Nagy Frigyes: A Fidesz sem családi gazdaságokban, hanem -pénzügyi befektetők által vitatható

módon megszerzett - óriásbirtokokban gondolkodik

Népszabadság - Kurucz Árpád

- Amikor beléptem, éppen gyakorolt, koncertezni készült. Kinek húzza el a nótáját?

- Karácsony előtt az egyetem adventi hangversenyén zongorázom. A hangszert nem arra

használom, hogy valakit megbántsak, vagy hogy „valakinek elhúzzam vele a nótáját”. Soha

nem sértegettem senkit, még azokat sem, akik nem a tények alapján vitatkoznak. Azt

javaslom a politikusoknak, ha már igen indulatosak, túl harcias kedvükben vannak, üljenek

be egy koncertre, forduljanak magukba, hallgassanak szép muzsikát, nyugodjanak meg.

Biztosan alaposabb lesz a mondanivalójuk.

- Ügyesen kikerülte a választ.

- Nem szoktam személyeskedni. Amit másoktól is méltatlannak tartok, azt miért

gyakorolnám?

- Mások nem ennyire visszafogottak. Orbán Viktor miniszterelnök a Magosz egyik

rendezvényén az új földtörvény kapcsán nemrég azt mondta: a szocialista

mezőgazdaság szocializmust túlélt híveinek kora lejárt. Magára vette?

- Azt, hogy a szocialista nagyüzemi gazdaság „túlélt híve” lennék, elfogadom. Aki nem hal

meg, az túlélője lesz egy rendszernek. Ez Orbán Viktorra is vonatkozik. Az más kérdés,

hogy milyen rendszernek a túlélője. Az általam végigdolgozott nagyüzemi mezőgazdaságot

illetően nyugodtan járhatok felemelt fejjel. Annak a kornak a mezőgazdaságban kiérlelt,

megvalósított értékei nem idejétmúltak, eredményeit egyelőre megközelíteni sem tudják.

Eljön az idő, amikor majd megint előveszik azokat a termelési módszereket, technikákat,

amelyekkel a hatvanas-, hetvenes-, nyolcvanas évek kiemelkedő eredményeit produkáltuk

A magyar agrármodell akkor világszerte elismert volt. A mai agrárpolitika például néhány

esztendő múlva akarja elérni, hogy évente hatmillió sertést neveljenek az állattartók.

Ennyit abban az időben csak a háztáji gazdaságok megtermeltek. Ehhez jött még a

nagyüzemi négymillió sertés. Úgyhogy csak olyanok vitatják, vagy próbálják elfeledtetni az

akkori eredményeket, akik ebből politikai tőkét akarnak kovácsolni, vagy leplezni szeretnék

a sikertelenségüket. Magyarország akkoriban 15 millió ember élelmét állította elő, most

csupán tízmillióét. Alapvető élelmiszerekből egyre gyakrabban szorulunk behozatalra.

Amikor majd a mostani gazdasági formációk elérik a hetvenes-, nyolcvanas évek

eredményeit, érdemben beszélhetünk arról, hogy melyik rendszer a hatékonyabb.

- Egyetért a családi gazdaságokra alapozott mezőgazdasági modellel?

Mindig belém gázolnak olyanok, akik csak kinyilatkoztatnak
Népszabadság - Kurucz Árpád - A jelenlegi politika azt

akarja, hogy a magyar

mezőgazdaság gerincét a

családi gazdaságok és

őstermelők alkossák. Én

ezt hibás koncepciónak

tartom, de a nagyüzemi

táblák szétdarabolása

után ez már késő bánat.

Egyébként a Fidesz sem

családi gazdaságokban,

hanem -pénzügyi

befektetők által vitatható

módon megszerzett -

óriásbirtokokban

gondolkodik. Egyébként

pedig, ha a családi

gazdaságok nem érzik

szükségességét az

integrációnak és

szövetkezésnek, érdemi

jövőre ne számítsanak. A

világpiaci versenyben

lemaradnak, szemünk

termék a kereskedelemből, olcsóbb külföldi termékekkel telnek meg a

polcok. Ezekre rá lehet

sütni, hogy gyenge

minőségűek, de a vevő

mondja ki a döntő szót, n

em az agrárpolitika.

