Aggasztó trend: hiába foglalkoztat egyre több embert a nyugdíjkérdést, az elmúlt évekhez képest kevesebben és kevesebbet tudnak félretenni. Pedig a demográfiai számítások, foglalkoztatási adatok előrejelzései, a hagyományos családmodell átalakulása miatt mind sürgetőbb lenne a több lábon álló öngondoskodás és a nyugdíj célú megtakarítás szélesebb körű elterjedése a lakosság körében.

Ráadásul Holtzer Péter nyugdíjszakértő szerint a trend folyamatosan romlik, nincs érdemi változás, a lakosság nem takarít meg, hiába látja a problémát. Habár az elmúlt évek szigorításai kicsit bővítik a mozgásteret és ellensúlyozzák a negatív demográfiai változásokat (a nyugdíjba menők számának minimális csökkentésével), a nyugdíj célú megtakarítási szándék és a konkrét tettek között mind szélesebbre nő a szakadék. Ez a jelenség ugyanakkor nemcsak magyar sajátosság, hanem a világ többi, fejlettebb országait is érintő probléma, a világon mind többen teszik fel maguknak a kérdést: miből és hogyan is fogunk élni egy végigdolgozott élet után idősebb korunkban? Lesz egyáltalán nyugdíjam? És sajnos egyre többen gondolhatják az idősebb korosztály tagjai közül: bárcsak többet, gyakrabban és megfontoltabban tettem volna félre...

Ugyanakkor a nyugdíjszakértő szerint két lehetséges megoldás kínálkozik az egyre égetőbb nyugdíjkérdésekre: egyrészt mindenki tovább fog dolgozni, azaz emelik a nyugdíjkorhatárt (az EU célkitűzései között szerepel a várható átlagéletkor növekedéséhez indexálni a nyugdíjkorhatár emelését). Ez természetesen számos kérdést felvet: milyen munkát tud ellátni egy 70 éves ember, nem szorítja-e ki az idősebb korosztály a fiatal pályakezdőket, azonban ezekre egyelőre nincsenek egyetemleges és megnyugtató válaszok. Másodrészt pedig egyre inkább előtérbe kerülnek a nyugdíj célú megtakarítások.

Felmerül viszont az a probléma, hogy a biztosítók vagy akár a pénzintézetek által kínált megtakarítási és befektetési lehetőségek nem érik azt a célcsoportot, akik a legjobban rá lennének szorulva. Ráadásul az adókedvezmények, jóváírások is csak azokat támogatják, akik magasabb jövedelemmel rendelkeznek, viszont egyre bővül azoknak a köre, akik kiesnek a rendszerből és nemhogy minimális időskori jövedelemre nem számíthatnak, de semmi nem fog nekik járni.

Holtzer meglátása szerint "a legjobb megtakarítás a gyerek" - a mai felosztó-kiróvó hatalmasra duzzadt állami rendszer is arra épült eredetileg, hogy a fiatalabb generáció támogatja az idősebbeket. Azonban a családmodell átalakulásával, a gyermekvállalási kedv csökkenésével, a család szerepének "leértékelődésével" is egyre fontosabb kell, hogy legyen a több lábon álló öngondoskodás. Valamint a Nyugat-Európában már megfigyelhető munkáltatói szerepvállalás növekedése is szükséges és kívánatos lenne hazánkban is. 

Az is problémát jelent, hogy az emberek többsége bizony jelentősen alulbecsüli a nyugdíjba vonulása utáni várható élettartamát: sokan úgy gondolják, hogy 65 éves koruk után még elélnek pár évig, erre az időszakra pedig elég később elkezdeni takarékoskodni a Pató Pál úri gondolkodás jegyében. Azonban sokan összekeverik a születéskor várható életkort (melyben benne vannak azok is, akik csecsemőkorukban vagy fiatal felnőttként hunynak el) a későbbi életkorukban várható élettartammal, így nem látják át, hogy 65 éves koruk után bizony még 14-15 évig élnek a férfiak, a nők pedig átlagosan még 18 évig. Ennyi időre pedig érdemes jó előre elkezdeni takarékoskodni, ha úgy gondoljuk, hogy az állam által biztosított összeg bizony nem lesz elég a kívánt életszínvonal fenntartásához. 
Márpedig a lakosság közel fele úgy véli, hogy egyáltalán nem lesz elegendő a megélhetéshez sem a nyugdíja, és csak öt százalék gondolja úgy, hogy meg fog tudni élni nyugdíjasként. Leginkább a most harmincas, negyvenes korosztály tagjai, valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkezőket aggasztja az aktív éveik utáni anyagi helyzetük - derül ki a Generali Biztosító reprezentatív, 1200 fős mintát vizsgáló felméréséből. De hiába foglalkoztatja az embereket egyre inkább az öngondoskodás és a nyugdíjkérdés, mégis egyre kevesebben és kevesebbet tudnak vagy akarnak félretenni: míg 2009-ben a közel 40 százaléka megtakarította havi jövedelmének nagyjából 11%-át, 2011-ben minden harmadik ember tudott ugyanennyit tartalékolni. 2013-ban már csupán minden negyedik felnőtt tudta havonta félretenni fizetésének mindössze négy százalékát.

Schaub Erika, a Generali Biztosító személybiztosítási igazgatója sajtóeseményükön elmondása szerint az a kis százalék, aki meg tud takarítani, legfeljebb 50 ezer forintot tud félretenni, de az átlag inkább 15-20 ezer forint. Sokan viszont nem hiszik el, hogy megérné nekik havonta akár

10-15 ezret is félretenni, pedig egy jól megválasztott befektetési formában, hosszú távon akár több millió forint is összegyűjthető. Az ideális eset a több lábon álló öngondoskodás, melyben helyet kaphat akár a megtakarítással rendelkező emberek legnagyobb része által preferált önkéntes nyugdíjpénztári befizetések, akár a NYESZ (nyugdíj-előtakarékossági számla), vagy pedig a nyugdíjbiztosítások is. Ez utóbbiak várhatóan egyre népszerűbbek lesznek, hiszen az idei évtől adójóváírásra is jogosító, befektetési egységekhez kötött nyugdíj célú biztosításokra befizetett összeg 20 százaléka - de maximum 130 ezer forint - a személyi jövedelemadóból visszaigényelhető (mely összeg a nyugdíjbiztosítási-szerződésen kerül jóváírásra). Aki például havonta 15 ezer forintot hajlandó félretenni 20 éven keresztül, az közel 10 millió forintot gyűjthet össze ezen időszak alatt, melyből az adójóváírás csaknem 1,8 millió forint.

Pénzcentrum.hu