Több szervezet és szakértő is a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságára figyelmeztet, miközben a demográfiai folyamatok is egyre rosszabb irányba tartanak. Viszont létezhet megoldás a problémára.

Múlt heti jelentésében a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) is megkongatta a vészharangokat nyugdíjügyben. A szervezet tanulmánya ugyan elsősorban az ellátás nélküliek miatt emelte fel a hangját, hiszen az idősek fele (49 százalék) nem kap nyugdíjat. Ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy akik nyugdíjellátásban részesülnek, sokan bőven a szegénységi küszöb alatt élnek. Magyarországon ebből a szempontból inkább pozitív a helyzet, hiszen az idősek döntő többsége részesül ellátásban (90 százalék felett van az idősek között azok aránya, akik nyugdíjat kapnak), ráadásul az ellátás átlagos összege elegendő a megélhetésre. A statisztikák szerint az öregségi nyugdíj átlagos havi összege tavaly 112 781 forint volt, míg a nyugdíjasok esetében a korábbi 77 364 forint után 2013-ban 78 759-re emelkedett a létminimum összege.

A jelentés megjegyzi, hogy a 90-es években elindult egy folyamat, amely a korábbi állami (a járulékokat újraelosztó) nyugdíjrendszer helyett, illetve mellett a magán-nyugdíjpénztárakat is beemelte a rendszerbe (ezáltal több pillérre próbálták állítani az ellátást). Ez azonban az utóbbi években ismét megfordult, és több ország államosította a nyugdíjrendszert, így a régióban Magyarország és Lengyelország is. Más felmérések pedig azt sugallták, hogy azokban az országokban fenntartható a nyugdíjrendszer, ahol az állami juttatásokat tőkefinanszírozott pillér egészíti ki. Így Magyarországnak növekvő kockázatokkal kell szembenéznie, ami a nyugdíjrendszer hosszútávú fenntarthatóságát illeti.

Az ILO szerint ráadásul a kilátások sem kecsegtetnek túl sok jóval, hiszen a nagyvonalúnak számító európai nyugdíjrendszerben is nehézségekkel kell a jövőben szembenézni. Ugyanis a majdani nyugdíjasok legalább 14 európai országban kapnak (a mostani arányokat tekintve) a jövőben alacsonyabb nyugdíjat. Ez utóbbi viszont a ma még aktív magyar munkavállalókat is sújtani fogja.

Kedvezőtlen demográfiai folyamatok

Az már korábban ismert volt, hogy a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének népesség-előreszámításai szerint a következő 10 évben, 2014 és 2024 között mintegy 412 ezerrel csökken majd Magyarország teljes népessége, ám ennél jóval, csaknem 40 százalékkal lesz nagyobb mértékű a fogyás (mintegy 579 ezer fő) az aktív életkorúak, a 20–64 évesek körében. Ezzel párhuzamosan, 2020-ig az újszülöttek várható élettartama a fiúk esetében a 2009-ben számított 69 évről 71–74 évre, a leányoknál pedig 78 évről 79–82 évre emelkedik.

A következő években tehát a nyugdíjasok aktív korúakhoz viszonyított aránya jelentősen megemelkedik, ráadásul az eltartottak hosszabb élettartamuknak köszönhetően tovább részesülnek majd társadalombiztosítási ellátásban. A trend persze nem újkeletű: míg például 1980-ban Magyarországon 4 aktív keresőre még csak 2 nyugdíjas jutott, addig 2013-ban 4 aktív kereső már 3 nyugdíjast tartott el. A nem is olyan távoli jövőben, 2050-re 4 aktív keresőnek nagy valószínűséggel már 6 nyugdíjasról kell majd gondoskodnia.

 

Milyen megoldások lehetnek?

A megoldások leegyszerűsítve három elven alapulnak, amelyek részben egymást átfedve jelenthetnek megoldást.

Öngondoskodás erősítése

Az állami nyugdíj mellett az öngondoskodást erősítve a lakosság saját jól felfogott érdekében próbáljon meg minél nagyobb összeget felhalmozni inaktív korára. Ennek a gyakorlatban két akadályát szokták a szakértők megemlíteni, egyrészt az alacsony hazai pénzügyi kultúrát, másrészt a lakosság korlátozott anyagi lehetőségeit, ugyanis csak egy szűk réteg képes hónapról-hónapra rendszeresen pénzt félretenni.