- Hetvennégy éve él

Mosonmagyaróváron, a

nyugati határ szélén –

mint mondja: ebbe a

kertbe hozta a gólya. Nem zavarja, hogy látja a környező földekre

traktorral érkező osztrák gazdákat?

- Amikor tárgyilagosan beszélek az osztrákok földbérletéről, meg a „zsebszerződésekről”,

mindig belém gázolnak olyanok, akik csak kinyilatkoztatnak. Azt mondják például, hogy

egymillió hektár szántóföld került külföldiek kezére. Tudják egyáltalán, hogy hány hektár

szántó van Magyarországon? Mit értenek azon, hogy külföldiek kezére? A tulajdonukba?

Ezt könnyen ellenőrizni lehet a földhivatalokban. A bérletükbe? A földbérlet a külföldiek

számára teljesen legális, mint ahogy törvényes a kert, telek, tanya, ház megvásárlása is.

A tulajdont és a bérletet a politikusok összemossák, ködösítik. Én nem az osztrák

parasztok érdekeit védem a magyarral szemben, hanem tényeket mondok. A komolytalan

vádak nem érdekelnek. Aki ismer, tudja, hogy nem rendelkezem semmiféle mezőgazdasági

területtel, nem vettem részt semmiféle privatizációban, és nem részesültem kárpótlásban

sem. A „zsebszerződésekről”, az osztrákok földhasználatáról a számokra alapozva, s ne

politikai lózungok és blöffök használatával beszéljünk. Ehhez fel kell tárni a kialakult helyzet

eredőjét, okait, s magát a politika által hamis színben feltüntetett jelenlegi állapotokat.

Ugyanis jogilag nem definiált dolgokkal nem lehet mit kezdeni. A németajkú kitelepítettek

többsége itt maradt a magyar határ túloldalán, apjuk, nagyapjuk egykori földje közelében.

Ők is licitáltak. Nem feltétlenül saját maguk, hanem főleg ügyvédek közreműködésével. Az

egykori Kárpótlási Hivatal dokumentumai szerint 697 osztrák állampolgár licitált 246 ezer

aranykorona földre, összességében tehát körülbelül 10-12 ezer hektárt tudtak legálisan

megszerezni, melyet a nevükre is írathattak. Ez a földterület az összes magyar szántónak

0,2 százaléka. Ha ennek még a tízszeresét hozzábérelték – kénytelenek voltak, mert

általában három-négy darab, egymástól távol eső, nem összefüggő, átlagosan 15 hektárt

tudtak a liciten megszerezni -, akkor is csak 2 százalékról beszélhetünk, ami 200 ezer

hektár lehet. De aki mást tud bizonyítani, mutassa be az okmányokat!

- Hogyan summázná a zsebszerződések létrejöttének okait?

- A „zsebszerződésnek”sok formáját emlegetik, a gyakorlatban azonban soha nem érik

tetten. Ennek oka egyrészt az, hogy többnyire hosszútávú bérletről van szó, amit a

magyar törvény nem tilt. Az egyéb úgynevezett trükkök nem jelentik a földek megszerzését,

mert tilos a nevükre írni a földhivatalokban. Ami pedig ezt a helyzetet eredményezte, azt

az Antall-kormányon kell számon kérni, mely a kitelepített németajkúakat is teletömte

kárpótlási jeggyel. Ők azután visszatértek licitálni (szerintük apáik földjét vásárolták

vissza) és 1994 áprilisáig a magyar törvények megengedték, hogy a területeket a

nevükre írassák, vagy gazdasági társaságba vigyék. Azóta ez tilos, és ismereteim szerint

nem is fordult elő. A szövetkezetek szétverése után a „kárpótlás” a magyar parasztság

földtől való tudatos, előre megfontolt, aljas indokból történő megfosztása volt. Egymillió

magyar - többségüknek semmi köze nem volt a mezőgazdasághoz - licitált magának

bagóért korszerű művelésre alkalmatlan nadrágszíjparcellákat. Sejtette, hogy művelni soha

nem fogja, de gondolta, majd jó pénzen értékesíti. Eladni azonban nem tudta, kénytelen

volt bérbe adni. (Ne felejtsük el, hogy a hosszabb távú bérleti bevétel fura módon

adómentes.) Az osztrákok, akik szintén kisebb területeket licitáltak, kénytelenek voltak

növelni a méreteket, mert ők tudják, hogy nadrágszíj-parcelláért nem érdemes a traktorba

