A Die Zeit című német lap Magyarország államcsődöt kockáztat címmel közölt cikket. Orbán Viktor kormányának takarékoskodnia kellene, és reformokat kellene végrehajtania. De továbbra is kitart a populizmus és a külföldi konszernek adóztatása mellett.

Aki manapság Budapesten sétál, nem lát égő kukákat vagy állig felfegyverzett  rendőröket megrohanó, elmaszkírozott alakokat. A magyar főváros a könnygázfelhő helyett a béke és az elégedettség képét mutatja. A híres budapesti vásárcsarnokokban a gyümölcsárusok és a hentesek kínálják a portékájukat, a standok között embertömegek vonulnak.

A tömeges tiltakozások az 1500 kilométernyire lévő Athénban zajlanak – mert a görög állam csődben van, és a lakosságnak nehéz megszorításokat kell elviselnie. Pedig szakemberek szerint Magyarországon egészen hasonló takarékossági intézkedésekre lenne szükség. „Az igazán fontos lépéseket nem teszik meg. Egy napon nagy árat kell majd ezért fizetni” – mondja Magas István, a budapesti Corvinus egyetem közgazdaságtan professzora.

Magas szerint Magyarország ördögi kör foglya. Az ország adóssága kereken a GDP 79 százalékára rúg. Az európai átlag, de még Németország adósságszintje is magasabb ennél valamivel. Ám a német gazdasággal ellentétben a magyar gazdaság már alig nő. A Német-Magyar Kereskedelmi és Iparkamara számításai szerint a gazdasági teljesítmény tavaly egyenesen 1,7 százalékkal csökkent. Idén a gazdasági teljesítmény az EU-Bizottság becslései szerint ugyan valamelyest nőni fog, de túl lassan ahhoz, hogy megállítsa az eladósodás növekedését.

A tartósan gyenge növekedés és a növekvő adósság – ez Magyarország problémája. Az államadóssághoz jön még a magánszektor – a háztartások és a vállalatok – magas eladósodottsága. „Ha a kettőt összeadjuk, akkor együttesen ez a GDP 120 százalékának megfelelő eladósodottságot tesz ki. Ez a legnagyobb gondunk” – mondja Magas. Magyarország csak 2011-ben 1170 milliárd forintot, vagyis a GDP több mint 4 százalékát volt kénytelen kiadni kamatokra. Az utóbbi időben csak Görögország és Olaszország adta ki kamatokra gazdasági teljesítményének ennél nagyobb hányadát.

Orbán hallani sem akar a takarékosságról

Miközben azonban a görögök takarékoskodnak, privatizálnak és csökkentik az állami szektort, Orbán Viktor kormányzó pártja azzal próbálkozik, hogy a bevételeket növelje, elsősorban a bankokra és külföldi konszernekre kivetett adók útján, amelyeket az Orbán-kormány 2010-ben vezetett be.

Megadóztatják a távközlési vállalatokat, az energiaszolgáltatókat és a kiskereskedelmi cégeket is. Az adók annál magasabbak, minél nagyobb a forgalom. Némelyeknek akár a forgalom 6,5 százalékát is be kell fizetni.  A törvény ezenközben úgy határozza meg az adóra kötelezetteket, hogy főleg a külföldi konszerneknek kell fizetni, és számos nagy magyar cég kivételt képez – mint azt a magyar Kereskedelmi és Iparkamara szakértői megállapították. Év elején a „különadónak” minősített terhek ugyan megszűntek, sok ágazatra azonban újabb adónemeket vetettek ki. És nem változott semmi a pénzügyi szervezetekre kirótt, élesen bírált terhek területén sem.

Magas István szerint a bankokra és konszernekre kivetett adók mögött inkább politikai számítás van, mint ésszerű gazdaságpolitika. A Fidesz 2010-ben ugyan megszerezte a szavazatok több mint 50 százalékát, de 2014-ben újra választások esedékesek Magyarországon. „És a politikusok azt akarják, hogy újra megválasszák őket. Ilyenkor persze jól mutat egy Robin Hood mintájú gazdaságpolitika” – mondja Magas.