Kitolni a jogosultság kezdetét

Az ellátásban részesülők és az aktívak arányának javítása is folyamatos téma. Erre vonatkozólag az elmúlt években már a magyar kormányok is tettek lépéseket, hiszen a nyugdíjkorhatár emeléséről még 2009-ben döntöttek, és idén életbe is lép. Első lépcsőben az 1952-ben születetteknek kell egy fél évet ráhúzniuk, ők már csak 62,5 évesen élvezhetik majd a nyugdíjat. Aztán minden évben egy fél évvel tolódik a nyugdíjkorhatár. Az 1957-ben születetteknek pedig már 65 éves korukig kell majd dolgozniuk. A korhatár emelése kapcsán kritikaként a hazai munkaerőpiac állapotát szokták megemlíteni, több szakértő szerint ugyanis jelen állapotában nincs felkészülve a piac arra, hogy az egyre idősebbeket felszívja, ha pedig közmunkába kerülnek át, az nem jelent számukra segítséget, sőt, a nyugdíjszámítási modellek függvényében esetleg még hátrányt is szenvedhetnek.

Megfordítani a rossz folyamatokat

A demográfiai folyamatok korrigálása, akár drasztikus ösztönzők révén. A gyermekvállalás ösztönzése a mostani magyar kormánytól nem áll távol, hiszen az adórendszeren keresztül jelenleg is komoly kedvezményeket kapnak a gyermeket vállalók. Ráadásul az elöregedést gátló legalább három gyermeket vállalók visszatérítése exponenciálisan nő az egy, illetve a kétgyermekesek adókedvezményével szemben.

Ez utóbbi kapcsán egyébként éppen a napokban jelent meg a Népesedési Kerekasztal koncepciója a nyugdíjrendszer reformjára. A jelenlegi magyar nyugdíjrendszer csaknem kizárólag felosztó-kirovó elven működik, gyakorlatilag bünteti a gyermekvállalást. Az efféle rendszerek három generációt kapcsolnak össze: az aktív korúak kifizetik az idősek nyugdíját, cserébe azért, mert a mostani idősek felnevelték őket, és egyben felnevelik a következő járulékfizetői generációt, akik majd az ő nyugdíjukat finanszírozzák. A nyugdíj-megállapítás szabályai e két kapcsolat közül azonban csak egyet vesznek figyelembe, azt, hogy valaki aktív korában mennyit adott a nálánál idősebbeknek (mennyi járulékot fizetett).

Mivel a kifizethető nyugdíjak nem kizárólag ettől függnek, hanem főleg attól, hogy mennyi erőforrást fordítottak a következő járulékfizető generáció felnevelésére, a jelenlegi rendszer inkonzisztens, igazságtalan, gyakorlatilag önfelszámoló, és ezért korrekcióra szorul, hangsúlyozza a Népesedési Kerekasztal koncepciója. Szerintük a gyermeknevelésnek a nyugdíjrendszerben is érvényesülnie kellene, így ennek egyik esete lehetne, hogy azoknak a kezdőnyugdíját, akik egynél több járulékfizetőt állítottak maguk helyett, 1-nél magasabb, az e szintnél kevesebbel hozzájárulók járadékát 1-nél kisebb szorzóval súlyozzák.

Ugyancsak egyik lehetséges megoldása a gyermekneveléstől függő nyugdíjkorhatár. A normál korhatártól csak azok kaphatnak járadékot, akik megfelelő számú (az egyszerűség kedvéért: legalább egy) járulékfizetőt állítottak maguk helyett. A többiek nyugdíját is megállapítják a korhatár elérésekor, de csak magasabb életkorban kezdhetik meg a járadékfelvételt.

A szervezet szerint lehetséges a járulékfizetés szakaszában is a járulékmértékek eltérítése gyermekszám szerint. Sok szempontból ez lenne a legtisztább megoldás, konzisztens azzal a felfogással, amely a gyermeknevelést természetbeni járulékfizetésnek tekinti. Továbbá ez lenne az a megoldás, amely időben a legközelebb hozza a következményeket, így a várható viselkedési reakciók (magasabb emberi tőke beruházás) is erőteljesebbek lehetnének.

KB
mfor.hu