ülni, és átjönni Magyarországra. A művelendő terület növelése számukra kényszer. A

magyar licitáló meg akart szabadulni a földtől, az osztrák meg bővíteni szerette volna.

Egyébként pedig piacgazdaságban a vagyonával mindenki szabadon rendelkezik. Ha ez

nem tetszik, lépjünk ki az Európai Unióból, és menjünk vissza az „átkosba”.

- A zsebszerződés lényege éppen az, hogy formális jogsértés nem történik, az

osztrákok nem tulajdonba, hanem bérbe veszik a földet, Az egyik módszer szerint

magyar strómanok a tulajdonosok, akik arra várnak, hogy az Európai Unió ne adjon t

öbb türelmi időt Magyarországnak a külföldiek földszerzésének megakadályozására,,

s akkor legálisan átirathatják az földet azoknak a külföldieknek a nevére, akiknek a

pénzéből megvásárolták.

- Nem tudom, hányszor kell ismételnem, hogy az állami földhivatal írja névre a földet. A

készülő földtörvény ezt a legszigorúbban tiltani fogja. Eddig is tiltotta. Ellenőrizték, és

ezután is ellenőrizni fogják. Egy gond azonban van. Az Unió egyik alapelve a befektetések

szabadsága, ami egyben a piacgazdaság alapelve is. Amikor beléptünk, erre

kötelezettséget vállaltunk. Kaptunk tíz év türelmi időt az átállásra. 2014-ben tehát föl kell

szabadítani a földpiacot. Ahhoz persze más EU-országokhoz hasonlóan jogunk lesz, hogy

szigorításokat fogalmazzunk meg, feltételeket iktassunk törvénybe, de ezek nem lehetnek

diszkriminatívak. Ha tehát ragaszkodunk ahhoz, hogy a tulajdonos a földjétől 20

kilométeres közelségben lakjon, vagy, hogy legyen agrárvégzettsége, akkor ennek a

kritériumnak magyar gazdákra is vonatkoznia kell. Az ilyen korlátozó tényezőkről régóta

folyik meddő a vita, mivel csak olyan korlátot léptethetünk életbe, amely a magyar

vevőkre is vonatkozik.

- Ennyi idő távlatából, a jelenségek ismeretében milyennek látja a rendszerváltást

követő földkárpótlás hatásait, eredményességét?

- A kárpótlást, ezen belül a földkárpótlásnak licittel történő megoldását sem az MSZP,

sem a Fidesz, sem a Kisgazdapárt nem szavazta meg. A magyar parasztság földtől való

megfosztásáért a felelősség az MDF kormányt terheli. Valós vagy vélt káráért kárpótlási

jegyet kapott boldog-boldogtalan, körülbelül egymillió ember. A kormány akkor a

termőföldön kívül más vagyontárgyat nem tudott vagy nem akart fölajánlani. Mindenki a

földek és a parasztok terhére kapta meg a maga kárpótlását. A gazdálkodó azóta is, és

örökké fogja fizetni a bérleti díjat kívülállóknak, vagyis a kárpótlás terhe a magyar

parasztság vállán maradt most és mindörökre.

Amikor majd a mostani gazdasági formációk elérik a hetvenes-, nyolcvanas évek

eredményeit, érdemben beszélhetünk arról, hogy melyik rendszer a hatékonyabb
Népszabadság - Kurucz Árpád - Lehet, hogy nem volt igazságos a földkárpótlás, de az eredeti tulajdonosokat nem

lehetett volna előkeríteni.

