A hétköznapi csalások sorozatban olyan kisebb-nagyobb átverésekkel, trükkökkel, svindlikkel ismertetjük meg az olvasókat, melyeknek bárki áldozatul eshet. Úgy gondoltuk, ha felhívjuk rájuk a figyelmet, bemutatjuk mitől és hogyan működnek, talán kevesebben esnek majd bele ezekbe a csapdákba. - Hétköznapi csalások III.

Miért engedjük be a csalókat a lakásba?

A csalókat és a tolvajokat általában szeretjük minél távolabb tudni az otthonunktól, sajnos sokan mégis önként engedik be őket oda. Van ugyanis egy meglehetősen elterjedt módszer, amivel nap, mint nap tévesztenek meg embereket, akik így önszántukból engedik be az elkövetőket a lakásukba, szabad utat adva nekik az értékeik fondorlatos megszerzéséhez.

Maga a trükk két részből áll. Először valamilyen kitalált történettel ráveszik a későbbi károsultat, hogy engedje be - az általában kettesével járó - csalókat a lakásba. Ezek a történetek nagyon változatosak lehetnek. Vannak, akik vízóra leolvasónak adják ki magukat, vannak, akik jobban kedvelik a nyugdíjbiztosító munkatársainak szerepét. De olyan is akad, aki arra hivatkozik, hogy „csak pénzt hozott egy rég nem látott rokontól”. A lényeg, hogy egy olyan „legendát” használjanak, ami életszerű és hihető az áldozatok számára. Nem próbálnak pénzt kérni, sőt inkább annak a látszatát keltik, hogy adnának valamit. Vagy esetleg valamilyen teljesen szokványos procedúrát színlelnek, mint például a vízóra leolvasása. Fontos, hogy a kiszemelt áldozatuk önként, és valóban a szabad akaratából működjön együtt velük, és így bejuthassanak a lakásba.

Takarítás ürügyén mentek be az ismeretlenek a sértett lakásába.
Az Esztergomi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya 11060/900/2015. bűnügyi számon eljárást folytat ismeretlen tettes ellen lopás bűntett elkövetésének gyanúja miatt.
Forrás:police.hu

Sok csaló olyan sztorit használ, ami miatt a sértetteknek elő kell venniük a pénztárcájukat, vagy az eldugott pénzüket. Ennek az az oka, hogy így már kutatniuk sem kell a pénz után, hiszen a károsult maga mutatja meg a rejtekhelyet. (Például azzal keresik meg a sértettet, hogy 10.000 Ft-ot hoztak neki, de a pénzt fel kell váltani, mert csak húszezresük van. Ekkor az átvert ember önkéntelenül a pénztárcájához nyúl, amit - mivel otthon van - nyilván nem tart magánál. Ezzel tulajdonképpen fel is fedte, hogy hol a rejtegeti a pénzét.)

Ezután veszi kezdetét a trükk második felvonása. Mikor a lakásba jutva már feltérképezték a terepet (például a fenti trükkel), az egyik elkövető elvonja az áldozat figyelmét. (Mondjuk, kér egy pohár vizet, amiért ki kell menni a konyhába. Vagy ha a vízmű embereinek adták ki magukat, akkor megnéznek egy csapot a fürdőszobában.) A másik elkövetőnek ekkor van néhány perce arra, hogy a rejtekhelyekről elvegye a pénzt, illetve más értékek után kutasson. Ezt követően a hívatlan vendégek távoznak, mint akik jól végezték dolgukat. A károsultak pedig általában csak később veszik észre, hogy mi is történt valójában. Rendszerint a tettesek ilyenkor már messze járnak.

