TEGNAP | 18:01

Költői igazságszolgáltatás lenne az élettől, ha az ha Orbán és csapata vezetné ki a pénzpiacról a devizahiteleket, amelyik korábban engedélyezte azokat - vagyis Orbán Viktor. De mi az értelme a deviza-adósság elleni ádáz küzdelemnek? A politikai hasznon túl gazdasági előnyöket is remél a kormány?

A kormányzati kommunikációs panelek mögötti valóság némileg más képet mutat, mint azt a narancskommandó láttatni szeretné. Mindenek előtt tény: a devizahitelezést Magyarországon az első Orbán-kormány idején a Fidesz-többségű parlament engedélyezte a 2001. évi XCIII. törvényben. Kétségtelen, hogy a devizahitelek, mint pénzpiaci termékek felfutása már a szocialista kormányok időszakára esett - ugyanis a Fidesz 2002-ben elvesztette a választást. Hogy mennyire hibás termékek ezek, azt mi sem mutatja jobban, minthogy számos, ma is aktív jobboldali országgyűlési képviselő adósodott el devizában - nekik nagy segítséget jelentett az előtörlesztést lehetővé tévő engedmény.

A kormány évek óta ádáz harcot folytat a devizahitelesek megmentése érdekében - igaz, ilyenkor minden esetben kizárólag a jelzálog alapú, lakáscélú hitelesekről beszélnek és csak értük tesznek lépéseket. A Magyar Nemzeti Bank 2013 második félévére vonatkozó kimutatása azonban erősen árnyalja a képet. A statisztikák szerint a lakáscélú devizahitelben eladósodottak 17 százaléka tartozik három havi részletnél többel a bankjának - az ugyan ilyen célú, de forint alapú hitellel rendelkezőnek 19 százaléka tartozik a késedelmesen fizetők közé. Ha számításba vesszük a jelzálog alapú, de szabad felhasználású, vagyis bármire költhető hitelt felvettek helyzetét, azt láthatjuk, hogy a devizaadósok 26 százaléka van komoly késedelemben, míg a forintban eladósodottak 29 százaléka. Ez alapján akár azt is lehetne mondani: a forintalapú hitelek hibás banki termékek, amelyeket ki kell vezetni a piacról. (Jelen pillanatban körülbelül itt is tartunk: a gazdasági szereplők jóformán sem forint, sem deviza alapú hitelt nem vesznek fel, és ez látszik is a stagnáló gazdasági mutatókon.)

Az is igaz azonban, hogy a teljes hitelállomány összegének 65 százalékát adják a deviza alapú adósságok, amelyek összesen 3500 milliárdot forintot tesznek ki - hozzávetőleg fele-fele arányban részesülnek ebből a szabad felhasználású és a lakás célú hitelek. Vagyis a lakosság eladósodottságát hozzávetőleg 32 százalékban javítaná, ha valamilyen módon megszabadulnának a deviza-tartozásuktól. Ez már jelentős szavazatszám háromnegyed évvel a következő választások előtt.

De hagyjuk figyelmen kívül egy pillanatra a bankok kárára történő szavazatvásárlást - ami egyáltalán nem áll távol a Fidesz terveitől -, és nézzük: milyen gazdasági elképzelés húzódik meg a devizahitelektől való megszabadulás szándéka mögött. Orbán Viktor már 2009-ben jelezte, majd a kormányváltáskor és egy évvel később is felmelegítette a témát: jobb lenne a forint árfolyamát tartósan gyengíteni. Ez persze részben sikerült is, hisz 2010 elején még 260 forintért adtak egy eurót, ma pedig stabilan a 300-as régióban van a magyar fizetőeszköz. A tervek azonban ennél is rosszabb aránnyal kalkulálnának, akár a 350-400 forintos euró-árat is elképzelhetőnek tartják. Amennyiben az MNB ennyire elengedné a forintot, borítékolható, hogy a legtöbb devizaadós azonnal csődbe menne. Így a gyengítés előtt tőlük, vagyis devizában felhalmozott adósságuktól kell megszabadulni.

