A totális pénzügyi bukta számos esetét sorolja fel saját tapasztalatai alapján egy szakértő, felhívva a figyelmet arra, milyen bárki könnyen elvesztheti az összes megtakarított pénzét akár nyugdíj előtt, ha csak egy kicsit is óvatlan. Nem csak a szélhámosoktól kell óvakodni.

A betéti kamatok brutális csökkenésének időszakában minden bizonnyal sokan keresnek olyan befektetési lehetőségeket, amelyekben sokkal jobban fial a pénzük. Mielőtt döntenénk, érdemes figyelembe venni Dana Anspach tanácsadó listáját, amely a biztos vagy majdnem biztos buktához vezető befektetési stratégiákat sorolja fel. A fix honoráriumért - azaz nem értékesítési jutalékért - dolgozó szakértő a MarketWatchon megjelent cikkében tuti buktának (code red) nevezi azokat a vissza-visszatérő hibákat, amelyek eredményeként valaki elveszti minden pénzét.

 

Az első megszívlelendő eset kevés embert érinthet Magyarországon, ám bizonyára vannak, akik úgy gondolják, hogy vállalatuk biztos lábon áll, ezért érdemes a munkaadó-munkavállaló kapcsolatnál szorosabb, tulajdonosi viszonyt kialakítaniuk vele. Anspach egyik korábbi ügyfele az Intelnél dolgozott vezető beosztásban. Javadalmazása egy részét részvényekben kapta. A papírok egy részét nem tudta szabadon forgalmazni, de voltak olyan részvényei is, amelyeket bármikor eladhatott.

Ne bízz a munkaadódban!

A tanácsadó beszámolója szerint számtanszol felhívták a figyelmét arra, hogy ne higgyen cége örökkévalóságában, azaz ne tartsa minden pénzét Intel-részvényekben. Amikor 73 dollárt értek a papírok, akkor 11 millió dollárt ért csomagja, ám amikor 22 dollárra eset az ár, már csak 3,3 milliót.

Az utóbbi is szép pénz, ám nagyságrendileg szerényebb lehetőségeket kínál birtokosának, mint a 11 milliós vagyon. Tanulság: ha a tanácsadója a kockázat mérséklését javasolja, hallgasson rá!

Az ingatlanüzlet szakma

Sokakat elcsábít az ingatlanpiac, ám nem kevesen végzik tuti buktával ingatlanüzleteiket. Anspach egyik jó barátja 12 ingatlanbefektetéssel rendelkezett 2007 végén, amelyek értéke hárommillió dollár volt. Néhány év alatt majdnem mind végrehajtás alá került. A szakértő tapasztalatai szerint csak annak érdemes ingatlanokat tartania ingatlanokat, akinek nagyon mély a zsebe.

A jelzáloghitelt és a karbantartás költségeit, illetve a rezsit akkor is fizetni kell, amikor nincs bérlő, ezért akinek nincs elég jövedelme vagy vagyona erre, az könnyen pofára eshet. Tanulság: az ingatlanpiaci befektetés önálló szakma. Nagyot csalódhat, aki azt hiszi, hogy vesz valamit, aminek értéknövekedése vagy bérbeadása könnyű passzív jövedelemhez juttatja.

Ugyanez a helyzet a hitelből végrehajtott befektetések esetén. Ezek általában csak akkor működnek, ha minden terv szerint, simán megy. Ha például valaki elveszti az állását vagy tőzsdei befektetésben utazik, és részvénypakettjének értékváltozása miatt plusztőkét kell betolnia az üzletbe, végzetes pénzzavarba kerülhet. Tanulság: a hitelből végrehajtott befektetések többször omlanak össze, mint ahányszor gazdaggá teszik a befektetőt.

Ne hallgass a taxisra!

Előfordult, hogy a tanácsadó maga is fejre állt, mert hagyta magát meggyőzni egy tuti befektetésről. Egyik barátja áradozott egy cégről, amelynek részt vett a közgyűlésein és alaposan elolvasta pénzügyi jelentéseit is. Így biztos volt benne, hogy a vállalat néhány éven belül megtriplázza piaci értékét. Amikor olcsónak látszott a papír, Anspach is vett egy csomagot néhány ezer dollárért. Egy idő múlva már csak pár száz dollárt ért pakk, ezért a részvények többségét eladta. Néhányat ugyanakkor megtartott, hogy emlékeztesse a tényre: szerencsejátékot játszott, amelyen bukott.

