hvg.hu: Honnét a felfedezésre, s törvényhozási megvalósításra váró gondolat? Mi késztette, hogy ilyen vakmerő ötlettel rukkoljon elő?

Gerő András: Két évvel ezelőtt, 2009-ben vetettem fel először az ötletet, azóta kering a politikaformálás különböző fórumain: érdemes lenne elgondolkodni az államforma kérdéséről. Az jelentette inspirációját, hogy épp akkor ünnepelték az átgyúrt magyar alkotmány 20. születésnapját, s eltöprengtem azon, milyen problémák merültek fel a magyar demokrácia történetében, amire nem tudott kielégítő választ adni az alkotmány. Az egyik az autoritás, vagyis a tekintély kérdése. Abból indultam ki, sem kisebb, sem nagyobb közösség, így állam sem tud autoritás nélkül létezni. Még egy iskolai osztály sem!

Fotó: Túry Gergely

A még mindig érvényben lévő magyar alkotmány a köztársasági elnökhöz társítja azt a szerepet, mely a nemzet egységét lenne hivatott kifejezni, megjeleníteni. Számomra úgy tűnt 2009-ben, nem képes ezt – személytől függetlenül – betölteni az államfői intézmény. (Azóta még inkább így gondolom…) Erre föl jutott eszembe, mi lenne, ha közösen töprengenénk azon, váltsunk inkább államformát. Ha ugyanis Magyarország alkotmányos királyság lenne, ahol a király csak szimbolikus figura, értelemszerűen nincs végrehajtó hatalma, viszont nincs kitéve a pártpolitika ciklikus változásainak, akkor ez autoritás komponens lenne a rendszerben, egyúttal stabilizáló erő a demokratikus rendszert illetően. Példaként olyan irigylésre méltóan jól működő nyugat-európai demokráciákat hoztam fel, melyeknek államformája monarchikus, Hollandiától Nagy-Britanniáig, Luxemburgtól Spanyolországig, Svédországtól Belgiumig.

hvg.hu: Na de a minap, a húsvéti nyuszi hozott egy másik egypárti alkotmányt, amellyel sikerült az egész országot meglepni.

G.A.: Érdekes ezzel az új alkotmánynál a helyzet. Még a vita során elolvasva a szöveg nyilvánosságra került tervezetét, szemet szúrt, hogy a preambulumban, amit a szerzők Nemzeti Hitvallásnak neveznek, az szerepel, hogy a Szent Korona testesíti meg Magyarország alkotmányos folytonosságát. Szóvá tettem különböző fórumokon: hogy kerül ide az alkotmányos folytonosság?

(Közbevetőleg: furdalta oldalamat a kíváncsiság, vajon kik a Preambulum érdemi szerzői, mert ez egy tipikusan értelmiségi jellegű produkció. De vajmi kevés, amit megtudtam. Úgy tűnik, nincs felelős szerzője az új alkotmánynak, legalábbis senki sem vállalja nyilvánosan ezt a tisztet.)

Tudvalevő: nincs közjogi szerepe a Szent Koronának: Magyarország 1946-ban váltott államformát, Monarchiából Köztársaság lett, s ez ellentmondást rejt magában. Ezért indokolatlan és használhatatlan az alkotmányos folytonosság kifejezés. Ennek ellenére, a Magyar Közlönyben megjelentetett szövegben is benne maradt. Ebből pedig arra következtetek: vágyálmuk van a királyságra azoknak, akik megszavazták, mert különben értelmetlen az alkotmányos folytonosság kifejezés. De ezt a vágyat nem merték, s nem merik ma sem kiélni! Előfordul, hogy vágyik valamire az ember, de nem mer tenni érte...

hvg.hu: Úgy tudni, valóban felkeresett ötletével politikusokat, és volt, akinek  felcsillant a szeme…

G.A.: Nem kívánok neveket említeni. Akadt, aki hajlandó volt elgondolkodni a lehetőségen, más durván utasította vissza ötletemet. Mert megkövesedett sztereotípiák jelentik mindennapjaink alapjait. Volt olyan, aki szerint ez gyakorlatilag a „feudalizmus bevezetését” jelentené. De javaslatom nem erre irányult, hanem a közös gondolkozásra. Ráadásul semmi köze feudalizmushoz, hiszen a magyar társadalom sem olyan, mint akár 70-80 évvel ezelőtt. Államforma kérdése, amint Hollandiában, Spanyolországban vagy Dániában is.

Az utolsó magyar király, IV.Károly koronázása Budán, 1916-ban Fotó: bfl.archivportal.hu

Mások viszont hajlamosak voltak rágódni felvetésemen, s úgy gondolták, ezzel a Szent Korona helyzetét is rendezni lehetne. Mindenesetre sikerült vihart kavarnom. Változatlan meggyőződésem: érdemes mérlegelni egy ilyen államforma változás előnyeit és hátrányait, mert az autoritás hiány továbbra is létezik a magyar rendszerben.

hvg.hu: Mi szól a királyság mellett, s mi ellene? Költséghatékonyabb csupán egyetlen családot eltartania hosszútávon egy országnak, mint a köztársasági elnöki hivatal túlméretezett apparátusát?

