Akinek van kertje, talán észrevette, hogy most hagyják el a
fészket az idei első költésből származó fiókák. Feketerigó, meggyvágó, veréb…
már mind unja a fészket, de repülni még egy sem tud. Vidáman ugrabugrálnak
keresztül árkon-bokron, a szülők meg önfeláldozóan hordják nekik a „kiegészítést”.
Merthogy azért már ők is begyűjtenek egy-egy borszerzeményt, esetleg magot, de
ez még édes kevés ahhoz, hogy életben maradjanak egyedül.
A felnőtt madarak azonban csak azokat a fiókákat etetik,
akik egészségesek, sértetlenek, egy szóval életképesek. A többi a természetes
szelekció „áldozata”. Nekem van két macskám is, de ilyenkor mindig félve
eresztem ki őket a kertbe… ki tudja, mit találnak.
Tegnap azonban nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy beleszóljak
a természet rendjébe… magamhoz vettem egy kis madarat. Néhány napja még csak,
hogy nem etetik a szülők… kificamodott a szárnya. Először meglehetősen
határozottan adta tudtomra, nem akarja az együttélést, de már a második etetésnél
óvatosan vette el az ételt, és az óta sem csíp. Szépen eszik 3 óránként egy
keveset, és kezdi összeszedni magát.
Hál’ Istennek egy kedves, ifjú hölgyemény a közelben, jól
ért a vadmadarakhoz, elvittem hozzá a fiókát, és úgy tűnik, helyre fogja tudni
rakni a szárnyát. Most ebben bizakodom nagyon, mert szívesen gondozom
augusztusig (akkor lesz a tollváltás), de akkor lennék a legboldogabb, ha utána
szabadon engedhetném. Hiába gyönyörű, nem való egy vadmadár kalitkába…
Azt gondolom, talán nem csodálkozik rajta senki, hogy ezt
pont ide jegyeztem fel… Aki megteheti, tartsa számon, van-e fészek a kertjében,
ha a macska kijárós! Köszönöm… a fiókák nevében is!
Kapcsolódó hírek:
Eltünhetnek a fecskék
Elég volt
Tízmillió ember szégyene
Aranyosi Ervin: A barátságról…(saját festménnyel)