Magyarország ugyanakkor afféle adóparadicsom, 16 százalékos, lineáris jövedelemadóval. Az állami szektor 700 ezer alkalmazottja hasonló méretű, mint az annyit bírált görögországi. A lakosság kereken egyharmada a nyugdíjrendszerből tesz szert a létfenntartására.

Privatizálás helyett a magyar kormány vállalatokat vásárol fel. Ez történt például 2011 közepén, amikor Magyarország az orosz Szurgutnyeftyegaz cégtől megvásárolta a MOL magyar kőolaj- és földgázipari konszern részvényeinek kereken 21 százalékát. A MOL az ország legnagyobb és legfontosabb cégei közé tartozik. A Szurgutnyeftyegaz a tulajdonrészt alig két évvel korábban vette meg az osztrák OMV konszerntől,  egymilliárd euróért. A magyar kormány ezt a rész 1,9 milliárd euróért vásárolta vissza. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes annak idején afféle önvédelemként vette védelmébe a döntést: „A háztartások adósságai a szolgáltatókkal szemben olyan magasak, hogy az lassan társadalmi veszéllyé válik.” Az államnak egyszerűen be kellett avatkozni, hogy ellenőrizhesse az árakat – mondta.

Az IMF-fel mélyül  a konfliktus

Ennek a politikának az eredménye: Orbán Viktor messze elvétette az általa ígért célokat. 2011 végén egy rádióinterjúban még azt mondta, hogy az eladósodottságot 2012 végére a GDP 70 százaléka alá, 2014-ig egyenesen mintegy 60 százalékára szorítja le. A jelek szerint egyik célt sem éri el.

Problematikus az adósságok struktúrája is: „Túl rövid az átlagos futamidő. Ezeket az adósságokat szinte évente kell refinanszírozni” – mondja Magas professzor. Ezért a magyar kormány permanensen rá van utalva, hogy a nemzetközi piacokon szerezzen pénzt.

„A rövid távú refinanszírozás csak addig működik, amíg nyugalom van a piacokon. Már a problémák legkisebb jelére is szabadulnak a befektetésektől.” Ez Magyarország számára súlyos következményekkel járhat, mert az államkötvények ára csökken, ha a piacon nő a kínálat belőlük. Újabb tételek eladásához az államnak egyre magasabb kamatokat kellene kínálnia. Így az új kölcsönök valamikor megfizethetetlenek lesznek.

Magyarország számára jóval biztonságosabb lenne, ha a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) venne fel hitelt. Az IMF 2-4 százalék közötti kamatra kínál hitelt, Magyarország időnként több mint 5 százalékot fizetett. Ám az IMF pénzével az államháztartás stabil vezetésére vonatkozó feltételek járnak együtt, és ezek a feltételek nem illenek az Orbán-kormány Robin-Hood-stratégiájához: „Ha pénzre van szükségünk, megszerezzük a piacokról” – mondta Orbán még január végén is, egy José Manuel Barrosóval, az EU-Bizottság elnökével tartott találkozó után. Végül két nappal ezelőtt Orbán volt gazdasági minisztere és jelenlegi jegybankelnöke, Matolcsy György egy botrányról gondoskodott  azzal, hogy felszólította Christine Largarde-ot, az IMF elnökét, hogy zárják be a szervezet budapesti irodáját. A képviselet fenntartása „indokolatlan” – írta Matolcsy.

A magyar kormány legutóbb 2012 októberében tárgyalt az IMF-fel. Mióta egy több mint 700 ezer euróba kerülő hirdetési és plakátkampánnyal hadba vonult az IMF követelései ellen, a tárgyalásokat jegelték. Február elején Orbán Viktor szokásos heti rádióinterjújában „hollónak” minősítette az IMF-et, amely „nem vájja ki a másik holló szemét”. Azt mondta, az IMF is csak egy bank, ki akarja kényszeríteni, hogy Magyarország megszüntesse a bankadót, és ehelyett több pénzt szedjen be a polgáraitól.

Magas professzor szerint pillanatnyilag bejön a néptribun stratégiája. Tény azonban, hogy a pénzügyi piacokon jelentkező problémák esetén az állam könnyen fizetésképtelenségbe csúszhat bele. „Orbán ismeretlen vizeken vitorlázik” – mondta.