- Miért is nem? A magyar telekkönyvi rendszer kétszáz év óta pontos, és ma is nyomon

követhető. Nyilván voltak korábbi szántók, amiket azóta beépítettek. Ezeknek az egykori

tulajdonosait állami földből lehetett volna kárpótolni. Higgye el, az osztrákok birtokszerzése

eltörpül az állami gazdaságok privatizálása mellett. A gazdaságok jelentős részét pénzügyi

befektetők szerezték meg a magyar parasztok orra elől, mint azt Ángyán Józseftől tudjuk.

Hozzá kell tennem, hogy a földek ellicitálásakor a megrövidítettek is hallgattak, nem volt

érdemi tiltakozás, noha máskor ennél sokkal kisebb dolgokért is az utcára mentek.

- Akinek van földje, az bérbe adja, akinek nincs, az meg mindent megtesz azért, hogy

állami pályázatokon hozzájusson a bérleti joghoz. Azzal van tele a sajtó, hogy sógor-

koma, rokon-haver nyeri a pályázatokat. Mi ebben az igazi üzlet?

- A földalapú támogatás. Tulajdonképpen ez jelenti a gazdálkodás profitját. Hektáronként

mintegy 60 ezer forint nem adható, hanem jár az Uniótól, tetszés szerinti felhasználásra.

A magyar mezőgazdaság az elmúlt évben 500 milliárd forintot kapott az EU-tól különféle

célokra. Hogy tagjai maradjunk-e az EU-nak, azt a gazdálkodókkal kell megszavaztatni,

nem a politikusokkal. Másként műveli meg a földet az, akit csak a támogatás érdekel, s

másképpen a hozzáértő, a földből élő, azt ismerő, szerető parasztember. Ha a mostani

politika családi gazdaságokra épít, akkor ne csak a maradék föld jusson a gazdáknak.

- Nyugdíjas miniszterként politizál is?

- Csak véleményt formálok szakpolitikai kérdésekben. Horn Gyula kormányában párton

kívüli miniszterként dolgoztam. Amikor a választásokon megbukott az MSZP, akkor léptem

be, mert úgy gondoltam tisztességesnek.

- Aztán később kilépett.

- Ki, mert nem tudtam azonosulni a felületes vidékpolitikával, a szolidaritás hiányával, az

agrárpolitikusok semmibe vételével, a korrupciónak történő falazással. Akik azért

lobbiznak, hogy előkelő helyre kerüljenek a pártlistán, azok között nincs keresnivalóm.

Ez nem jelenti, hogy feladtam baloldaliságomat, mert abba beleszülettem.

Nagy Frigyes 1939-ben született Magyaróváron, azóta ott él. A helyi Kossuth

Gimnáziumban érettségizett. Mosonmagyaróváron szerzett agrárdiplomát, majd levelező

tagozaton a Közgazdasági Egyetemet is elvégezte. Rövid ideig volt tanársegéd, adjunktus,

majd a gazdasági életben próbálta ki magát. Közel harminc évig dolgozott a

Lajta-Hansági Állami gazdaságban, ebből nyolc esztendőn át vezérigazgatóként. Innen k

erült a miniszteri székbe.1996-tól 1998-ig volt földművelésügyi miniszter. Az

Országgyűlésben 1996 december 15-ig az Európai Integrációs Ügyek Bizottsága

alelnökeként tevékenykedett. Orbán Viktor akkori elnökkel együtt dolgoztak Magyarország

sikeres csatlakozásáért. Egyetemi doktori fokozatát 1967-ben Gödöllőn, PhD doktori

fokozatát 2001-ben a Nyugat-Magyarországi Egyetemen szerezte. Címzetes egyetemi

tanár. 2014-ben habilitált angol nyelven a Debreceni Egyetemen. 2012-ben a

Nyugat-Magyarországi Egyetem a Kar fél évszázados támogatásáért, tudományos

munkásságáért, publikációiért díszdoktorrá avatta. Angol és német nyelven számos

előadást tartott. Mosonmagyaróvár díszpolgára. Felesége nyugdíjas tanítónő, lánya

hegedűművész, a Győri Filharmónikusok koncertmestere. Veje ügyvéd, két lányunokája

középiskolás.