A balliberális ellenzéki pártoknak csak akkor van esélyük magukhoz ragadni a hatalmat 2014-ben, ha meg tudják állítani a Jobbik észak-magyarországi előretörését, és a kormánypártban csalódott, jelenleg passzív szavazókat is elhalásszák – derül ki a Bajnai Gordon által alapított háttérintézmény tanulmányából.
"Átbillenteni, visszaszerezni, meghódítani – Tanulmány az új magyar országgyűlési választási rendszer által a demokratikus ellenzéki erők számára teremtett alkalmazkodási kényszerekről." Ezzel a szép kacifántos címmel készített százoldalas elemzést Bajnai Gordon volt miniszterelnök balliberális agytrösztje, a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány. Bár a választási eljárásról szóló új törvényt még nem alkotta meg az Országgyűlés, a tanulmány készítői (Szigetvári Viktor és Vető Balázs) górcső alá vették az új választójogi törvény változásait, és balliberális szemszögből modellezték a 2014-es országgyűlési választások megnyerésének lehetséges módjait.
A regionális pártoknak nincs esélyük
A tanulmány megerősíti azt vádat, amelyet az ellenzéki pártok a választási térkép újrarajzolása során fogalmaztak meg, vagyis hogy az egyéni és listás helyek arányának módosítása a status quót erősíti, tehát a jelenleg regnáló, még mindig jelentős relatív többséggel rendelkező kormánypártnak kedvez.
Az elemzés másik fontos megállapítása, hogy nem elég országosan népszerűnek lenni, választást csak egyenletes földrajzi elosztás esetén lehet nyerni. Ez főként a klasszikus vidéki pártok, illetve az egyes régiókban erős politikai erők (főváros: MSZP, Dunántúl: Fidesz, Észak-Magyarország: Jobbik) számára megszívlelendő üzenet.
Az új választójogi törvény sajátossága miatt a következő voksolás alkalmával jóval több szavazat fog összegződni listás ágon, ide számítják ugyanis a listára leadott közvetlen szavazatok mellett a vesztes és győztes töredékszavazatokat, valamint a külhoni voksokat (ez utóbbi kettő újdonság). A tanulmány számításai szerint ezért ide a részvételhez képest közel kétszeres mennyiségű szavazat fog befutni, ami a személyi reprezentációt gyengíti.
Összeáll a demokratikus népfront?
Az elemzés természetesen kiemelten foglalkozik az úgynevezett "demokratikus ellenzéki pártok", elsősorban az MSZP és az LMP összefogásának lehetőségével. Megállapítják, hogy formálisan három útja van a szövetségkötésnek. Az első a közös indulás, mint a Fidesz-KDNP esetében, itt a legnagyobb kockázat a lista összeállításakor várhatóan kirobbanó pozícióharc. A második a koordinált indulás, amikor előre megbeszélt módon a pártok nem állnak rajthoz, hogy egymást ne gyengítsék, és így ne legyen elveszett szavazat. A harmadik lehetőség egy választási párt létrehozása, ami viszont nehezíti az önálló identitás megőrzését, ráadásul az új házszabály tiltja, hogy egy választási párt az Országgyűlésben később különböző frakciókat hozzon létre.
„Az ellenzék jelenleg fragmentált. Vagy összefog (bármilyen értelemben, bármilyen mértékben), vagy egy pártnak erről az oldalról döntő népszerűséget kell szereznie akár a többiek kárára is. Ha ez nincs, győzelem sincs 2014-ben” – állapítják meg az elemzők
Számításaik szerint ahhoz, hogy egy párt legalább egyfős parlamenti többséghez jusson, a 100 egyéni választási körzetből 53-64-et kell megnyernie, a stabil kormányzáshoz pedig 65-70 egyéni győzelem szükséges. A kétharmados többség szinte irreálisnak tűnik, ehhez a 100 körzetből 80-85-öt kell megszerezni.
A fő ellenfél: a Jobbik
A fő ellenfélnek tekintett Fidesz és Jobbik megtörése érdekében Magyarország új választókerületeit három csoportba osztották: átbillentendő (csalódott a kormányban, de nincs kihez fordulnia), visszaszerezendő (egykor MSZP-s volt, de átpártolt a Jobbikhoz) és meghódítandó (soha nem szavazott az MSZP-re).
A tanulmány szerzői úgy vélik, a 100 egyéni mandátum 15 százaléka hagyományosan "baloldali", így ezek viszonylag könnyen behúzhatóak. Újabb 15 százalék átbillentendő (van hagyománya a balliberális jelölteknek, és a Jobbik nem erősödött meg túlságosan), 6 százaléka pedig "visszaszerzendő" (a Jobbik megelőzte az MSZP-t).
A három fő típus két további alkategóriára oszlik, attól függően, hogy az adott régióban a három nagy párt mennyire erős, és ki kinek a hátrányára tud tovább gyarapodni (két- és hárompólusú választókerületek).
A demokratikus népfront feladatának nehézségét mutatja, hogy a „meghódítandónak” kijelölt 29 körzet közül 11-ben az MSZP-SZDSZ-nek 2006-ban kevesebb szavazata volt a Fidesz–KDNP-nél, 17-ben pedig a Jobbik is megelőzte a szocialistákat 2010-ben.
Térképek forrása: hazaeshaladas.blog.hu
A szerzők véleménye szerint a balliberális pártok egyik legfőbb feladata, hogy földrajzilag ismét összekössék Északkelet-Magyarországot, Észak-Alföldet, a Tisza völgyét Közép-Magyarországgal és a Dunántúllal. Minderre a 2014-es kampány nem lesz elegendő – szögezik le.
Bajnai Gordon, a Jolly Joker
Szigetvári Viktor, a tanulmány egyik szerzője, Bajnai volt kabinetfőnöke a Népszabadságnak adott interjújában nyilatkozott Bajnai visszatérésének lehetőségéről: „Ha a demokratikus ellenzéki diskurzushoz hozzájárulhatunk, ha valamiféle katalizátori szerepet biztosítani tudunk, az jó. Az alapítvány továbbra sem készül önálló politikai szerepre. Hogy az alapítványhoz kötődő személyek milyen politikai szerepre készülnek vagy nem készülnek, az ettől a szakmai munkától független. Bajnai Gordon szerepvállalásáról pedig már több alkalommal is elmondtam: ez az ő döntése lesz.”
Népszabadság
Kapcsolódó hírek:
A telerondított ország