Login név:
Jelszó:
Jegyezzen meg:	Elfelejtette a jelszavát?

A nyugdíjpénztártagok többsége az állami rendszert választotta a hétfői határidőig, így sikerrel zárult az első kör a kormány szempontjából, azonban a neheze csak most következik. Kedvezőtlen körülmény többek között, hogy a tehetősebbek maradtak a szektorban, míg a reálhozamok kifizetése is százmilliárdokba fog kerülni. Számításaink szerint az állam mindössze 1100-1200 milliárd forintnyi értékpapír értékesítéséről dönthet az április végén, vagy inkább május végén meginduló vagyonátadás után. Közel sem egyértelmű, hogy milyen módon teremtik elő a nyugdíjak kifizetésére szükséges 530 milliárd forintnyi készpénzt, az viszont biztos, hogy a befektetési alapok jegyei fokozatosan értékesítésre kerülhetnek. A kormánynak viszont ehhez együtt kell működnie a kereskedelmi bankokkal, a forgalmazókkal és az alapkezelőkkel.




Bár a kormány sikerként értékelheti a magas visszalépési arányt (96,6%-os), a politikusok nem ülhetnek a babérjaikon, hiszen számos kérdés még nyitott maradt. A legfontosabb kérdések, hogy mikor kerülhet sor a reálhozamok kifizetésére, illetve hogy a kormány mekkora összeggel tud majd gazdálkodni a reálhozamok kifizetése után.

Jelentős vagyon maradt a pénztáraknál

A statisztikák alapján annyit tudunk biztosan, hogy a visszalépés előtt a pénztártagok átlagos számlaegyenlege egymillió forint volt. Azért meglepő ez a szám, hiszen ha csak azt feltételeznénk, hogy 1998 és 2010 között átlagjövedelmet kerestünk, és mindvégig megfizettük az éppen érvényes egyéni járulékokat, akkor 2,5 millió forintos egyenlegünknek kellene lennie, átlagos pénztári hozamokat feltételezve. Természetesen a tagok harmada nem a rendszer indulásától kezdve tag, ez viszi lejjebb az átlagot.

Az átlag mögött - ahogy az adórendszerben is láthatjuk - nagyon erősen szóródó egyéni falhalmozott vagyonméreteket láthatunk, hiszen nagyon sok olyan tag van, aki minimálbéren fizeti a járulékokat. A járulékplafon felett kereső ember 7-8 millió forintos egyenlegre tehetett szert a 13 éves tagság alatt, míg egy minimálbéres csak valamivel fél millió forint feletti egyenlegre (persze ebben nincs benne a tagdíj-kiegészítés értéke).

Tapasztalataink szerint a maradók többsége jobb anyagi körülmények között él, tehát nem tekinthető átlagos befizetőnek, sőt a tehetősebbek éppen a magasabb számlaegyenlegük miatt dönthettek a pénzük megtartása mellett. Egy korábbi felmérésünk is ezt alapozza meg, ahol nagyon jól látszódtak azok a motívumok, amelyek a pénztárban maradókat vezérlik.

Nagyon nehéz becslést adni arra, hogy a pénztári szektorban megmaradó 102 ezer tag milyen átlagos vagyonnal rendelkezhet, bár több forrásból és saját számítások alapján is lehet azt sejteni, hogy az átlag 3 millió forint felett lesz. A Stabilitás Pénztárszövetség előzetes becslései szerint a 3000 milliárd forintból 300-400 milliárd forint is megmaradhat, tehát a vagyon 10-13 százaléka.

Ebből az következik, hogy 2600-2700 milliárd forint maradna meg az állam számára. Azonban ez az összeg még mindig nem az, ami bekerül az Nyugdíjreform és Államadósság-csökkentő Alapba, hiszen a reálhozamokat ki kell fizetni a visszalépő tagoknak. Az egyértelműen visszalépést segítő intézkedés pedig koránt sem olyan olcsó, mint azt korábban hinni lehetett.