A leírtakat jól példázza többek között az alábbi, konkrét eset: 2015. szeptember 29-én, egy hölgy tett feljelentést a Dunakeszi Rendőrkapitányságon, mivel a lakásán megjelent két idegen férfi, akik az áramszolgáltató munkatársainak adták ki magukat. Az ismeretlenek azt mondták az asszonynak, hogy módosultak a szolgáltató árai, ezért visszahoztak neki egy bizonyos összeget. Az egyik férfi egy bankjegyet adott a sértettnek, akinek az átadott összegből vissza kellett adnia. Az asszony egy komódból elővette a megtakarított pénzét, és abból adta oda a visszajárót az elkövetőknek. Ezután az egyik férfi áramerősség mérés ürügyén kicsalta a sértettet a fürdőszobába, miközben a társa kivette a komódból az áldozat megtakarított pénzét, majd távoztak a házból. Az elkövetőket a Rendőrség az alábbi grafikák alapján körözi.

A Dunakeszi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya nyomozást folytat 13120/1706/2015. bűnügyi számon lopás bűntett elkövetésének gyanúja miatt ismeretlen tettesek ellen.
Forrás:police.hu

Akkor mi is ez tulajdonképpen csalás vagy lopás?

Jogos a kérdés, hiszen az elkövetők a lakásba úgy jutnak be, hogy átverik, megtévesztik a sértettet, tehát erről az oldalról nézve az ilyen esetek beillenek a csalások közé, ezért is kerültek be a „Hétköznapi csalások” című sorozatunkba. (Ezért említem többször „csalóként” az elkövetőket.) A zsákmányt azonban már nem a sértett adja át nekik, sőt nem is tud arról, hogy azt elveszik. Ez számára mindig csak később derül ki. Tehát a tettesek a károsultat csak azért vezetik félre, hogy bejussanak a lakásba, illetve, hogy feltárják az értékek rejtekhelyét. A később ellopott értékeket a sértett már nem önszántából adja át az elkövetőknek, tehát azt valójában ellopják tőle. Ezért az ilyen nyomozásokat a Rendőrség többnyire Lopás bűncselekmény miatt folytatja le, bár találkozhatunk néha csalás miatt folyó nyomozásokkal is.

Érdemes tudni, hogy ezeknél a „trükkös lopások” esetében, függetlenül attól, hogy mekkora értéket vittek magukkal az elkövetők, mindig lopás bűncselekményről, és nem szabálysértésről beszélünk. Akkor sem, ha egyébként az érték nem lépné túl a szabálysértési értékhatárt, azaz az 50.000 Forintot. Ennek az az oka, hogy a szabálysértési értékre elkövetett, ilyen jellegű, trükkös lopásoknál minősítő körülményként veszik figyelembe, hogy a lakásba, vagy házba megtévesztéssel jutottak be az elkövetők. Így ezek az esetek is bűncselekménynek számítanak. Ez azért fontos, mert a bűncselekmények esetén a Rendőrségnek is több eszköz áll a rendelkezésre a nyomozás során, illetve, nem utolsó sorban, az elkövetőket is súlyosabban büntethetik, mint a szabálysértések esetén.

Miért dőlünk be nekik?

Sokunknak ezek az átverések teljesen átlátszónak, már-már abszurdnak tűnhetnek, mégsem véletlen, hogy ilyen sokan bedőlnek a trükköknek. Hogy miért, annak több oka is van. Lássuk a legáltalánosabbakat! Az ilyen bűncselekmények elkövetői pontosan tudják, hogy hogyan válasszanak áldozatot. Az olyan embereket keresik, akik sebezhetőbbek, kevésbé tájékozottak a mindennapok dolgaiban. Akik korukból, vagy egyéb hátráltató körülményeikből adódóan jóval kevésbé képesek átlátni a szitán. Nyilván őket eleve jóval könnyebben lehet átverni.

