Az érintettekben óhatatlanul felmerül a kérdés: ez a zsíranyagcsere-zavar már maga is betegség-e, vagy valamely súlyos kórfolyamat előfutára?

Amikor az egység megbomlik

A koleszterin – amely lipoproteinrészecskét részben a máj termeli – bizonyos mennyiségben nélkülözhetetlen a szervezet kiegyensúlyozott működéséhez, hiszen ez a vérzsírt alkotó vegyület minden szövetünkben, szervünkben jelen van, és fontos alkotórésze a sejteknek, hormonoknak, vitaminoknak is. Vagyis maga a koleszterin nem nevezető általában „rossznak”.
Két „alkotótelemből” – a HDL (High Density Lipoprotein) és az LDL (Low Density Lipoprotein) koleszterinből – tevődik össze, amelyekben egyaránt megtalálható a fehérje és a triglicerid keveréke, mégpedig változó arányban. Az LDL tartalmazza a nagyobb mennyiségű koleszterint, míg a HDL a nagyobb mennyiségű fehérjét. Ezek egymásnak ellentétesen, ugyanakkor mégis egymást kiegészítő módon működnek. Minél magasabb a HDL, azaz a „jó” koleszterin szintje, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy védettek vagyunk a szív- és érrendszeri betegségekkel szemben, mert ez a vérzsírfajta képes megakadályozni az erek falán a plakk lerakódását, illetve a szövetekből folyamatosan távolítja el a plakkokat.

A normálisnál magasabb LDL-, azaz „rossz koleszterin” szintje viszont komoly rizikótényezőnek számít az érelmeszesedés, az agyi (stroke, agyi infarktus), a szívkoszorúér (angina, szívinfarktus), valamint a perifériás artériák (claudikáció, érszűkület a végtagokban) meszesedésének kialakulásában, illetve a hirtelen bekövetkező agyi és szívkatasztrófákban. Az érfalon megtapadó, koleszterinnel „átitatott” göb (a plakk) megrepedhet, és a hozzá tapadó vérlemezkékkel együtt elzárhatja az eret, illetve az ér által ellátott szövetet/szervet oly mértékben károsítja, hogy elhal, vagyis nem tud működni.

A megnövekedett rossz, azaz LDL-koleszterin-értékek mellett a normálisnál magasabb – harmadik vérzsírféle – trigliceridszint is a kardiovaszkuláris betegségeket előmozdító tényező. Sajnos, a korosodási folyamat s az ezzel járó hormonális változások, a szervezetben, illetve erekben felszaporodó salakanyagok felgyorsíthatják az ún. hiperlipidémiát (az LDL-koleszterin, a trigicerid, illetve egyszerre mindkét káros vérzsírfajta szintjének rendellenes megemelkedését a vérben).

Honnan jön a muníció?

A vérzsírok szintje – így a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata – a 44 év feletti férfiakban és az 50 év feletti (változókorba lépő) nőkben jelentősen megnő.
A hosszú ideig tünetmentesen előrehaladó folyamatot előidőző okok között ott találjuk a genetikai hajlamot (familiáris hiperkoleszterinémia), a helytelen táplálkozást (sok állati fehérje fogyasztása), az elhízottságot, a nem jól „beállított” cukorbetegséget, a pajzsmirigy alulműködését, a nem megfelelő étrendet és a mozgásszegény életmódot.

A vérzsírok szintjét a rendszeres alkoholfogyasztás és a dohányzás is növeli, de előidézhetik a zsíranyagcsere-zavarokat bizonyos vesebetegségek (pl. a veseelégtelenség), epepangás, valamint egyes gyógyszerek hatóanyagai is. Ha ezeknek a rizikófaktoroknak bármelyike fennáll (illetve néhány közülük összeadódik), a vérzsírok szintjének laboratóriumi ellenőrzése – akár negyedévenként is – ajánlott.

A cél: a támadó zsírsavak visszaszorítása

Az összkoleszterinszint felső határa 5,2 mmol/l, de újabban 4,8 mmol/l alatt tartják ideálisnak a belgyógyászok, kardiológusok.
A „védő” koleszterinszint akkor jó, ha magas: 1,0–2,0 mmol/l, viszont kórósnak tekinthető, ha értéke 1 mmol/l alatt van.

