A hatalom kizárólagos birtoklására irányuló kormányzás címén a hónapokon át önmagával elfoglalt Alkotmánybíróság aktivizálódását kívánja elérni Gyurcsány Ferenc pártja.

Életjelt adott átszervezése után három és fél hónappal az Alkotmánybíróság (AB): a médiabiztos ügyében a múlt héten közzétett határozat ugyanazon a nyomvonalon halad, mint a testület 2010 előtt hozott sok száz ítélete. Nyoma sincs benne tehát holmi félelemnek vagy taktikázásnak, pedig a jelenlegi koalíció köztudottan többször is térdre kényszerítette már a bíróságot, amelynek egy ideig az önállósága, sőt a puszta léte is veszélyben látszott lenni.

Ehhez képest az AB most pontosan ugyanúgy visszadobta a labdát a kabinetnek, mint régen, amikor a korábbi kormányok akarták kicsikarni belőle az alkotmány valamelyik rendelkezésének előzetes értelmezését. A testület mindig is megszorítóan alkalmazta alkotmányértelmezési hatáskörét, olvasható az új határozatban, „mert úgy ítélte meg, hogy a jogalkotást megelőző alkotmányértelmezések annak a veszélyével fenyegetnek, hogy az AB magára vállalja a törvényhozó, sőt a végrehajtó hatalom felelősségét is, és ezáltal (...) egyfajta alkotmánybírósági kormányzás alakulna ki” – emlékeztette sokat idézett 1990. decemberi szentenciájára a testület a kabinetet. Röviden és kevésbé elegánsan ezt alighanem úgy kell lefordítani, hogy a bíróság továbbra sem óhajt a kormány tanácsadó szerve lenni.

A mostani döntés előzménye a Donáti utcai ítélőszék egyik tavaly karácsonyi verdiktje volt, amely alkotmányellenesnek nyilvánította a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény néhány pontját. Például azt, amelyik a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak (NMHH) alárendelve állami sajtóombudsman, úgynevezett média- és hírközlési biztos munkába állítását írta elő Magyarországon. Az AB úgy látta, hogy az írott és az elektronikus sajtó működését felügyelő, a kormányváltás után életre hívott NMHH-val párhuzamosan külön ombudsman foglalkoztatása óhatatlanul a sajtószabadság indokolatlan korlátozásához vezetne. A bírák ezért 2012. május 31-ei dátummal megsemmisítették az időközben médiaszószólóvá már ki is nevezett exügyvéd, Bodonovich Jenő státusát.

A kormány azonban tovább próbálkozik. A közigazgatási és igazságügyi miniszter március elején az alaptörvény sajtószabadságot deklaráló IX. cikkének újabb értelmezését kérte a bíráktól. Navracsics Tibor azt tudakolta, hogy az eredetileg tervezettnél szűkebb felhatalmazással vajon hivatalban maradhatna-e az állam médiabiztosnak titulált hivatalnoka. E kérdésre az AB akár kategorikus „nemmel” is válaszolhatott volna, ehelyett azonban inkább a már idézett dodonai határozatot hozta.

A Demokratikus Koalíció szervezte alkotmánybírósági blokád Fotó: Stiller Ákos

Mindez nem okvetlenül jelenti azt, hogy az AB tagjai passzív rezisztenciára kívánnának berendezkedni. A Donáti utcai ítélőszék, amely alkotmányossági ügyekben voltaképpen ötödfokú bírósággá lépett elő (a Kúria egyedi ügyekben hozott döntéseit is jogosult immár felülvizsgálni), az utóbbi hónapokban – az új feladatokra tekintettel – alaposan átalakította belső szervezetét. A mai AB-elnök és még alkotmánybíró elődeinek vezetésével három ötfős tanácsot állított fel a konkrét jogsértések, például az úgynevezett alkotmányjogi panaszok elbírálására. E kis grémiumok közül a Holló András vezette tanácsban a baloldal által jelölt bírák vannak 3:2 arányban többségben, míg a Paczolay Péter, illetve a Bihari Mihály-féle testületeket 5:0, illetve 4:1 arányban a jelenlegi koalíció által delegált tagok uralják. Hogy a három tanács ítélkezési gyakorlata a későbbiekben lehetőleg ne kerüljön szembe egymással, az új ügyrend kimondja: az egyes ítéletek tervezetét minden bíró köteles előzetesen 14 kollégája rendelkezésére bocsátani. A 15 tagú teljes ülés pedig bármelyik ügy elbírálását magához vonja, ha azt az elnök vagy legalább öt bíró indítványozza. Az ötfős tanácsok összetétele egyébként háromévente, a tanácselnökök személye pedig évente változik; az ítélkezési hierarchia túlzott megmerevedése ellen itt is szervezeti biztosítékokkal próbál védekezni tehát az AB.

Az alkotmányvédelem legfontosabb jogorvoslati fóruma persze továbbra is az AB 15 fős „nagytanácsa” marad, amely ezentúl (a kistanácsokhoz hasonlóan) kvázi bírósági tárgyalásokat is jogosult tartani. A teljes ülésnek kell majd állást foglalnia előbb vagy utóbb például arról, hogy a tavaly áprilisban kihirdetett új alaptörvénynek részét képezi-e a Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései (ÁR) című, 2011 decemberében megszavazott jogszabály. Az Orbán-kormány által a helyén hagyott egyetlen önálló parlamenti ombudsman, Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa formai okokra hivatkozva élénken vitatja ezt. Az AB-hoz intézett beadványa szerint az ÁR pusztán önmagáról állítja, hogy integráns része a hatályos alaptörvénynek, ezt azonban az utóbbinak kellene deklarálnia. Súlyos közjogi érvénytelenségben szenved a szószóló szerint az inkriminált jogszabály azért is, mert szerkezete és szóhasználata nem illeszkedik az alaptörvény normaszövegéhez sem.

Szabó észrevételei láthatóan aggodalmat keltettek a kabineten belül. Az MSZP-t „bűnöző szervezetté” minősítő karácsonyi „pótalaptörvény” formai fogyatékosságait a kormány most utólag próbálja reparálni, módosítva az alig száz napja hatályba lépett közjogi alapdokumentumot. E kapkodó kiegészítés ódiumát a kormányfő jobbkeze, a közgazdász Matolcsy György volt hajlandó a jelek szerint magára vállalni (formálisan ő nyújtotta be az alaptörvény első módosításának tervezetét), holott a 11 fős kormányban nem kevesebb mint hat jogász miniszter ül.

Mozgásba próbálja hozni az AB lelassult gépezetét a parlament legkisebb pártja, a Demokratikus Koalíció (DK) is. A Gyurcsány Ferenc vezette alakulat az alaptörvény ellenállási jogot deklaráló C/2 cikke alapján azt állítja, hogy a jelenlegi kormánykoalíció tevékenysége a hatalom kizárólag birtoklására irányul, amivel szemben „törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni”. Még március 15-én a DK vezére egy hónapot adott az AB-nak arra, hogy állást foglaljon a kormányt a hatalom monopolizálásával vádoló beadvány ügyében, amit a Bokros Lajos-féle Szabadság és Reform Intézet (SZRI) nyújtott be a Donáti utcai testületnek. A Gyurcsány által meghirdetett alkotmányos blokád új politikai műfaj idehaza. Az AB székháza előtt kedden már tüntető DK azonban bejelentette: nem óhajtja azt sugallni, milyen döntést hozzanak a bírák, csupán azt várja el, hogy a testület tárgyalja meg az SZRI beadványát.

BABUS ENDRE