Az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének elnöke szerint bár a görög
válság kétségtelenül begyűrűzik Magyarországra is, a magyar gazdaság
lesújtó helyzete főleg belső problémákból fakad. HERSKOVITS ESZTER
interjúja.
- Közgazdászok egy része úgy látja: az eurózóna
válságának egyik fő oka, hogy jelentősen csorbult a periféria
versenyképessége. Ön szerint is elkerülhető lett volna a krízis, ha anno
jobban megválogatják, kit vesznek be a valutaközösségbe?
– Egészen pontosan: ha megválogatják. Az unió egyik eredendő bűne, hogy a
monetáris uniót nem gazdasági, hanem politikai alapokra helyezte.
Franciaország ötlete volt, hogy a német újraegyesítéssel fosszák meg
Németországot az erős márkától. Németország belement, de szigorú
feltételeket szabott. 1997-ben az Európai Tanács el is fogadta a
kritériumokat tartalmazó stabilitási és növekedési paktumot. Csakhogy
már az elején látszott: nem lehet betartani. Egyebek mellett azért, mert
a görögök mellett a németek és a franciák költségvetési deficitje is
túllépte a GDP három százalékát, Belgiumban pedig száz százalék felett
volt az államadósság. Egy idő után a diplomácia döntött, és nem a
gazdasági érvek: így kerültek egy valutakörbe össze nem illő országok.
Kovalovszky Dániel felvétele
- A tagállamok versenyképessége között pedig egyre nőtt a különbség.
– Igen. Már csak azért is, mert a periféria országai kihasználták, hogy –
mivel euróövezeti tagként nem lehet önálló árfolyam- és
kamatpolitikájuk – egységesen háromszázalékos kamatra vehettek fel
euróhiteleket, ennél jóval magasabb infláció mellett. A sorozatosan
felvett kölcsönöket béremelésre, továbbá a túlméretezett szociális
ellátórendszer fenntartására költötték. Csakhogy a fizetések ugrásszerű
emelkedése nem járt a termelékenység gyors növekedésével. Ezekben az
országokban huszonöt-harminc százalékkal megemelkedett a munkaerő
költsége. Németországban három százalékkal. Törvényszerű, hogy hosszú
távon ez robbanáshoz vezet.
- Különösen, ha a leszakadó perifériaországok között található a
csődközeli, politikai széthúzással terhelt Görögország, amely mára
bizonyítottan csalással került az eurózóna tagjai közé.
– Azért ehhez a csaláshoz szükség volt a másik félre is. Az unió
nagyvonalúan szemet hunyt a számok meghamisítása felett, most pedig a
saját csapdájába esett. De az igazi probléma nem ez, hanem – ebben az
esetben is – a versenyképesség hiánya. Egészen pontosan az, hogy egy
ilyen országot 1981-ben felvettek az unióba.
- Most pedig minden jel arra utal, hogy ez az ország feladta: a
lakosság és a politikai elit nagy része elutasítja az IMF közbelépését,
akár az államcsőd árán is. Közben mindennaposak a megszorító
intézkedések elleni tiltakozások, utcai zavargások.
– Nem ismerős ez valahonnan?
- A magyar „szabadságharcra” gondol?
– Egyértelmű a párhuzam. A társadalom és a politikai vezetés
rövidlátása, pontosabban fogalmazva a rendkívül szűk mozgástér
illuzionista kiterjesztése rántja egyre lejjebb Görögország gazdaságát.
Ahogy Magyarországét is. Nincs se felelősségtudat, se jövőkép.
Lettországban és Észtországban szó nélkül elfogadta a lakosság a szigorú
megszorító intézkedéseket. Görögországban pedig még nálunk is jobban
megszokták, hogy az állam „szolgál és véd”. Természetesnek vették, hogy a
fizetés száz százalékát kapják nyugdíjként, akár ötvenéves kortól.
Mindezt uniós pénzből fedezte az állam. Csoda, ha ezek után sem a
politikai elit, sem a társadalom nem látja be, hogy fékeveszett
költekezéssel nem jut egyről kettőre a gazdaság?
- Arra építenek: ha nagy a baj, az unió úgyis segít.
– Tény, hogy Európa joggal retteg az esetleges görög államcsődtől. Ott
jóval kevesebb a multinacionális cég, mint Magyarországon, de a külföldi
tőke – elsősorban francia, holland – így is jelen van, elsősorban a
bankszektorban. Ezek a pénzintézetek le tudják írni a veszteséget, ám
ettől még államcsőd esetén a hatás beláthatatlan lenne. Az ideges,
bizalmatlan piac komoly veszélyforrás Európa gazdaságára nézve. A
lakosság nemrég egyetlen nap alatt egymilliárd eurót menekített ki a
görögországi bankokból külföldre. Ez jól mutatja, hogyan viselkednek a
vállalatok és a lakosság pánikhelyzetben.
- Orbán Viktor sem mondott le a „szabadságharcról”. Elemzők úgy
látják: valószínűleg úgy gondolkozik, hogy – épp a görög válság miatt –
Európának most nincs ideje a magyar gondokkal foglalkozni.
– Tény: vannak a magyarországinál súlyosabb problémák. Ez is oka lehet,
hogy az Európai Bizottság szó nélkül rábólintott az igencsak kétes Széll
Kálmán terv 2.0-ra. De ettől még a piacok beárazzák a forintot. Itt az
élő példa: a kormány benyújtotta a programot, az E- elfogadta, másnapra
mégis zuhant a forint. Nem tudom, miért nem akarja megérteni a kormány: a
kontinens gazdaságai ezer szállal kapcsolódik egymáshoz. A görög válság
nem hagyhatja érintetlenül Magyarországot sem.
- Szakértők szerint nem is igazán a görög csődközeli helyzet vagy az
országnak az eurózónából való esetleges kilépése rendíti meg
Magyarországot, hanem az, ha nem tudja megnyugtatni a piacokat. Márpedig
ez IMF-megállapodás nélkül nem megy.
– Egyszerű a képlet: a tornádó közepén a nyílt tengeren vaktában
lövöldöző gyorsnaszád előbb-utóbb elsüllyed. Ilyenkor nincs helye a
késlekedésnek, egyoldalú csatározás helyett azonnal védett kikötőbe kell
kormányozni.
- Hacsak nem számít a kapitány arra: ráér abbahagyni a lövöldözést
akkor, amikor már zátonyra futott. Akkor majd segítséget kér, és a
vízimentők úgyis kihúzzák.
– Nem értem a kormány viselkedését. Már többször kiderült, milyen
károkkal jár az IMF-tárgyalások körüli időhúzás. A kormány jelenleg 8-9
százalékos kamatok mellett finanszírozza az államadósságot, miközben az
IMF-hitelek kamata 3,75 százalék. Ezt a különbözetet legfeljebb 5-6
százalékos gazdasági növekedés mellett lehetne kitermelni, attól viszont
nagyon messze járunk. Vagyis a kormány jelenleg a következő generációt
adósítja el visszafordíthatatlanul. 2010-ben, az első görög válság
kitörésekor a 7 százalékos költségvetési hiányért ácsingózó kormányról
már egyértelművé vált, hogy nem ismeri az európai gazdaság
összefüggéseit. És azóta sem akarja megérteni.
Kommentáld!