Fontos a csalók megjelenése, határozottsága, öltözködése. Ezek a sértettek számára többnyire azt sugallják, hogy az előadott sztori hiteles. Az ilyen csalók sokszor megnyerő modorú, simulékony, ám határozott emberek. Igazi „csaló személyiségek”. Gyakran természetes adottságuk, hogy az orruknál fogva képesek vezetni a hiszékenyebb embereket. Rengeteget számít maga a ruházat is, hiszen egy elegánsan kiöltözött hivatalnok típus, vagy egy a szolgáltatók egyenruhájához hasonló munkásruhában lévő csaló, nagyon könnyen képes megtéveszteni az áldozatait. Viselkedés kutatók számos kísérletben bizonyították, hogy az öltözet már önmagában is igen komoly megtévesztő hatást képes kiváltani.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság XX. és XXIII. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya 01200/2237/2015. bűnügyi számon eljárást folytat csalás bűntett elkövetésének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen.
Forrás: police.hu

Ezeken kívül nagy jelentősége van még a csalásban magának a szituációnak is. Ezek általában olyan, a sértett számára, teljesen életszerűnek tűnő helyzetek, ahol fel sem merül, hogy átverésről lehet szó. Olyan szituációk, ahol az emberben ritkán merül fel annak a gyanúja, hogy éppen át fogják verni. Például egy szolgáltató alkalmazottjáról, aki leolvassa a vízórát, ritkán gondoljuk, hogy csaló. (Őszintén, hányszor kértünk tőle papírt, hogy igazolja magát?!) Vagy ha például, valaki pénzt hoz nekünk, amit oda is ad, ritkán gondoljuk azt, hogy valójában nem hozott, hanem vinni szeretne.

Meg kell még említenünk azt is, hogy általában az idősebb korosztály tagjai is szeretik érezni, hogy ők bizony egyedül is képesek megoldani mindennapi ügyes bajos dolgaikat, illetve nem szeretnék minden „aprósággal” családtagjaikat terhelni. Ezért sokszor, még ha érzik is, hogy valami nem stimmel, nem szólnak, és nem kérnek segítséget.

Hogyan védekezzünk?

Tapasztalataim alapján segíthet, ha tisztában vagyunk azzal, hogy bizony léteznek ilyen bűncselekmények, és tudjuk azt, hogy az áldozatok, miért és hogyan sétálnak bele az ilyen csapdákba. Azt tanácsolom, hogy ha valakinél jó esély van arra, hogy át tudnák verni az ilyen csalók, akkor ő ne a jelek felismerésére koncentráljon. Az ilyen esetekben jobb, ha teljesen kizárjuk az idegeneket a lakásunkból! Önállóság ide, büszkeség oda, ha nem vagyunk biztosak magunkban, inkább kérjük valamelyik hozzátartozónk, vagy megbízható ismerősünk segítségét! Ne engedjünk be idegeneket a lakásba, ha pedig elkerülhetetlen, akkor történjen ez egy arra alkalmas hozzátartozó jelenlétében, egyeztetett időpontban!

Jó tudni, hogy a szolgáltatók ritkán jönnek bejelentés nélkül, általában levélben, vagy hirdetményekben értesíteni szokták ügyfeleiket az érkezésükről. Többnyire valamilyen igazolvánnyal igazolni tudják magukat, és a szolgáltató központjában telefonon keresztül is visszaellenőrizhetőek.

Hozzátartozóként sokat segíthetünk a veszélyeztetett családtagjainkon, ha felhívjuk ezekre a veszélyekre a figyelmüket és biztosítjuk őket arról, hogy bármikor nyugodtan fordulhatnak hozzánk, nem vesszük azt zaklatásnak. Az ajtóra felszerelhető biztonsági láncok, gyorshívásra beállított mobiltelefonok és különböző riasztó, vagy segélyhívó rendszerek is sokat segíthetnek.

Sok áldozat azért nem fordul a Rendőrséghez, mert úgy gondolja, nem lenne semmi bizonyítéka az elkövetők ellen, és úgysem bírná megvédeni az igazát. Ennek ellenére én azt javaslom, hogy mindig értesítsük a Rendőrséget az ilyen esetekben! Lehetséges ugyanis, hogy a mi esetünkben, a mi lakásunkban találják majd meg azt a nyomot, ami az elkövetőkig vezet. Így a kár is megtérülhet és sok más potenciális áldozatot óvhatunk meg a hasonló esetektől.