„Álljunk meg itt még egy pillanatra! Engem, mint történészt, meg részben azért az állami berendezkedésekhez értő embert mélységesen zavar, hogy például a fékek és ellensúlyok rendszeréről próbálnak a magyar rendszerben beszélni. Ez egy más típusú berendezkedés. Ez nem az amerikai fékeken és ellensúlyokon alapuló politikai berendezkedés, hanem ez egy parlamentáris rendszer, amelynek megvan az a súlypontja, amely egyértelműen az Országgyűlésben fogható meg. Ebben az esetben fékekről, ellensúlyokról beszélni legfeljebb áttételes módon lehet, és az új alaptörvény által megteremtett rendszer ezeket a garanciákat minden szempontból biztosítja. Ott van az Alkotmánybíróság szerepe, a független ügyészség szerepe…”

Ha valakinek elkerülte volna a figyelmét, ezt mondta Kovács Zoltán kommunikációért felelős államtitkár Bolgár Györgynek.

De nemcsak a rendszer „más típusú”. „Más típusú” felfogás tükröződik az egyházakról szóló törvényben is, és „más típusú” testület fogja igazgatni a bíróságokat is.

Kovács Zoltán véletlenül sem nevezte néven a „más típust” – minek is, a magyar nem szeret fogalmakban gondolkozni, és ne is szokjon rá. Ha Bolgár György rákérdezett volna, minden bizonnyal a „nemzeti együttműködés rendszereként” nevezte volna meg – történészként és az állami berendezkedéshez értő emberként –, úgyhogy nem lennénk előbbre. Ahogy teljesen fölöslegesen emlegette Bolgár az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozását is, így aztán a független ügyészség függetlenségéről már nem is esett szó. Különben is, Kovács Zoltán történészt és az állami berendezkedéshez értő embert azért fizetik, hogy elhitesse a magyarral, számára az intézményes ellenőrzés, bírálat és korrekció nélkül működő, osztatlan hatalommal rendelkező, egy centrumból vezérelt, egyakaratú gépezet, a Fidesz kétharmados parlamentje az ideális „más típusú” berendezkedés. A parlament a néphatalom letéteményese, és a népet önmagától megvédeni merénylet a nép ellen. Egyébként is, láttuk, hogy a nem „más típusú” berendezkedésben minden garanciális intézmény, szóval a fékek és az ellensúlyok – Alkotmánybíróság, Költségvetési Tanács, szakszervezet, Érdekegyeztető Tanács, ombudsmanok, bíróságok stb., magyarul a nyugati demokráciákban a hatalom tévedéseinek korrekciójára és visszaéléseinek megakadályozására, az állampolgár védelmére intézményesített megannyi szereplő – csak kötözködik, hátráltat, akadályoz, fellazít, lassítja a népakarat megvalósulását.

Volt már nekünk ilyen „más típusú” rendszerünk. Kovács Zoltán kommunikációért felelős államtitkár is élt benne. Csak bizonyára elfelejtette – egy történész sem emlékezhet mindenre –, hogy a rendszer fénykorában az az anekdota járta Sztálin elvtársról, a nagy rendszerkonstruktőrről, hogy saját hithű „kommunikációs apparátusát” imígyen tartotta vissza a neofita túlbuzgóságtól: „Elvtársak, ne essünk abba a hibába, hogy elhisszük a saját propagandánkat!”

A gyűlölt vörös helyett ma nemzeti színekben pompázó, de szintén az osztatlan nép(nemzeti)akaratot megtestesítő „más típusú” berendezkedés, úgy látszik, még nem tart itt. Kovács Zoltán tudata még csak hasadtnak sem látszik.

(Mihancsik Zsófia)