Ennyibe került Orbánék kuruckodása: megérte?

Lengyel L.László írása

Szakértők szerint százmilliárdokba került eddig hazánknak a Fidesz gazdasági szabadságharca, és az elkerülhetetlen korrekciók további százmilliárdokkal fogják terhelni az adófizetőket. Ezen az IMF-EU-hitel sem segíthet, csak a csődöt akadályozhatja meg és esélyt adhat a realitások diktálta irányváltásra, feltéve persze, ha a kormány valóban kész erre. Örök dilemma, hogyan képes Orbán Viktor arcpirulás nélkül teljes meggyőződéssel gyökeresen ellentmondani korábbi kijelentéseinek és állandóan másokat vádolni azzal, ami sokkal inkább rá jellemző. Meghökkentő és mulatságos volt pénteki nyilatkozata is, amelyben az uniós vezetők úgymond nyeglesége, bántó, sértő és inzultáló hangneme miatt panaszkodott. Tette ezt ő, aki nemrégiben még azzal büszkélkedett nyilvános fórumokon, hogy kokikat és sallereket osztott ki Brüsszelben, amelyet mellékesen nemzeti érdekeink és önállóságunk elnyomásával vádolt és az egykori moszkvai hatalommal állított párhuzamba. Vajon hallja ilyenkor saját hangját? Kicsit sem érzi magát kényelmetlenül?

Láthatólag sértődötten veszi tudomásul, hogy az unió illetékesei kiismerték őt, és pártállásuktól függetlenül elegük van belőle. Másfél év tapasztalatai bizonyossá tették számukra, hogy Orbánékban nem bízhatnak és csupán akkor hathatnak rájuk, ha az erő nyelvén beszélnek velük. Ez valóban távol áll az EU-ban megszokott hangnemtől és stílustól, de amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten: a Fidesz-kormány működésével és kommunikációjával szembeni kezdeti értetlenséget nyilvánvaló ingerültség váltotta fel, ami már nyíltan kifejeződik a kötelezettségszegési eljárásoktól kezdve az elítélő állásfoglalásokon keresztül az EB-elnök Barroso kemény leveléig. Látványos jele volt ennek Kroes biztos és Navracsics újságírók előtti minapi szóváltása, amelyben az egyébként konzervatív politikus asszony kikérte magának, hogy a magyar miniszter mást mondjon, mint amit neki korábban négyszemközt megígért. Ennél egyértelműbb elítélése nem is lehetett a Fidesz-kormány kettős beszédének.

Szomorú és felháborító, hogy Orbánék mindezt a hazánk elleni támadásnak állítják be, miközben csak a korrektséget és szavahihetőséget várják el tőlük, és természetesen a közös értékrend és játékszabályok tiszteletben tartását. Másfél év kellett ahhoz, hogy az unióban megemésszék, a Fidesszel másként kell beszélni, és ugyanennyi idő ahhoz, hogy Orbánék is belássák, magatartásukkal zsákutcába kerültek. Józan ésszel teljességgel érthetetlen, hogy a mi adottságainkat, függőségeinket, gazdasági és pénzügyi helyzetünket ismerve hogyan hirdethettek szabadságharcot a közösség ellen, amelynek részesei vagyunk, és miért hihették, hogy mindent elnéznek nekik? Felfoghatatlan, hogy nem érzékelték, elszigetelődnek és szinte a nullára csökkentik saját mozgásterüket, inkább folytatták az ámokfutást, tényleg elmenve a falig.

Jó lenne tudni, hogy emögött a valóságról tudomást sem vevő, küldetéses fanatizmus vagy a cinikus, mindent elsöprő hatalmi mámor áll, netán a kettő együttesen. Az mindenesetre biztos: egy pillanatig sem zavarta őket, hogy az országnak óriási károkat okoznak. Szakértői elemzések szerint partnereink és a pénzpiacok bizalmának elvesztésével, az unortodox gazdaságpolitika következményeivel csupán a forint gyengülése és a finanszírozás drágulása miatt horribilis veszteség ért minket. Hatalmas többletköltség jelentkezett az adósságszolgálatnál, ez egyrészt a törlesztésnél látszott, másrészt tavaly őszre az adósságállomány a nyugdíjpénzek felhasználása ellenére elérte a GDP 82,6 százalékát, azaz nem csökkent, hanem jelentősen nőtt.

A kockázati felár meghaladta a 6 százalékot, ami csaknem a négyszerese annak, mint a választások idején volt. Az állampapírok hozama ugyancsak több százalékkal nőtt, a sok éves kötvényeknél néhány hete 11 százalék fölé emelkedett, s bár azóta az IMF és EU felé való látványos behódolás hatására 8-9 százalék közé csökkent, még ez a szint is jóval magasabb, mint két éve. Mindehhez jön még a bankadó, a végtörlesztés stb. hatása, ami a vállalati és lakossági hitelezést visszafogta és jelentősen drágította: érdemes megnézni, milyen kamattal juthattunk kölcsönhöz 2010 tavaszán és mennyiért most. A lakosságot is közvetlen veszteség érte, nem csupán a költségvetést, bár ez utóbbit is végső soron az adófizetők állják. Ha ezek alapján végigkalkuláljuk az elmúlt másfél évet, a kurucos virtus elemzők szerint legalább 6-800 milliárd forintunkba került.

Megérte? Különösen annak fényében, hogy Orbánék hetyke hátraarccal visszamennek oda, ahol 2010. nyarán álltunk, azzal a különbséggel, hogy most sokkal rosszabb pozícióban vagyunk, mint az IMF "kiebrudalásakor". A meghökkentő engedékenységük éppen ennek tudható be: a Fidesz-kormány teljesen eljátszotta a bizalmat, az országot a finanszírozhatatlanság határára juttatta, így kényszerhelyzetbe került, nincs más választása, mint elfogadni a feltételeket. Félreértés ne essék, semmi olyat nem kér a Valutaalap és az unió, ami valóban sértené az ország érdekeit: részben a közös értékek és szabályok betartását, részben pedig a stabilitást és a fenntartható fejlődést szolgáló gazdaságpolitikai garanciákat várják. Ezek nélkül hiába kapnánk hitelt, hosszútávon nem segítene rajtunk, a fejlett demokráciáktól való el- és leszakadásunk elkerülhetetlen lenne.