Budapest – A szociológus, történész, közíró a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának docense, a rendszerkritikus értelmiségiekből álló Galamus-csoport tagja. Úttévesztés előtt címmel írt cikksorozatában a honi demokratikus ellenzék perspektíváit elemezte, a civilmozgalmakat „lendületes semmittevésük” miatt bírálta. Most azt is megkérdeztük: a Szolidaritás és a Milla márciusi tüntetése után változott-e a véleménye a civilekről? Sándor Zsuzsanna interjúja a 168 Órából. . – Írásaiban következetesen diktatúrának minősíti Orbán Viktor rendszerét. Noha tény, a Fidesz demokratikus választásokon nyert kétharmaddal, mostanában pedig békemenetek demonstráltak mellette. Krémer Ferenc: . – Kormánypárti tüntetés is csak diktatúrában fordulhat elő. A Kádár-rendszer kommunista ünnepein is rendszeresen tartottak tömegrendezvényeket. Már az ötvenhatos forradalom leverését követő első május elsején százezrek éljenezték „pártunk és népünk” új vezetőit. De a huszadik században nem egy diktátor parlamenti többséggel alakított kormányt. Sokféle diktatúra van, egyben azonban közösek: az állam minden területen, a gazdaságban, a kultúrában, az oktatásban monopóliumra tör, és irányítása alá vonja a független közintézményeket. A Fidesz pontosan ezt teszi. Felszámolta a jogállamot, amikor visszamenőleges hatályú törvényeket hozott. Vagy amikor megszüntette az Alkotmánybíróság és a média függetlenségét. Megszegte a magántulajdon sérthetetlenségét azzal, hogy lenyúlta a magánnyugdíjpénztárak vagyonát. Ráadásul a Fidesz nem is tekinthető modern értelemben vett pártnak. . – Hanem mi lenne akkor? . – Politikai latifundium. Leginkább egy középkori uradalomhoz hasonlít. A Fidesz elsősorban Orbán Viktor magánbirtoka, hiszen egyedül dönthet a tagságáról, az irányelvekről, és olyan függőségi rendszert épített ki, hogy lényegében leválthatatlan a szervezet éléről. . – A konzervatív értelmiség attól még bírálhatná a kormánypártot. Talán azért is hallgatnak, mert nem akarnak odaállni a diktatúrát kiabáló baloldal mellé? . – Attól tartok, a konzervatívok azért nem szólalnak meg, mert – tisztelet a kivételnek – nincs igazán mondanivalójuk. Ahogyan a balliberálisok többségének sincs. Itt a rendszerváltás óta az értelmiség egyetlen fontos témát sem tudott végiggondolni, kiutat mutatni. A szavakat soha nem követték tettek. Mantraként ismételgetjük a múlttal való szembenézést, de nem volt koncepció arra, miként kellene hozzáfogni. Vagy ott az újra meg újra előkapott ügynöktörvény, amelyben szintén nem történt semmi. A szocialisták és a liberálisok vezetése alatt hosszú viták folytak arról: mit lehetne tenni a gyűlöletbeszéd ellen, korlátozzák-e a szólásszabadságot? Nem jutottak dűlőre, holott a demokrácia alapszabálya: az egyén szabadsága addig terjedhet, amíg az másokat nem sért és nem veszélyeztet. A balliberális kormányok, miközben a szélsőjobboldali veszedelemmel riogattak, szinte semmit nem tettek a rasszizmus erősödése ellen. . – Most viszont a Fidesz szinte már fúziót alkot a Jobbikkal. A békemenetben a jobb és a szélsőjobb együtt vonult. A Corvinus Egyetem Tárcatükör című előadás-sorozatában pedig fideszes és jobbikos vezetők közös szellemi eligazítást tartottak a diákoknak. Legutóbb Navracsics Tibor és Gaudi-Nagy Tamás oktatta demokráciára az ifjúságot. Egy esetleges későbbi koalíció megalapozása és elfogadtatása kezdődött volna el? . – Ez is lehetséges, mivel a Fidesz már megszületésekor „bábáskodott” a Jobbik mellett. Sokat tett azért, hogy Vona Gábor pártja szalonképessé váljon. De a Corvinuson tartott közös előadásuk már nyílt kollaboráció. Megdöbbent, hogy egyes politológusok helyeslik ezt, azt remélve: az ilyen párbeszédektől majd pacifikálódik és középre húz a Jobbik. Tévedés! Õk ugyanis nem radikálisok, hanem újnácik, azok meg soha nem húznak középre. Különösen nem Magyarországon. Sőt: a