A 168 Óra rádió múlt heti Szerda 11 című élő adásának Ceglédi Zoltán politológus volt a vendége. A Republikon Intézet vezető elemzőjével – részben a hallgatók kérdései alapján – többek között az Orbán nélküli Fideszről, feltételezett Gyurcsány-fóbiájáról, az ellenzék esélyeiről és az utcai politizálásról beszélgettünk.
Nemzeti konzultáció

Nemcsak kontraproduktív, hanem súlyos kudarc. A közvéleményben hosszú ideje mérhető kiábrándultság oda vezetett, hogy az emberek nem hajlandóak Orbán Viktorral beszélgetni, nem kíváncsiak rá. Sokatmondó, hogy a vegyipari szakszervezet több konzultációs kérdőívet gyűjtött össze papírhulladékként, mint amennyit Orbánnak visszaküldtek. Különösebb összefüggésben a valódi néplélek vagy a közvélemény nincs azzal, amiről a kormány konzultálna. Azt se kérdezték meg senkitől, hogy 27% legyen-e az ÁFA, megszüntessék-e az adójóváírást, szeretnék-e az emberek, hogy elvegyék tőlük az iskolákat, kórházakat. Az adatkezeléssel még nagyobb problémák vannak: már törvényi felhatalmazásuk van, hogy amit visszaküldtünk, azt ők Kubatov-szerű listákba iktassák. Nem nagyon fognak válaszolni az emberek, mert félnek. Nem vallják be a pártpreferenciáikat, nem szeretnek véleményt nyilvánítani, elfordulnak a politikától. A félelemmel vegyes apátia jó mutatószáma, hogy hosszú hónapok óta 80 százalék fölött van azoknak az aránya, akik azt mondják: az országban rosszul mennek a dolgok.


Gesztusok

Hadd hozzak egy nemzetközi példát. Azzal, hogy most Obama amerikai elnök kiállt a melegek házassága mellett, az amerikai fekete közösség – amely egyébként hagyományosan inkább konzervatív elveket vallott eddig – megváltoztatta a véleményét. A korábbi fele-fele arány eltolódott az elfogadás irányába. Ha Orbán Viktor egyértelmű szavakkal kiállna, és azt mondaná – például a Schweitzer rabbit ért inzultus kapcsán – hogy nem, nem csinálunk ilyet, akkor a Fidesz-tábor jó része követné ebben. De nem teszi. Sőt, Nyirő József hamvait csempészik át Romániába, szatyorban. Abszurdum. Ha valaki Európából nézi, mi történik ebben a térségben, akkor azt látja: Magyarország szabadságharcot folytat, hadat üzen, kokikat, sallereket osztogat – egészen nonszensz. A román diplomácia ügyesen fel tudja használni ezt arra, hogy érveljen: itt vannak ezek a hepciáskodó magyarok, akik titeket pofonnal fenyegetnek, hozzánk pedig egy nyilas hamvait csempészi be a kulturális államtitkáruk. Ne nekik adjátok a támogatást, hanem nekünk, az európai módon viselkedő Romániának. Szerintem erről fog szólni a következő időszak.




Utcai politizálás

Szkeptikus vagyok, kiindulva a 2006 őszén történtekből, amikor a rendszerváltás óta eltelt 22 évben a legnagyobb esély volt arra, hogy az utcán érjenek el változást. Akkor adott volt egy masszív támogatottságú Fidesz; egy oroszlánkörmeit mutogató Jobbik; egy arra alkalmas szubkultúra, az erre trenírozott focihuligánoktól az extrém szélsőjobboldaliakig. A másik oldalon egy összeomlott Gyurcsány-kormány állt, amely képtelen volt arra, hogy uralja a helyzetet. Mégsem sikerült megbuktatni. A tömeg jelen helyzetben nem tud olyan erős lenni, hogy Orbán Viktort leváltsa. Vele szemben ugyanis ott a központosított államhatalom, a kétharmados többség és a Pintér Sándor-féle rendőrség.


A Fidesz népszerűségvesztése

A Fideszt körüllengő korrupciós botrányok – Közgép, földbérlet – szimbolikus ügyek. A beszakadást, a szavazók felének elvesztését nem ezek, hanem a közvetlenül érezhető megszorítások okozták. Az, hogy kevesebb lett a fizetés. A szimbolikus ügyek fel tudnak erősíteni egy beindult folyamatot, de ha az emberek azt tapasztalnák, hogy jobban élnek, mint két éve, hogy igaz, amit a Fidesz a kampányban ígért, akkor ezek a szimbolikus ügyek nem tudnák kikezdeni. Amikor Medgyessy Péter 2002-ben nekilátott osztogatni, nem tudták megrendíteni a népszerűségét a D209-es üggyel. Orbán nem volt képes az ígéreteit valóra váltani, sőt, épp az ellenkezője történt. Magyarországon az emberek túlnyomó többsége rosszabbul él. És ha ez a napi élményem, akkor már van húsba vágó okom haragudni az oligarchára, a Közgépre és a földügyekre. Fél évvel ezelőtt még szóba nem került Simicska Lajos neve, most meg átszakadt a gát.


Le lehet-e győzni a Fideszt?