Százmilliárdok mennek el a reálhozam kifizetésére

Szektorátlagban két százalék felett volt a historikus reálhozam, ez pedig ismerve a vagyon nagyságát magas kifizetéseket fog jelenteni - elképzelhető, hogy az első becsléseknek a többszörösét.

Még ha eltekintünk attól a 900 ezer tagtól, aki minimális, vagy semmilyen reálhozamra nem számíthat, akkor is ott van, hogy a többségnek több százezer forintos reálhozamot kell majd kifizetni. Az első kormányzati becslések még 100 milliárd forinti összegről szóltak, azonban a mi számításaink szerint és piaci információk alapján is azt lehet valószínűsíteni, hogy ez az összeg a 300-400 milliárd forintot is elérheti, tehát megközelítőleg annyit, mint amennyi a maradók teljes vagyona.

Ez első hallásra túlságosan nagy számnak tűnhet, azonban akkor már mindjárt változik a helyzet, ha tudjuk, hogy átlagkereset mellett is 100 ezer forint körüli összeget fel lehetne venni. Sőt a jobban teljesítő pénztárak esetében hasonló feltételek esetén 250-400 ezer forintos reálhozam is kijöhet. Így az államnak átadott vagyon a korábbi okfejtés szerint tovább apad, méghozzá 2200-2400 milliárd forintra.

Készpénzt kell keríteniük a pénztáraknak gyorsan

A reálhozamok kifizetésénél azt is érdemes tudni, hogy azt készpénzben kell majd többségében kifizetni, tehát a korábban említett összeget a pénztáraknak elő kell teremteniük, és mivel nem rendelkeznek ekkora tartalékkal, ezért a meglévő eszközeiket kell majd leépíteniük. Egyelőre nem lehet tudni, hogy április végére milyen ütemterv készül el a szektorban a reálhozamok kifizetésére, illetve a visszaléptetésekre.

Nagy valószínűséggel a két esemény éppen egy időpontra fog esni. A hírek szerint április vagy május végére a pénztárak konkrét számokkal rendelkezni majd, tehát ekkortól megindulhat a visszaléptetés, ami 2-3 hónap alatt be is fejeződhet (július végére). Azonban még ezt feltételezve is százmilliárd forintokat kell a pénztáraknak előteremteniük a reálhozam kifizetésére, a portfólió-arányokat ismerve ez kötvény, részvény és befektetésijegy eladásokhoz vezethet. A szabályok egyszerűen kötik a vagyonkezelők és a pénztárak kezét, tehát nem tehetik meg, hogy ilyen sok készpénzt csak egy eszközosztály leépítésével tegyenek meg. Érdemi mozgástér inkább csak a növekedési portfólió esetében lehet, hiszen a törvények szerint 40 százalékosnak kell lennie legalább a részvényaránynak, miközben a többség ennél nagyobb arányt láthatunk.

Vélhetően a pénztárak azoktól az eszközöktől fognak első körben megszabadulni, amik könnyen értékesíthetők, érthető, hiszen az az érdekük, hogy minél kisebb árfolyamváltozással tehessenek szert a papírok ellenértékére. A külföldi papírok mellett a befektetési jegyek egyértelműen ebbe a kategóriába tartoznak, persze itt is ügyelni kell az értékesítésre, hiszen a forgalmazó a visszaváltást természetesen garantálja, azonban itt nem szokásos, hétköznapi visszaváltásról van szó. Nagy valószínűséggel a következő időszak azzal telik majd részben el, hogy a pénztár, a vagyonkezelője és a befektetési jegyek forgalmazója (egy kereskedelmi bank például) összeülnek, és megbeszélik, hogy miként lehet zavartalanul megoldani a visszaváltásokat.

Szorít a nadrág

Jelenlegi állás szerint az állam három-négy nagyobb részletben a nyár végéig megkaphatja a visszalépők számlájának reálhozamokkal és tagdíj-kiegészítésekkel csökkentett összegét, ami véleményünk szerint 2200-2400 milliárd forintos sávba eshet bele. Annyit biztosan tudunk, hogy ebben az évben 530 milliárd forintot felélünk, valamint a kötvényarányt törvényi kötelezettség miatt államadósság csökkentésre kell fordítani.