jobbközepet tolják egyre inkább szélre. Az első békemenet jelszava – Nem leszünk gyarmat! – a Jobbiktól származik. Március 15-én viszont már Orbán Viktor tüzelte ezzel a híveit. A dolog történelmi abszurditásához tartozik, hogy ez a jelszó az ötvenes évek Rákosi-rendszerének egyik mozgalmi szlogenje volt. Egy kommunista narratívát újított fel a Fidesz és a Jobbik. . – Az MSZP és a DK is a múlt felé fordult, csak ők az 1989-es demokratikus alapelvekhez akarnak visszatérni. . – Tévút ez is: a liberális demokrácia magyar változatát tényleg leszavazták az emberek 2010-ben. Itt olyan társadalom jött létre, amely nem nyújtott biztonságot a munkaadók visszaéléseivel szemben, milliókat tett kiszolgáltatottá. Ha a baloldal ’89-be kívánkozik vissza, ez is azt jelzi: nincsenek programjai, céljai. Ezért is kénytelenek a hazai civilmozgalmak afféle pótpártként viselkedni, noha a Szolidaritás és a Milla többször is kijelentette: ők nem pártok, és nem is akarnak azzá válni. Politikai mozgósító erejük viszont jelenleg csak nekik van. A civilek szerepzavara olykor siralmas bohózatokban mutatkozik meg, ilyen például a Milla alternatív köztársaságielnök-választása. Ez a szánalmas színjáték a Fidesznek jött a legjobban, látszólagos felháborodásuk ellenére jókat röhöghettek az egészen. . – A tavalyi október 23-i tüntetések után azt nyilatkozta: amit a civilek tesznek, csupán lendületes semmittevés. A programokat hiányolta tőlük is. Most a Szolidaritás demonstrációján Kónya Péter akciótervet hirdetett. „Orbánt és bandáját ellen-fülkeforradalommal kell elűzni, és a Fidesz alkotmányát máglyán elégetni.” Ijesztő alternatíva, ha a jobboldali gyűlöletkampányt baloldali váltja fel. . – Értem az aggodalmát, mégis azt gondolom, az Orbán diktatúrájával szembeni haragot és dühöt meg lehet érteni. Egyre nagyobb a feszültség az emberekben, ami éhséglázadásokkal, radikalizálódással fenyeget. A demokratikus ellenzék óriási felelőssége, hogy a gerjesztett indulatokat képes-e mederben tartani. De ez csak az összefogásukkal lehetséges. . – Csakhogy az ellenzéki kerekasztal felbomlott, mielőtt megalakult volna. . – Rá is fizetett erre a kezdeményezésére a Szolidaritás, amelyet belső ellentétei, köztük Árok Kornélék kiválása is gyengített. Vélhetőleg ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy mostani tüntetésükön jóval kevesebben voltak. Mindazok, akiknek elegük van Orbán rendszeréből, inkább a Millát választották. Az emberek leginkább perspektívát várnának a demokratikus ellenzéktől, amelynek nem azt kellene még erőltetnie, hogy a kerekasztalnál választási programokat találjon ki. Ez az utolsó lépés. Az első viszont az, hogy megállapodjanak azokban a demokratikus alapértékekben, amelyek nélkül nincs jogállam, és amelyek nélkül a választók nem fognak alternatívát látni a demokráciában. Ebből a szempontból én a Milla nemzeti minimumként összeállított 12 pontját jó kezdeményezésnek tartom. . – Mások szerint ezek a pontok megoszthatják a baloldali és a liberális tábort, s az sem világos, kiknek a felhatalmazásával készültek. . – De nem is ez a lényeg. Az a kérdés: a tervezetnek milyen politikai sorsa lesz? Komolyan veszik-e a demokratikus ellenzék erői, kialakul-e köztük erről vita, vagy ejtik az egészet. Nem vagyok optimista a tekintetben, hogy törekednek-e majd konszenzusra. Az LMP most is azt képviseli: vannak ügyek, amelyekben akár a Jobbikkal is együtt lehet működni. Szerintem ez nonszensz. A jelenlegi kormány azért bonthatta le olyan könnyen a jogállamot, mert semmiféle politikai, társadalmi közmegegyezés nem alakult ki húsz év alatt nálunk arról: hol vannak a demokrácia határai, hol kezdődik az önkényuralom. Ha nem sikerül szellemileg, intellektuálisan túllépni a mai káoszon, a demokratikus ellenzék tehetetlensége konszolidálhatja a Fidesz rendszerét. Évtizedekre konzerválhatja, lakájossá teheti a diktatúrát.