Péntek éjjel csak hátra kell dőlnöd egy karosszékben, és a kívánságokon gondolkodnod, hogy minden hullócsillagra jusson egy!

– „Csillaghullás” lesz péntekről szombatra virradó éjjelen, amikor a legismertebb meteorraj, a Perseidák maximuma lesz, bár az égi látványosság megfigyelését megnehezíti a telehold – hívta fel a figyelmet a minap az MTI.
Csillaghullás, bár bizonyos időszakokban gyakoribb, mint máskor, gyakorlatilag minden éjszaka van. Azaz hullócsillagok, tudományos nevükön meteorok tehát egész évben láthatók. Legtöbbjük napfelkelte előtt figyelhető meg.

Kozmikus porszemek

„Hullócsillagokról” azért beszélünk, mert ezek a szabad szemmel nem látható objektumok pontszerűek, akár a csillagok. Valójában azonban nem csillagok, hanem kozmikus porszemek, amelyek a földi légkörben a súrlódás miatt felizzanak, és fénylő nyomot hagynak maguk után. A meteoráramlatokat sokáig földi atmoszférikus jelenségnek tartották, csak 1789-ben bizonyították be, hogy a világűrből származnak.
A Föld a Nap körüli pályáján haladva – mondhatni – összesöpri az útjába kerülő port, és gravitációs erejével magához vonzza. Az üstökösök e tisztogatási akció folyamán anyagot bocsátanak ki, és újabbnál újabb porszemcsékkel szórják be a csillagközi teret. Az így kiszórt anyag eloszlik egy hosszú pályán, amely igen közel esik az illető üstökös pályájához. Amikor a Föld e pályák közelébe kerül, kedvező alkalom kínálkozik arra, hogy nagyon sok meteort lássunk. Ezzel magyarázhatók az úgynevezett „meteorzáporok”, tehát azok a meteorhullások, amelyek az év bizonyos szakaiban különösen gyakoriak.
Mivel egyfajta perspektivikus hatás folytán egy-egy meteorraj látszólag egyetlen pontból, a radiánsból vagy kisugárzási pontból indul ki, ezeket a meteorrajokat általában azokról a csillagképekről nevezik el, amelyben a radiáns fekszik. Az augusztusban megfigyelhető meteorzáport Perseidáknak nevezik, mivel radiánsa a Perszeusz csillagképben fekszik.

Perseidák – augusztus uralkodói

„A Perseidák első megfigyelése Kr. u. 36-ban történt Kínában, vagyis egy régóta létező meteorrajról van szó. A meteorokat létrehozó porszemek a 130 éves keringési idejű, 109P/Swift-Tuttle üstökösből származnak, amelyet szintén láttak az ókori Kínából Kr. e. 68-ban. A számítások szerint az üstökös már ezt megelőzően is keresztezhette a földpályát, így akár sok ezer éves is lehet az áramlat, csak feljegyzések nem maradtak róla” – olvasható a Magyar Csillagászati Egyesület honlapján.
Az összefoglaló szerint a 8–11. században jegyezték fel rendszeresen a raj jelentkezését, később azonban csak szórványosan említik. A modern nyugati tudomány számára Adolphe Quételet (1796–1874) belga asztronómus fedezte fel újra a rajt 1835-ben. Az áramlat 1839-ben óránként 160 meteort adó maximumot produkált. A Szent Lőrinc könnyeinek is nevezett csillaghullás 1993-ban és 1994-ben 300-500 meteort adott óránként, ami a Swift-Tuttle legutóbbi, 1992-es napközelségének volt köszönhető. A szülőüstökös közelében ugyanis sűrűbb a porfelhő, mint attól távolabb. Azóta mérsékeltebb, de még így is nagyon látványos maximumok vannak, bár 2008-ban egy nappal a hivatalos maximum után egy nagyobb kitörés örvendeztette meg a kitartó észlelőket.
Az üstökös pályája mentén szétszórt por mára igen széles lepellé terebélyesedett, így már július második felében is láthatók Perseida-meteorok, bár ekkor még kis számban. A fényes meteorok aránya augusztus 8-a körül a legnagyobb, miközben a legtöbb meteor 12/13-án jelentkezik, amikor a porfelhő legsűrűbb részén halad át a Föld.

Túl sok a természetes fény

„Az idén sajnos nincs szerencsénk, ugyanis a Perseidák maximuma pontosan a telehold napjára esik, így a fényesen világító égi kísérőnk a meteorok nagy részét letörli majd az égről. Csak a fényesebb rajtagok lesznek láthatók, amelyekből szerencsére Perseidák idején elég sok van, így mindenképpen érdemes pár órát a szabad ég alatt tölteni, különösen a hajnali, esetünkben a szombat és esetleg a vasárnap hajnali órákban” – emeli ki az MCSE honlapja.
A meteorok a Perseus csillagkép irányából látszanak jönni, de nem onnan indulnak, így az égbolt bármely részén feltűnhetnek. A tapasztalatok szerint déli és északi irányban láthatók a legszebb rajtagok.
„A meteorok megfigyeléséhez nincs szükség távcsőre, sokkal inkább egy kényelmes, dönthető támlájú kerti ágyra, meg egy jó hálózsákra. De sose a zenitet, a fejünk feletti pontot bámuljuk, inkább valahova félúton a zenit és a horizont közé, úgy 45 fok magasra nézzünk. Mivel a fényes Hold délen világít, északi irányba forduljunk, ott láthatjuk a legtöbb Perseidát. Így este jobb kéz felől, hajnalban pedig jobbra fentről érkeznek a Perseida-meteorok, a más irányból jövők másik rajhoz tartoznak” − olvasható az MCSE honlapján.