Techet Péter

- itthon@hetivalasz.hu

Utolsó módosítás:

2012.02.26. - 18:08

Létrehozás:

2012.02.26. - 10:17

„Hősök vagyunk", szól az egészoldalas, budapesti riport gunyoros címe, utalva az Orbán-kormány „szabadságharcára". A cikkhez mellékelt képen felvonuló huszárok láthatóak.

A Süddeutsche Zeitung korábbi Magyarország-referensét Michael Frankot Bécsben Cathrin Kahlweit váltotta, aki ezúttal meg akarja érteni a fideszes érveket is, és ezért számos jobboldali értelmiségit keresett fel Budapesten.

A müncheni lap újságírója az Operában kezdi az írását, ahol „sok minden megváltozott" Orbán 2010-es győzelme óta. „Tradíció, hazai művészek, nemzeti darabok", erre van ma igény a pesti színpadokon Kahlweit szerint. Egy valamiben azonban konzervatív és baloldali rendezők, művészek meg tudnak állapodni: abban, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer „egy boszorkánykonyha". A Süddeutsche szerint Orbán a nemzetközi töke ellen politizál, és közben konzervatív ideológusok „az új, erős állam mítoszán munkálkodnak".

„Amúgy semmiféle híd, semmi közös nincs már a politikai táborok között, sem a politikában, sem a művészetekben, csak egymás megvetése, gyűlölet", jellemzi a magyar értelmiségi világot a lap tudósítója.

Kahlweit szerint a nyugatiak nem értik „az orbánisták világát", amely „ellenségekkel", „összeesküvés elméletekkel" és „megsértett érzelmekkel" telített. Aki meg akarja fejteni a magyar jobboldalt, véli a Süddeutsche Zeitung, annak meg kell értenie, hogy „a kommunista uralom traumája még ma is hat". Ezzel szemben Európában olyan kép él Orbánról, mint aki „a pluralizmust és a kisebbségi jogokat aláássa". „Ám Budapestet kevéssé érdeklik a jogi részletek", írja Kahlweit. Szerinte Orbán úgy tesz, mint aki „az országot a belső és külső ellenségektől akarja megmenteni", és ezért diktál olyan gyors törvényhozási iramot. „Ami számít, mondják, azok nem a paragrafusok, hanem a helyes értékek", ábrázolja az orbáni retorikát a müncheni lap.

A lapban megszólal Kopp Mária, három másik professzorral együtt, „akik izzanak a küldetéstudattól". „Család, kereszténység és hazafiság", ezekről beszél „a női zakója alatt izzadó" Kopp Mária. „Ami Helmut Kohl idején Németországban a megmosolygott szellemi-morális fordulat volt", utal a Süddeutsche Zeitung Kohl nyolcvanas évekbeli programjára, „az mára Magyarországon egy nép túlélésének kérdéseként jön elő".

Kopp Mária szerint az orbánizmus azon európaiságot akarja visszahozni, amelyet „a kommunisták és utódaik, a szocialisták lábbal tapostak". Éppen ezért tartja helyesnek Kopp, hogy törvény mondja ki az MSZP felelősségét és bűnösségét.

A lap szerint a fideszes értelmiség személyes okokból is gyűlöli a kommunistákat, akiknek rendszere sokak életét keserítette meg. Kopp szerint felháborító, hogy „a posztkommunisták kisajátították" a rendszerváltást. Felrója azt is, hogy a kommunista rendszer titkosszolgálati anyagai továbbra is zártak. Kopp a beszélgetés után „Budára siet", meghallgatni Orbán beszédét.

Orbán már volt egyszer hatalmon, és akkor „nem különbözött lényegileg az ellenfeleitől", állapítja meg a Süddeutsche Zeitung. Most azonban mindent pótolni szeretne, egy új világképpel, amelyet a lap szerint leginkább a Kerényi-féle festmények fejeznek ki. Az alkotmányt kiegészítő képek egy „kis népről" tanúskodnak, „amely újra nagy lenne".

„Orbán a hívei számára egy hős, aki megmutatja a világnak, hogy nem lehet a magyarokkal mindent megtenni", jellemzi az orbánisták nézetét a müncheni balliberális napilap.

Bernáth Árpád szegedi germanista professzor szerint senki sem írhatja elő a magyaroknak, hogy kit válasszanak. Kengyel Miklós jogászprofesszor szerint a nyugati Orbán-kritikák mögött a vereségét feldolgozni nem tudó magyar baloldal áll. A két professzort az MTA-n keresi fel a müncheni lap. „A szemközti partról a Halászbástya fénylik át, és a két professzor eközben az Akadémia éttermében, elegáns porcelánok és ezüstök között elmagyarázzák a maguk művelt módján, miért is osztják Orbán értékrendjét.

Könnyű szarkazmussal szólnak az 1956-os forradalomról, és hogy mennyire egyedül hagyta őket az a Nyugat, amely most látja veszélyben a demokráciát Magyarországon". Bernáth professzor szerint a Nyugat „kettős mércével" mér, mert 2006-ban, a rendőrattak idején nem tiltakozott az Európai Unió. Kengyel elismeri persze, hogy a jelenlegi kormány „nem mindig úriemberként jár el", de egy ekkora többség mellett „ez Nyugaton is így lenne".

„A Nyugat egyszerre vágy és első számú ellenség", jellemzi a fideszes érveket a Süddeutsche. Nyugaton persze „Magyarország imázsa régóta mélyponton van". Pröhle Gergely és Cséfalvay Zoltán államtitkárok szerint azonban az Európai Unió nem ellensége az országnak. A két politikus elmondja, hogy készek módosítani a törvényeket, ha Brüsszel „jogos kritikát" fogalmaz meg. „Nem probléma", mondja Pröhle Gergely a német újságnak.

„Aki a dolgokat prózaian figyeli, megállapíthatja, hogy egyre nő a kormányon a nyomás", írja a Süddeutsche a budapesti békülékeny hangok okait elemezve. „Az egyszerű emberek egyre kevésbé lelkesednek", jellemzi a kormány népszerűségvesztését Kahlweit. „A kirívó radikális jobboldal növekszik - ahogy a parlamenten kívüli ellenzék is".

Ez utóbbiak közül Juhász Pétert, az „Egymillióan a sajtószabadságért" mozgalom egyik koordinátorát szólaltatja meg a német lap. Bevallja, hogy kezdetben ő is bízott az Orbán-kormányban. „Amikor Orbán kétharmadot kapott, én is kíváncsi voltam, és azt gondoltam: lássuk, mit kezd vele. Mostanra azonban látom, hogy visszaél a hatalommal" - mondja Juhász.

„Hisz Orbán, a vidéki fiú, egy agrármérnök gyereke, aki maga is KISZ-titkár volt, az egykori liberális és mai populista a saját küldetésében?" - teszi fel a kérdést Kahlweit. Egy Orbánt ismerő bankár elmondja, hogy „Orbán nagyon erős meggyőződésű ember. Csak az a probléma, hogy gyakorta változnak a meggyőződései". Egy Orbán-tanácsadó szerint a miniszterelnök nem akar mást, mint hatalmat, és kicsit hozzáférni „a mézes bödönhöz", utal az Orbán-családot ért korrupciós vádakra a fideszes háttérember.

Az ország egyik fele „istenhittel" tekint Orbánra, és tagadja a korrupcióról szóló vádakat, a másik fele viszont csak kiábrándultan mondja: „ugyanezt tette a baloldal is korábban".