A triglicerid normális felső határa 2,3 mmol/l, de a legújabb orvosi kutatások szerint a szívinfarktus elkerülhetősége szempontjából az 1,7 mmol/l alatti szint a kívánatos.
Tehát a trigliceridet (is) a szívinfarktus rizikófaktorának tekintik a szakorvosok. Fontos tudni, hogy ha a szintje magasabb 11,3 mmol/l-nél, akkor hasnyálmirigy-gyulladásra utaló „tünet” lehet, ezért a csökkentésére irányuló gyógyszeres kezelést minél hamarabb el kell kezdeni.
A laikusok körében nem eléggé köztudott, hogy a vérzsírok szintjére vonatkozóan a különböző laborokban eltérőek lehetnek a normál értékhatárok, tehát a kiértékelést mindig a vizsgálatot elrendelő orvosra kell bízni.

A már kórósnak minősíthető értékek sem mindig jelentik azt, hogy koleszterincsökkentő készítmény szedését rendeli el a doktor. Az optimálistól csak kismértékben eltérő HDL-szint-emelkedést normalizálhatja az életmód- és táplálkozási szokások megváltoztatása.
Ha ez nem vezet eredményre, a következő lépés a gyógyszeres terápia. Egyébként a kezelésnek elsősorban a magas LDL-koleszterin-szint „célértékhez” közelítése, a „védő”, HDL-koleszterin-értékek „növelése”, illetve a normál trigliceridérték elérése a célja.
Az, hogy milyen hatóanyagú készítményt választ a kezelő- vagy háziorvos, számos tényező figyelembevételével történik. Egy biztos: a zsíranyagcsere-zavarok rendezését célzó terápiának igen fontos feltétele az orvos és a beteg együttműködése, hiszen a kezelésre szolgáló gyógyszerek között vannak olyanok, amelyek nem kívánt mellékhatásokkal (szédülés, emésztőszeri zavarok, idegrendszeri panaszok, allergiás tünetek, látászavarok, izomműködési problémák stb.) járhatnak. Szedésük tehát nagy odafigyelést igényel a páciens részéről (dózis, szedési idő szigorú betartása), és az esetleges mellékhatások jelentkezésekor a gyógyszer „alkalmazását” csak az orvos függesztheti fel, helyettesíthetőségéről csak ő dönthet. A kezelés eredményessége, a beteg biztonsága, az esetlegesen kialakuló mellékhatások megelőzése végett nemcsak indokolt, hanem kötelező is a rendszeres laborkontroll.

Így egyél a koleszterinszintedért!

• Naponta legalább ötször fogyassz zöldséget, gyümölcsöt.
• Teljes kiőrlésű gabonaféléket egyél.
• Lehetőleg kerüld a finomított fehér cukor fogyasztását, mert ez is emeli a rossz koleszterin szintjét.
• Zsírszegény tejjel, tejtermékekkel, sovány hússal táplálkozz.
• Fogyassz naponta néhány szem diót, diófélét.
• Kerüljön legalább hetente kétszer hüvelyesekből készült étel az asztalodra.
• Heti két alkalommal fogyassz halfélét.
• A növényi zsiradékot (olaj, margarin stb.) részesítsd előnyben az állatival szemben (disznózsír).
• Egyes vizsgálatok szerint napi ½-1 gerezd fokhagyma hathetes fogyasztása után a „rossz” koleszterin szintje mérsékelten csökkenhet, emellett ez a hagymafajta bizonyítottan jó hatással van az anyagcserére és az érfalak épségére is.
• Ne fogyassz napi 1-2 csésze feketekávénál többet.
• Figyelj az ételek elkészítésének módjára is. Mivel a vérzsír egy része ételekkel jut a szervezetünkbe (a másik részét a szervezetünk maga állítja elő), a sütés helyett a főzés/párolás, vagy a teflonsütő, az alufólia, a cserépedény használata segíthet az ártó koleszterin bevitelének korlátozásában.