Ha 2014-es választások szavazólapján három jelölt lesz csupán – a fideszes, a demokratikus ellenzéki jelölt és a jobbikos – akkor leváltható a Fidesz. Ma egy dologban lehetünk biztosak: az MSZP egy picuri frakcióval egyedül is bekerülne a parlamentbe. Valami esélye az LMP-nek is lenne. De nem tudjuk, hogy kiélezett helyzetben is megmaradnak-e az LMP szavazói. Az ő híveik körében a legkisebb a szavazási hajlandóság. De ebből a felállásból nincsen kormányváltás, arra kizárólag az egységes ellenzék képes. Hűteni szoktam a kedélyeket, amikor két évvel a választások előtt már nem is csak az esélyeket latolgatják, hanem mindenféle konstellációkat vázolnak föl: kinek kivel kéne most éppen összefognia, már meg kellene állapodni, már most döntsünk. Szerintem ez butaság. 2000-ben Medgyessy Péterről még nem tudta senki, hogy ő lehet 2 év múlva az Orbán Viktort legyőző miniszterelnök-jelölt.


Orbán nélkül szétesik

A Fidesz egyszemélyes párt. Ha Orbán holnap úgy döntene, hogy elköltözik Kanadába és inkább kukoricát termeszt, akkor pártja darabokra hullana azon törésvonalak mentén, amelyeket most csak és kizárólag az ő integráló ereje tud összetartani. Orbán közéleti profilja a tévedhetetlen államférfi. Döntései megkérdőjelezhetetlenek – pl. az egykulcsos adó –, s azok mellett a végsőkig kitart. A visszakozás nála a gyengeség jele. A hol erőszakkal, hol kamarilla-politikával elfojtott konfliktusok azonban ott rejtőzködnek a rendszerben, s Orbán hiányában előtörnének. Lenne egy Pokorni-pártunk, ami egész normális dolgokat tud mondani; lenne egy árvalányhajas Kövér László pártunk. Mások – nem kevesen - nyilván a Jobbikot erősítenék.


Fidesz-Jobbik összehajlás

Homályos, zavaros a határvonal a két párt között. A politikai karanténból az tudná kihozni a Jobbikot, ha a Fidesz nyitna feléjük és létrejönne bármilyen deklarált együttműködés. Ez akár egy külső támogatást is jelenthet egy kisebbségi Fidesz-kormánynak. Választási együttműködésről azonban nincs szó. A Fidesz nem engedhetné meg magának, hogy a jelöltjeit jobbikosok javára léptesse vissza. Akkor ugyanis a Jobbikot más módon kellene kifizetni. De a Jobbik számára is borzalmas arcvesztés lenne, hiszen ők a Fideszt folyamatosan támadják. A Jobbik célja, hogy bebizonyítsa a választóknak: a párt már most is ott van a fideszesek másodlagos pártpreferenciában, de akár első helyen is választható párt.


MSZP

A Tárki felmérése 1% pontnyi különbséget mutatott ki a Fidesz és az MSZP között. Gyurcsány kiválása idején arról beszélt mindenki, hogy az MSZP szakad, vége van, megy a süllyesztőbe, Gyurcsány elviszi az összes szocialista szavazót. Ahhoz képest az MSZP most jobban áll, mint amikor Gyurcsány Ferenc még benne volt.


Gyurcsány-fóbia

Nincsen Gyurcsány fóbiám. Ezt nagyon sokan félreértik. Méghozzá azért, mert Gyurcsánynak viszont rajongói vannak. És a rajongó – ez igaz Orbánra is – nem képes objektívan tekinteni a kedvencére. Politikai profiljukban a különbség leginkább nagyságrendi: Gyurcsány már megbukott, Orbán pedig még csak a bukás felé tart. Egy magát önkritikával szemlélő és helyesen pozícionáló Gyurcsány Ferencnek azonban abszolút helye lenne a magyar politikában. Csak azt kéne végre a Gyurcsány–rajongóknak belátniuk – és persze Gyurcsány Ferencnek is, ha ő ezt nem tudja –, hogy kedvencük régóta már leszálló ágban van. Ennek oka, hogy nem volt hajlandó reálisan tekinteni a helyzetére: 2006 őszétől kezdve ő a legelutasítottabb politikus – és ez még mindig így van. Egy őszödi beszéd után minden európai politikus közölné: köszöni szépen, sajnálja az egészet, veszi a kalapját. Ahogy Schmitt Pál plágium-ügye kapcsán is azt mondtuk mindannyian: egy ilyenért Európában le kell mondani. És arra sem ad nekem senki választ, miért kellett az utolsó pillanatig várni arra, hogy Gyurcsány Ferenc átadja a kormányzást Bajnai Gordonnak. Mire volt jó az a 3 év, amit kínlódással töltött ez az ország? Gyurcsánynak lenne helye egy megfelelően menedzselt kaptalista párt élén, de megint csak nem képes föladni – szerintem hamis – néppárti vágyait. Létrehozott egy olyan pártot, amelynek hívei ódivatú baloldali megközelítéssel működnek.

Szerintem Gyurcsány Ferencnek vissza kellett volna vonulnia a lemondása után s körülbelül most kellene elkezdenie mozgolódni. Ehelyett hosszú ideig belülről bomlasztotta az MSZP-t. Amikor látta, hogy kisebbségben maradt, kilépett és csinált egy külön pártot. Azt kérem mindenkitől, aki a politikát indulattal, saját – sokszor erőszakos – meggyőződései mentén szemléli, hogy egy picit lépjen ki a szerepéből. Képzelje el Gyurcsányról tett méltatásait Orbánra fordítva és viszont. Azonnal meg fogja érteni, hogy mennyire az előítélet és elfogultság mentén politizál, ami szerintem nem vezet előre. Nem szeretem a vezérkultuszt, nagyon nem szeretem a személyi kultuszt. Azt gondolom, hogy felnőtt emberek közösségei hozzanak döntést, ne pedig az imádott, egyetlen karizmatikus után meneteljünk.