Értelmiségiektől – íróktól, tudósoktól, alkotóktól, művészektől – kértünk véleményt a választás másnapján. Arra kerestük a választ: hogyan tovább? Milyen Magyarországot szavaztak meg a választók? Hol rontottuk el? Mit gondoljunk újra?

Gábor György
vallásfilozófus

Elemzők a pártok hibáit keresik, kié az „ősbűn”. Egy társadalomtudós feladata más: megnézni, milyen országban is esett meg mindez. Hiszen önmagáról is dönt a választó, az ideálképéről, milyen országot szeretne.

A választók többsége olyat, amilyenről írt már Mikszáth, Ady, Móricz, mások is: kettészakadt országot. Nem Orbán szakított szét minket. Ő csupán felismerte a valódi Magyarországot, amelynek nagyobb része félfeudális, alig polgárosodott: a kisebbséget a modernitásban gondolkodók alkotják, akik igénylik a kritikai szellemet, akik nem dogmákban gondolkodnak. E két szemlélet már százötven éve meghatározó itt. Nem véletlen: Orbánék 2010-től elszántan támadták a modern társadalomtudományokat.

2014. április 6-án Magyarország a gazdák és a cselédség világát szavazta meg magának. Feudális, hűbéruralmi rendszert. Ahol nem számít a rátermettség, csak az, ki kapcsolódik a hűbérurakhoz. A korrupt gátlástalanok országát szavazták meg, azt, hogy „mindenki annyit ér, amennyije van”. Ahol nincs szolidaritás. Olyan tekintélyelvű, etatista országra adták voksukat, ahol a többség elfogadja, hogy irányítják és tucatembert nevelnek a gyerekéből állami ízléssel, ősklerikális szellemiségben. A racionalitás helyett az ösztönös indulatokra mondtak igent.

Jó lenne meglátni: ebben a rendszerben a politikai tehetség – amelyet Orbán Viktor képvisel – ötvöződik a totális gátlástalansággal. Erre van igénye a magyar társadalom többségének, ezt ismerte fel a Fidesz. És ma már a Jobbik is.

Négy ilyen év után buknia kellett volna Orbánnak és rendszerének. A balliberális Kormányváltók nem voltak gátlástalanok, „csak” tehetségtelenül dolgoztak. Legnagyobb hibájuk, hogy átpolitizálták a civil szférát, ezzel megszüntették a civil hátországot, egyebek mellett a Millát. Ez a vereség a balliberális értelmiség és a balliberális média kudarca is. Az értelmiségi szalonokban, szerkesztőségekben azt hiszik, ők mindent jól ismernek. Valójában nem látják, milyen Magyarország igazi arca.

Sajnos rossz üzenet, hogy a parlamentben most azok képviselhetik a baloldalt, akik már kétszer is megbuktak. A nép nem leváltható. Ugyanakkor teljesen új értelmiségi és politikai garnitúrára van szükség, új sajtógondolkodásra és a civilek megerősítésére.