Szombat, 2014. június 7. 14:03

Címkék: Randolph L. Braham Holokauszt megszállási emlékmű Horthy Miklós történelemhamisítás

Randolph L. Braham: Ez szégyen! Az önfelmentés emlékműve Randolph L. Braham világhírű holokausztkutató történész, a New York-i Városi Egyetem professor emeritusa év elején nyílt levelet küldött a budapesti Holokauszt Emlékközpont vezetőinek, hogy nevét nem használhatja tovább az intézmény. Visszaadta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetését is, így tiltakozva az elmúlt időszak magyarországi történelemhamisító hatalmi kampánya ellen. Akkori döntését a kormányzat bejelentése pecsételte meg: felállítják a Szabadság téren a német megszállás emlékművét. Hamarosan felavatják a szobrot. A 168 Óra ezért megkereste Braham professzort, aki most arról is beszél: az emlékmű alapvetően megváltoztatja majd a közbeszédet, tévhiteket, hamis történelemfelfogást konzervál – generációkon keresztül. HERSKOVITS ESZTER interjúja. - Amikor ön néhány hónapja visszaadta a kitüntetését, kísérőlevelében azt is írta: a Szabadság téri nemzeti emlékmű felállítása gyáva kísérlet, hogy a kormány elterelje a figyelmet a Horthy-rendszernek a zsidóság megsemmisítésében játszott szerepéről.

– Azt gondolom: a magyar kormány láthatóan a könnyebbik utat választotta. Szembenézés helyett felállította az önfelmentés emlékművét, amely csakis azt hirdeti: a Horthy-érát nem terheli felelősség mindazért, ami a holokauszt idején történt, s minden gyalázatról a németek tehetnek. Ez szégyen! Ami történik, kizárólag a kormány politikai érdekeit szolgálja.

– Noha a Holokauszt Emlékközpont vezetői nem tiltakoztak az emlékmű ellen, ön mégis elnézőbb volt velük. Úgy fogalmazott: megérti, hogy ők különböző politikai és gazdasági okok miatt nem akarnak vagy nem tudnak szót emelni az arcátlan történelemhamisító kurzus ellen. Mi azért egyértelmű állásfoglalást vártunk tőlük.

– A Páva utcai Holokauszt Emlékközpontnak az állam a fenntartója. A politikai vezetés, ha burkoltan is, de megszabja az intézmény működési irányelveit. Márpedig ezek teljesítésétől függ a vezetők és a munkatársak megélhetése. Többségük családos ember, anyagilag nem független. Nem engedhetik meg maguknak az „erkölcsös kiállást”. De az egzisztenciális félelem máshol is meghatározó. Például nem tudom elképzelni, hogy a mostani kormányzati ciklus alatt olyan hiánypótló nemzetközi konferenciát rendezzenek, amely épp Horthy Miklósnak vagy Magyarországnak a holokauszttal kapcsolatos szerepéről és felelősségéről szól. Örülnék, ha nem lenne igazam.

– A Szabadság téri emlékművel célt érhet a történelemhamisító kurzus? Elterelhetik a figyelmet a Horthy-rendszer felelősségéről?

– Igen. Az emlékmű alapvetően megváltoztathatja a közbeszédet. Tévhiteket, hamis történelemfelfogást konzervál, méghozzá generációkon keresztül. Kijelöli a szemléletformálás irányát: a kormány a felelősséghárítást tekinti hiteles verziónak, s ezt adják tovább az oktatásban is. A Szabadság téri szobor minden négyzetcentiméterével azt üzeni, hogy a jelenlegi politikai vezetés nem hajlandó foglalkozni a ténnyel: a háború idején a magyar hatóságok igenis aktív résztvevői voltak az úgynevezett „végső megoldásnak”.

– Ön többször elmondta: nem lehet demokratikus társadalmat építeni hazug alapokon, s a magyaroknak nyíltan és őszintén szembesíteniük kell magukat saját történelmükkel. Magyarországon lát erre esélyt?

– Bizakodó vagyok. Valódi demokrácia csak szabad és elfogadó közegben építhető, ahol végre teret kaphatnak azok a viták és eszmecserék, amelyekkel régóta adós a magyar társadalom. Ez egyszer biztosan bekövetkezik: az igazság iránti vágy univerzális.


– Mikorra juthatunk el idáig?

– Higgye el: egyetlen kormány sem regnál örökké! A rezsimeket mindig felváltja egy demokratikusabb rendszer. A modern technológia és internet világában ez a folyamat felgyorsul. Ennyire szerteágazó információs hálózat mellett még az Orwellt idéző magyar hatalom sem képes a végtelenségig hazugságokkal operálni. Előbb-utóbb a nacionalista szólamok is elhasználódnak, s eljön a megoldások ideje. Kioktatás helyett valódi oktatásra van szükség, állandó korlátozások helyett pedig szabad terekre a vitákhoz.

– Akár a szélsőjobboldallal is? Azért is kérdezem, mert számos itteni baloldali ellenzéki úgy ítéli meg, hogy ki kell engedni a közéleti és médiakaranténból a szélsőjobboldali Jobbikot, mondván, csak így lehet hatékonyan küzdeni ellenük. Vitákkal valóban semlegesíthetők?

– A karantén szerintem sem megoldás, mert nem alkalmas a szélsőséges ideológiák visszaszorítására. Stabil demokráciában a legkülönbözőbb eszméknek is „szabad piacot” kell biztosítani.

– Csakhogy Magyarországon éppen a demokrácia alapja süllyedt meg...

– Nyilvánvalóan Magyarország még messze jár ettől. De az idő önöknek dolgozik. Ha lassan is, de lesz pozitív változás a gazdaságban, és ha több a bevétel, erősödik a lakosság személyes és anyagi biztonsága. Akkor pedig csökken majd a fogékonyság az autokratikus rezsimet tápláló nemzeti-keresztény rigmusokra is. Javuló életkörülmények között a magyarok is egyre inkább a szabadságon és az elfogadáson alapuló igazi demokráciában akarnak majd élni.