Ha ez valami módon megtörténne - forintosítással, tőkeelengedéssel -, a jegybank teljesen szabad árfolyam-politikát folytathatna. A gyenge forint pedig első ránézésre igen kedvezően hatna az exportra, hiszen az itthon (forintért) termelő vállalatok sokkal jövedelmezőbbek lennének, ha a külföldön kapott eurójukért nem 300, hanem 400 forintot zsebelhetnének be itthon. (A magyar gazdaság kivitele 76 százalékban az Unió irányába történik - függetlenül a keleti nyitás politikájától.) Ezzel párhuzamosan jelentősen megnőne Magyarország turisztikai vonzereje, hisz a külföldiek sokkal több árut és szolgáltatást vásárolhatnának a pénzükért, mint most.

A magyar lakosság számára már messze nem lenne ennyire édeni a helyzet. A nyaralások a sokszorosára drágulnának, miként a külföldről behozott, import árucikkek is - legyenek akár élelmiszerek, akár szórakoztatóelektronikai berendezések vagy az üzemanyag. Ez az áremelkedés inflációt gerjesztene, ami a reálkeresetek stagnálásához vagy csökkenéséhez vezetne. És az exportra termelő cégek esetében is bonyolultabb a helyzet, mint azt fentebb vázoltuk. ugyanis e vállalkozások 80 százalékban importált alapanyagokkal dolgoznak, vagyis nem csak a bevételük emelkedne forintban számolva, de a kiadásaik is. Mindehhez pedig hozzá kell még számolni, hogy nem csupán a polgárok, de az állam is el van adósodva devizában. Az Államadósság Kezelő Központ legfrissebb adatai szerint a teljes, 22,5 ezer milliárd forintnyi államadósságból 9,2 ezer milliárdot devizában tartanak nyilván. Ha 50 százalékos pénzleértékeléssel számolnánk (300-ról 400-ra ugrana az euró ára) a tartozás összege újabb hitelfelvétel nélkül 4,6 ezer milliárddal emelkedne.

E rövid számolás után visszajutottunk oda: a Fidesz-kormány mindössze szavazatszerzésre használja a devizahitelesek ügyét, amelynek árát a gazdaság és a bankrendszer fizeti meg.És jöhet az új hálaadás,a béke menet részéről.

Hozzászólás:amit teljesen osztok az írójával.De ügye a Fideszt nem terheli semmiféle felelősség, aki egyrészt mégiscsak lehetővé tette a valuta alapú hitelfelvételt, és aki sulykolta a zemberekbe, hogy nekik jár 3 szoba és 4 kerék? Vagy akkor most mégsem jár?

 Csak nem egy 2001-ben elfogadott törvény? Ki is volt akkor kormányon? A másik kérdés pedig az, hogy miért is vettek fel sokan devizaalapú hitelt? Nem, nem a bankok miatt, hanem a sokkal kedvezőbb havi törlesztőrészlete miatt, ami sok esetben majd' a fele volt az ugyanakkora összegű forint hitelnek. Akkor miért nem ordibáltatok, hogy hibás termék? az összesmost sipákoló ott taposta le a másik sarkát, hogy ő most kacsalábon forgó házat vesz egy 2-3 szobás társasházi lakás helyett (azt egyébként jobban megengedhette volna magának), mellé meg egy zsír új Audi A4-est, mert az jár neki. Tudod nem tudom azokat ajnálni, akik a havi 200ezres családi bevétel mellett felvettek egy havi 120-130 ezres törlesztőrészlettel egy hitelt az akkor 160-170 ft-os CHF ár mellett. Én is vehettem volna fel CHF alapú hitelt kb fele akkora törlesztőrészlettel, mintha ugyanakkora hitelt forint alapon vettem volna fel, de nem tettem, mert én tudok előre is gondolkodni. Könnyebb mindig másban keresni a hibát. Mi lenne, ha mindenki előbb magában nézne körül, utána hibáztatna másokat.