A pénztáraknak ebben az esetben könnyebb dolguk van, hiszen nem készpénzt kell átadniuk, hanem a portfólióban lévő eszközöket. Mindez azt jelenti, hogy a visszakerülő vagyon fele kötvényben transzferálódik át az államhoz, tehát nagyjából 1100-1200 milliárd forint (a GDP körülbelül 4 százalékáról van szó) fordítódik az államadósság csökkentésére. Technikailag ez eladások nélkül, megsemmisítéssel valósul meg: egyszerűen ki fogják vezetni ezeket a papírokat a rendszerből, hiszen egy korábban az állam által kibocsátott kötvény most visszakerül a kibocsátóhoz.

A kormány számára ezt követően 1100-1200 milliárd forintos értékpapír állomány marad meg, amiből viszonylag gyorsan elő kell teremtenie az 530 milliárd forintot. A 2011-es költségvetés egyszerűen arra épül, a hiányt úgy tudjuk teljesíteni, ha ez az összeg külső forrásból előteremthető. Nem lesz könnyű helyzetben a kormány, hiszen nagyon különböző fajtájú eszközöket kerülnek vissza hozzá.

Minden bizonnyal első körben a likvidebb eszközöktől fog megszabadulni az állam (legalábbis a még meglévő vagyonból a leglikvidebbet, hiszen előtte a pénztárak már a reálhozam-kifizetéseknél hasonló politikát folytattak), és feltételezhetően először a külföldi kitettséget fogják leépíteni, és pénzzé tenni. A kérdés szempontjából nem megkerülhető a befektetési alapok köre, annál is inkább, mivel a vagyon harmada ilyen eszközökben van, az 1000 milliárd forint fele (500 milliárd forint) pedig zártkörű befektetési alapokban pihen, amiket az alapkezelők kifejezetten a pénztárak számára hoztak létre.

A zártkörű alapokról érdemes tudni, hogy a piacon meglehetősen diszkréten működnek, az alapkategóriát csak a BAMOSZ összefoglaló adataiból látjuk, egyes alapkezelőkre lebontva csak találgatásaink vannak. Az biztos, hogy ezek az alapok jellemzően külföldi eszközökbe fektetnek, attól függetlenül, hogy forintosítva vannak vagy sem, és a hazai átlaghoz képest brutális mérettel működnek. Ezek a részvényalapok 10-20, sőt egyes esetekben 40-50 milliárd forintot kezelnek.

Az alapok érdekessége, hogy csak adott befektetői körben lehet azokat értékesíteni, viszont a forgalmazónak bizonyos határok között, de visszaváltási kötelezettsége van, ez pedig a legtöbb esetben egy kereskedelmi bank. A kormánynak ezért nem csak a pénztárakkal, alapkezelőkkel, hanem a bankokkal is le kell majd ülnie tárgyalni, hogy miként lehet a befektetési jegyeket a piac jelentősebb befolyásolása nélkül készpénzzé tenni.

A kormánynak azért is kell erre nagy figyelmet fordítania, hiszen ekkora vagyon értékesítése nem csak egy eszközosztálynál, hanem különböző piacokon is anomáliákhoz vezethet, a hátrányokból pedig a lakosság is kiveheti a részét, például akik megtakarításai kötvényekben, részvényekben vagy befektetési alapokban hevernek.

A politikusok éppen ezért azt fogják preferálni, hogy minél hamarabb induljon meg a vagyon átadása, és ahogy a fokozatosság elve fog érvényesülni a pénztáraknál, úgy az állam is ezt a menetrendet fogja követni a papírok értékesítésekor. Az viszont rögtön látszik, hogy olyan hatalmas mozgástere nem lesz a kormánynak, 2011-ben az 1100-1200 milliárd forintból fel fogunk élni 530 milliárdot, és ha jövőre csak a betervezett 250 milliárd forintot költjük el, akkor is csak 320-420 milliárd forintról tud szabadon dönteni.