Hasonlóan járt az a nyugdíj előtt álló "befektető", aki a GM csődje idején minden megtakarítását az autógyártó papírjaiba fektette, mert úgy gondolta, hogy miután a kormány megmenti a céget, sokat kaszálhat az üzleten. A részvények ára azonban egy ideig tovább csökkent, az illető pánikba esett, és mindet eladta. Később erősödött a GM, de ez már nem nyújtott vigaszt egy életen át felhalmozott pénze elvesztéséért. Tanulság: ne tegyük fel családunk vagy magunk sorsát az ismerősök, vagy a bennfentesek jó tanácsaira, vagy saját rögeszméinkre! Tartsuk többféle befektetésben pénzünket!

Ne utánozod a nagyokat!

A legmenőbb befektetők állandóan mozgatják a pénzüket, keresik az éppen legjobb megtérülést ígérő lehetőségeket. A kilencvenes évek végén sokan minden pénzüket technológia részvényekbe akarták tolni, a kétezres évek elején jött az ingatlanpiac, majd 2011-ben az arany. Nem tanulnak abból, hogy a nagy emelkedéseket mindig nagy zuhanások követik. Tanulság: a befektetések állandó váltogatása olyan, mint amikor valaki a zsúfolt autópályán szlalomozva akar előre jutni. Ez is, az is általában azzal végződik, hogy hátrébb kerül.

Hátrább az egókkal!

Az egyik legbiztosabb módja pénzünk elvesztésének, ha hagyjuk beetetni magunkat. Anspach egyik ügyfele négymillió dolláros befektetést vitt el a bankjától azért, mert egy cég az utca túlsó oldalán válogatott ügyfeleknek kínált, exkluzív befektetési lehetőséggel kecsegtette. Minden pénzét elbukta.

Tanulság: messze kerüljük el azt, aki az egónkra akarja alapozni befektetési tanácsát. Ha azért bízzuk rá a pénzünket egy alapra, mert személy szerint gurunak tartjuk a vezetőjét, akkor ne sajnáljuk a pénzt egy tőle független auditor foglalkoztatására, aki felülvizsgálja az illető döntéseit. Így van esélyünk időben észrevenni, ha szélhámossal van dolgunk.

A biztosítás az biztosítás

A járadékra - elsősorban nyugdíjjáradékra - jogosító megtakarítások nem befektetések, hanem biztosítások. Az a céljuk, hogy mérsékeljük egy meghatározott helyzettel - például a nyugdíjaskorral - járó kockázatokat. Anspach számos esettel találkozott praxisában, amikor valakik vegyes biztosítást vásároltak - például olyat, amely haláluk esetére meghatározott összeget vagy életjáradékot ígért -, ám nem azt kapták, amire számítottak.

Csalódottságukban kiszálltak a programból, hatalmas pénzt veszítve ezen. A tévedés alapja minden esetben az volt, hogy befektetést láttak a rendszeres megtakarítással járó termékben, pedig nem erről volt szó. Az ilyen esetek nem tartoznak a tuti bukták fogalomkörébe, de közel állnak ahhoz.

Kire hallgassunk?

Ugyanez mondható el arról, amikor valakik nem veszik figyelembe pénzügyi tanácsadójuk ösztönzését. Anspach megemlít egy esetet, amikor milliós nagyságrendű összeg elhelyezéséhez kérték a tanácsát. Az általa ajánlott befektetési csomag 6-7 százalékos hozamot ígért, ezért barátai egy másik szakértőre hallgattak, aki 12 százalékot ígért.

Ezt követően egy rakás illikvid, ám a közvetítőnek jelentős jutalékot kínáló eszközbe forgatta az illetők pénzét, amit majdnem mind elbuktak. Tanulság: óvakodjunk a befektetési termékeket kínáló cégek jutalékáért dolgozó tanácsadóktól