Nem
érti a kormány, hogy mi a baja Brüsszelnek az Erzsébet-utalvánnyal.
Márpedig nyomós oka lehet annak, ha azt vizsgálják, hogy az
Erzsébet-utalvány nem sérti-e a szolgáltatásnyújtás szabadságát.
Nyilván,
majd szépen elmagyarázzák a kormánynak, hogy mi a baj azzal, ha
különbséget tesznek az elfogadóhelyek között, vagyis, diszkriminációt
alkalmaznak. Abban az Európai Unióban, amely a többi között épp a
diszkrimináció megszüntetésére szerveződött. Arra, hogy átjárhatók
legyenek a határok, és az egyes tagországokban egyenlő esélyekkel
lehessen dolgozni, vállalkozni, vagy éppen tanulni.
Nincs
nekünk ezzel dolgunk: az Európai Unió illetékesei elmondják majd, hogy
mi a baj. Ha kell, majd lassan, tagoltan, hogy ne csak Orbán és
Matolcsy, de Szijjártó és Selmeczi szóvivők is megértsék.
Bennünket, magyar vásárlókat, más okok miatt zavar az Erzsébet-utalvány.
Mi,
magyar vásárlók ugyanis tudattalan népség vagyunk, megyünk a zsebünk
után, vagyis, szeretünk minél olcsóbban, vagy másképp mondva, kevésbé
drágán vásárolni. Árérzékenyek vagyunk, valljuk be. És az, hogy az
Erzsébet-utalvánnyal jelen állás szerint leginkább a CBA, a Coop és a
Real üzletláncokban lehet vásárolni, nekünk, árérzékeny magyaroknak nem
elegendő.
Még
akkor sem, ha tudjuk, mi erre a válasz: hogy a CBA és felsorolt társai
magyar üzletláncok, szemben a versenytársakkal, hogy csak a két
nagyobbat említsük, a Tescót és az Auchant. És mi, magyar vásárlók,
jobban tennénk, ha nem értük aggódnánk, hanem a magyar üzletláncokért,
mert ott magyar emberek keresik meg a mindennapi betevőt, az ő magyar
munkájuk verejtékével.
Mi,
magyar vásárlók nem a multik miatt, a pénztárcánk teherbíró képessége
miatt aggódunk. Van bennünk persze hazafias érzés is, de hülyék nem
vagyunk: ha két termék ára – azonos márkát és minőséget feltételezve -
egyforma, akkor naná, hogy a magyart vesszük. Ha a magyar kicsivel
drágább, akkor is azt. Ha sokkal drágább, akkor a másikat. (Magyarok
vagyunk, nem hülyék).
A
CBA és felsorolt társaik egy átlagos fogyasztói kosarat alapul véve,
szignifikánsan drágábbak, mint a két másik említett üzletlánc. Maradva a
magyar érdekeknél: ha a CBA és felsorolt társaik valóban a magyarok
érdekeit néznék, akkor olcsóbban adnák a termékeiket, mint a külföldiek.
De legalábbis nem drágábban.
Van
más is. Az, hogy a CBA mitől magyarabb, mint az említett versenytársak.
Értem én, hogy a cég egyik tulajdonosát Lázár Vilmosnak hívják, elnöke
pedig az a Baldauf László, aki, amellett, hogy a Gój Motorosok Egyesület támogatója, rendszeresen vizitál Orbánéknál Felcsúton.
Baldauf László és Orbán Viktor
Úgyhogy,
ha így nézzük, a CBA nem egyszerűen magyar, de – Fidesz-közeliként –
übermagyar is egyúttal. Két évvel ezelőtt például ők fizették azokat az
óriásplakátokat, amelyeken a választás dátuma és az Ítéletidő szó
szerepelt. És azon a héten az áruházi katalógusuk címlapja sem
mulasztotta el közölni a választókként is funkcionáló vásárlókkal, hogy
április 11-én ítéletidő közeleg.
Ettől
még persze jó lenne tudni, hogy a CBA és az Erzsébet-utalvány más
kedvezményezettjei mitől magyarabbak, mint mások. Túl azon persze, hogy a
CBA lánc élén rendes magyar ember, Lázár Vilmos számolja a nyereséget,
miközben a két másik lánc tulajdonosa nem hazánkfia. De nagyjából ennyi a
különbség. A magyarországi Tescónál is magyar pénztárosok dolgoznak, az
árufeltöltők, a takarítók, a biztonsági emberek, a könyvelők, a
beszállítók is magyarok. Magyar embereknek adnak munkát, magyar
családoknak nyújtanak megélhetést, Magyarországnak fizetnek adót.
Ha
odafönt, magas helyen, valóban a magyar vásárlók érdekeit nézik, akkor
sürgősen állapodjanak meg a többi áruházlánccal, hogy ők is
elfogadhassák az egyébként hasznos utalványokat.
És akkor sem Brüsszelnek, sem a magyar vásárlóknak nem kell majd magyarázkodnunk.
Kommentáld!