Fontos azonban a hosszú táv is. Hiszen aki dolgozik,
nemcsak az adott hónapra keres magának jövedelmet, hanem nyugdíjas
korára is felhalmoz. Azok pedig, akik például Magyarországról mennek
Németországba vagy Nagy-Britanniába, könnyen találkoznak egészen
másfajta nyugdíjrendszerekkel, mint amilyen otthon működik.
Mintegy 65 millió európai dolgozó, vagyis az EU munkaképes korú
népességének nagyjából 20 százaléka tartozik valamilyen munkahelyi
nyugdíj-alaphoz. Számos olyan ország van, ahol ez régóta fontos pillérét
képezi a rendszernek. Ez idáig azonban az ilyen, munkahelyi
nyugdíj-jogosultságok elégtelen védelme oda vezethetett, hogy a mobil
(vándorló) munkavállalók igen gyakran hátrányt szenvednek.
A mobil munkavállaló két ok miatt szenvedhet hátrányt a munkahelyi
nyugdíj-alapnál. Vagy azért, mert a jogosultságot csak viszonylag hosszú
munkaviszony után szerzi meg, vagy pedig azért, mert a
nyugdíj-megtakarítás értékét az infláció erodálhatja (ha a modell nem
védi kellőképpen a korábbi alkalmazottak jogait).
Az Európai Bizottság már 2005-ben beterjesztett egy irányelvet annak
érdekében, hogy jobban védje a munkahelyi nyugdíj-jogosultságot. Tette
ezt azért, hogy a rendszer ne büntesse azokat a dolgozókat, akik egy
másik EU-tagországban akarnak munkát vállalni. Bár sokáig az ügy nem
ment előre, tavaly a vitát újraindítottuk, és most jó eredményről
számolhatunk be.
Az EU tagországai 2013 júniusában általános megállapodásra jutottak
az irányelv ügyében. Függően az Európai Parlamenttel való megegyezéstől,
ez a javaslat jogszabállyá válhat már a 2014-es EP-választások előtt.
Az új irányelv (a kiegészítő nyugdíjak megszerzéséről és
megőrzéséről) két fontos javulást hoz a mobil dolgozók számára. Az
egyik, hogy nyugdíj-jogosultságot meg kell adni mindannyiuknak
legfeljebb három év munkaviszony után (szemben a korábbi öt, vagy akár
tíz évvel, amit az eddigi szabályozás lehetővé tett). A másik pedig az,
hogy a távozó dolgozók nyugdíj-jogosultságát a megmaradókkal összevetve
méltányosan kell kezelni.
Bár ez az új megállapodás csak azokra vonatkozik, akik egyik
országból a másikba mennek dolgozni, a Bizottság arra számít, hogy előbb
vagy utóbb a legtöbb tagország ugyanezeket a normákat alkalmazza majd
azokra is, akik egy adott országon belül váltanak állást. Így végső
soron a munkahelyi nyugdíj-alapok minden tagja előnyösebb helyzetbe
kerül általa.
Az EU-ban a nyugdíj alapvetően a tagállamok hatásköre. A
hordozhatóság kérdése azonban jól mutatja, miért fontos mégis az EU
általi koordináció. A hordozhatóvá tétel először is segíti azt, hogy
idős korban a dolgozó mindent megkapjon, amiért megdolgozott. Az, hogy
fiatalon élt egy jó lehetőséggel, ne váljon kárára később. Másrészt
pedig a diszkrimináció megszüntetésével segít abban is, hogy jobban
működjön az európai munkaerő-piac. A nyugdíj-rendszerek sajátos
szabályozása ne lehessen akadálya annak, hogy a munkaerő a maga
keresletével találkozzon, ha netán az utóbbi egy más országban
jelentkezik.
A szerző Andor László az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős biztosa.
Forrás: stop.hu
Kommentáld!