Ma, 06:04 

Napi piszkálódásnak is fölfoghatjuk, hogy a jobboldal friss buzgalmában és megrendelt kommentárjaiban nekimegy az ORFK-nak, (nota bene, már a Pintér félének), mert ingyenes jogi segítséget ajánlott föl egyes érintett rendőröknek a Hír tévé riporterei által szított hisztériával szemben. Röviden arról van szó, hogy a főkapitányság megvédeni szándékozik egyes beosztottjait, akiket a kormány televíziója újabb ingerkedéssel és igaztalanul "szemkilövő ágenseknek" minősít. Azokat is, akik 2006 őszén védekeztek és maguk is áldozatául estek a fölpiszkált tömeg-erőszaknak. 

Ezúttal nem egyszeri epizódnak lehetünk tanúi, napi politikai és kommunikációs szeszélynek, hanem napjaikra talán tudományosan is elemzésre szoruló történelemhamisításnak. Kétezerhat ősze óta hovatovább hat esztendő telik el, és még mindig jobbára féloldalasan, pontosabban egyoldalúan él a köztudatban az, ami akkor történt. Ennek a féloldalasságnak két oka van. Nagyobb részt a Fidesz megszokott agresszivitása, hogy a rendkívüli eseményekről a maga gyártotta változat legyen a társadalom kizárólagos értékelése. 

A szándékot lehet szépíteni, mégis rokona a Kádár-korszak diktatorikus módszerének, amely szerint 1956. október 23-ának meseszép forradalmát egészen a rendszerváltásig csakis "ellenforradalomként" lehetett aposztrofálni, és aki megpróbált kibújni alóla, kenyérkeresetével is megfizethetett érte. A másik oka az egyoldalúságnak a baloldal pipogyasága, finomabban szólva szemérmessége, hogy még mindig félénken, nem elég határozottan ismerteti analízisét a Kossuth Lajos tér, a tévé székház és később az Astoria körül átéltekről. 

Kétségtelenül több tényezős eseményekről van szó, mintsem egyetlen leszűkített szempont alapján lehetne magyarázni őket. Őszöd után a fölzúdult tömeg egy része indokoltan akart élni gyülekezési és szólásszabadságával, amelyet az akkori kormányzat tiszteletben akart tartani. Beleszólt azonban a Fidesznek és főként vezérének vissza nem fogott hatalmi türelmetlensége, a vágy, hogy adj uram isten, de mindjárt, kierőszakolni az előrehozott választásokat, nem parlamentáris eszközökkel, hanem az utcai hangulat fölpiszkálásával. 

Így lett a Parlament környéke kloáka, ostromlott városrész, amelynek egyik felén a még nem Jobbik, de annak már politikai elődje randalírozott, vele szemben pedig Orbán Viktor és társai ácsolt színpadról öntötték napokon át az a tűzre az olajat, forgatókönyvszerűen kidolgozott tervükkel. A Fidesz vezérkar azt is kiötlötte, hogy az Astoria csomópontba kell koncentrálni emlékező nagygyűlésüket, kiszámítható, mi lesz, ha a Kossuth Lajos tériek elkezdenek ellenirányba nyomulni. Napokkal korábban a tévé székháznál, később a Károly király úton így alakult ki az ostrom. 

A másik politikai oldalon ugyanakkor fölfogták, hogy nem egyszerűen napi politikai eseményről van szó, (a tévé székház megmutatta), hanem tervszerű merényletről a köztársaság rendje ellen, amivel szemben föllépni alkotmányos kötelesség, csak éppen a rendszerváltás békés jellege miatt nem volt precedens, a fölkészülés kétbalkezesre és dilettánsra sikeredett. 

Az utólagos jobboldali variáció ellenére a tévé székház háta mögött fölsorakoztatott egységek nem azért késlekedtek beavatkozni, hogy kierőszakolják az erőszakot, ellenkezőleg, igyekeztek elkerülni a katasztrófát, ésszerű határokon belül tartani a konfliktust. Vitathatatlan ez is balfogás volt, későn ébredtek, akkor már, amikor a csőcselék a főbejáratnál husángokkal, fölszaggatott utcakövekkel, betondarabokkal, alantas indulattal gyepálta a meglepett rendőröket. Amire október 23.-ának az évfordulója elérkezett, a Károly körúton bevetett egységeknek már ez élt emlékezetükben, elkerülni akarták, hogy közülük többen ismét áldozatok legyenek. Néhányuk maga is így lett elvakult és fölpaprikázottan alantas indulatú, súlyosan sebesítettek meg nem csupán támadókat, ártatlan tüntetőket is. Nincs rá mentség, a törvényes szankciók jogosak és igazságosak. Akár az indokolt védekezést túllépő rendőrökről, fokozottabb felelősséggel parancsnokaikról, akár megkergült tüntetőkről volt szó. 

Csakhogy alantas politikai szándékoktól vezettetve, a tudatosan kiforgatott történelemszemlélet a mai napig nem egészen így tartja számon a történteket. A kormánysajtó jóvoltából hamisítanak. Annakidején, amikor Rákosiék arra buzdították az írókat, hogy ne mindig a múltba révedjenek, ábrázolják elsősorban a mát, Illyés Gyula a maga természetes paraszti furfangjával, azzal válaszolt, korai még, billeg az íróasztal lába. Hat év telt el, ez sem sok idő, de arra talán elég lehet már, hogy a józan, objektív történészek segítsenek végetvetni a közelmúlt egyoldalú szemléltetésének. Tárgyszerűen kimutatni mindkét oldal felelősségét. Egyelőre ez csak a baloldali világnézetű historikusoktól várható, de meddig késlekednek? Ha tennék dolgukat, a társadalom előtt talán hamarabb állna árnyaltabb kép. Bár sajnos ez is kétséges, mert még mindig hány változat van forgalomban 1848-ról, Trianonról, sőt az 1945. márciusát követő tavaszról is. 

Mégis, neki kell fogni, mert 2006 őszének ez a tudatosan eltorzított képe, csak tovább rongálja békítő esélyeinket.

Várkonyi Tibor varkonyit@nepszava.hu /