G.A.: Aligha kellene a királyságra többet költeni, mint a köztársasági elnökre és népes hivatalára. Végül is lakhatna és dolgozhatna ugyanott, ahol a mostani államfő. Ráadásként valamelyik üres, felújításra váró kastélyt lehetne kinevezni rezidenciaként. Ám itt többről, identitáspolitikai kérdésekről van szó! A magyarok 1989-ben is államformát változtattak: Népköztársaságból Köztársaság lett. De számomra úgy tűnik, az elmúlt két évtized alatt nem sikerült a köztársaság mellé ethoszt felzárkóztatni. 1990-ban intézkedett a parlament a címerről: nem a kossuthi lett az államiság kifejezője, hanem a koronás. A legfőbb állami kitüntetések listáján lovagkereszt, tiszti kereszt szerepel, csupa olyan, ami egy monarchikus berendezkedésre rímel; míg olyat nagyítóval sem találni, mely egy köztársasági ethoszra csatlakozna rá. Nem alakult ki a köztársaság ethosza a szimbolikus politikában! De van, aki mégis ehhez ragaszkodna, következőleg számára elfogadhatatlan a monarchia, mint gondolat. Ezt figyelembe kell venni, mert reális, létező tudati tényező.,

hvg.hu: Honnét tudjuk a koronás főt, a királyt beszerezni?

G.A.: Nem foglalkoztam annak számbavételével, melyik uralkodóház tölthetné be ezt a pozíciót. Ez elvi kérdés számomra. Úgy gondolom, ha egyszer az illetékesek komolyan vesznek egy ilyen államforma váltást, amelyikcsak demokratikus királyság lehet a már említett nyugati példákat követve, akkor oda kell kilyukadnunk, csakis egy arra alkalmas külföldi dinasztia jöhetne szóba, ami egyáltalán nem példanélküli és nem szokatlan a magyar történelem lapjait visszapörgetve.

hvg.hu: Kvázi újra felkínálnánk a magyar trónt egy kiszemelt tősgyökeres kékvérűnek?

G.A.: Csak a nemzeti érdek számít. Ez pedig szerintem azt diktálja, ha és amennyiben ilyenen elgondolkodnak az arra illetékesek és felhatalmazottak, legyenek ismét exkluzív kapcsolatai Magyarországnak egy másik országgal, amit egy közös dinasztia – elvileg –lehetővé tesz.

hvg.hu: Konzultált ötletéről az utolsó magyar király, IV. Károly 99 esztendős fiával, aki anno önként mondott le trónigényéről?

G.A.: Noha nagyon tisztelem és szeretem Habsburg Ottót, s tényleg a szívem csücskébe zártam, de nem beszéltem meg vele, annál kevésbé, mert csak elvileg foglalkoztatott a problematika kibontása, s ennek kereteibe a Habsburgok, és örököseik nem fértek bele.

hvg.hu: Miért pont királyság? Miért nem fejedelemség, kormányzóság? Talán olcsóbban megúszhatnánk!

G.A.: A fejedelemségek csupán rész országra terjedtek ki. Például Erdélyre. Kormányzóság idején is királyság volt az államforma, csak épp egy kormányzó állt az ország élén: Fráter György, Hunyadi János.. Adott esetben Horthy Miklós, akinek „uralkodása” idején is királyság volt a hivatalos meghatározás.

Királyok, fejedelmek, kormányzók, elnökök a honfoglalástól a XX.század végéig Fotó: cartomap.hu

A rangsorban még egy variáció, megemelve a császárság jöhetne szóba, de történelmünk során sosem volt Magyarország császárság. Mert hazánk abban az értelemben nem volt birodalom, mint a német-római, vagy Oroszország, ahol a cár titulus szintén a császár egyfajta megfelelője.

hvg.hu: A részben külföldre menekült magyar főnemesi családok sarjai labdába sem rúghatnak?

G.A.: Elvi szinten sem kívánok szemezgetni, listákat állítani, s bármelyik família mellett is korteskedni. Ismétlem: elvi problémát vetettem fel, személyekkel kapcsolatban nem kalandozott el a képzeletem. A társadalmi visszhang tekintetében azonban az a benyomásom, igencsak foglalkoztatja és megmozgatja az emberek fantáziáját a királyság újbóli bevezetésének lehetősége.

hvg.hu: Ha királyság bevezetésének ötlete egyelőre nem valósul meg, egy másik javaslatát viszont belevették az Alkotmányba….

G.A.: A Preambulumba belefoglaltatott: „Összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet”. Amivel nem tudtam mit kezdeni, mert ötletszerűnek tartottam. Azt javasoltam hát, hogy az 1848-ban Magyarország törvényei közé beemelt nemzeti színeket, a pirost, a fehéret és a zöldet, melyeknek van érték megfelelője, illesszék bele a szövegbe. Mert a piros-fehér-zöld köt össze bennünket; szavakra lefordítva: az erő, a hűség és a remény. Megfontolták és belevették. Ugyan nem a bevezetőbe, hanem a nemzeti színeket rögzítő paragrafusba.