Ezt unokáinknak is bátran mesélhetjük!
Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye.
Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik
edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy
teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta
végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez
így ment, minden nap -a vízhordozó már csak másfél edény vizet
szállított vissza a házba.
Természetesen a tökéletes edény büszke volt
a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta a dolgát, de a szegény
törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte
magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni.
A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s
nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a
hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden
nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a
gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél
olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges
hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések
és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan
nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit
olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.
Kapcsolódó hírek:
Csak egy kis odafigyelés
Vágyak
Egy kis gyógyír a léleknek