan harcol ezekkel szemben is.

A törvény záró rendelkezéseiben viszont mindenképpen szóljunk a múlt hibáiról. A fentebb és név szerint említettek ugyanis az alatt a bizonyos előző bűnös nyolc év alatt jutottak mai vagyonuk tekintélyes részeihez, s ebben a korábban kormányzó pártoknak mindenképpen egyetemleges felelősségük van. Le velük! Az azóta összeharácsolt mindennemű növekmény viszont már rendben van, a jövőbeni pedig még inkább.

Javaslataimat ezennel társadalmi vitára bocsájtom.

                                                                                                            Szanyi Tibor