A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) szombaton tartotta Kockán az életed! elnevezésű demonstrációját a budapesti Széchenyi téren (volt Roosevelt tér), a Magyar Tudományos Akadémia épülete előtt. Az akcióhoz csatlakozó szakszervezetekkel közösen a kormány oktatást, egészségügyet, munkavállalókat érintő intézkedéseire szerették volna felhívni a társadalom figyelmét. Gerő András történész beszéde ott hangzott el.

Hölgyeim és Uraim!

Ők most itt rombolnak.

Rombolják a magántulajdont, a szabadságot, a jogbiztonságot, a nemzeti kulturális-oktatási intézményeket, a polgári állam civilizatorikus alapjait.

Rombolnak majdnem mindent, ami a magyar polgárosodás lassan újrainduló, kiépülő rendszerét eleddig jellemezte.

Ők eszmei hívószóként a forradalom kifejezést használják.

Ők úgy vélik, hogy polgári, konzervatív erőként forradalomra hivatottak, miközben forradalomra egyébként senki nem adott nekik felhatalmazást. A polgár, a polgári ugyanis sokkal inkább felhalmozást, mintsem pusztítást jelent; a konzervatív szerves változást, azaz evolúciót, nem pedig forradalmat, azaz revolúciót.

Ők azt se tudják, mit beszélnek.

Ők azt hozzák fel igazolásul, hogy nagy többséggel kaptak demokratikus felhatalmazást.

De mire is?

Nem arra, hogy babráljanak a magántulajdon körül; nem arra, hogy rombolják a szabadság, a szerzett jogok és a polgári civilizáció rendszerét; nem arra, hogy megkérdőjelezzék a jogbiztonságot.

Sokkal inkább arra, hogy a magyar nép számára elviselhetőbb viszonyokat teremtsenek; ösztönözzék a munkahelyteremtést; stabilan prosperálóvá és válságállóvá tegyék Magyarországot a polgári értékrenddel áthatott Európában.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Ők azt se tudják, mi a dolguk.

Ők egyetlenegy dolgot tudnak. Azt, hogy a hatalom a lényeg.

Ezért ültetnek pártkatonákat mindenhová – pedig egy polgári világképben nem csak a lojalitás, hanem a személyes teljesítmény, a rátermettség is fontos.

Ezért építik le a magyar kispolgárok jogait – pedig egy polgári értékrendben akkor van egzisztenciális biztonság, ha jogbiztonság is van.

Ezért korlátoznak minden olyan lehetőséget, amely magát a hatalmat kontrollálhatja az Alkotmánybíróságtól a Nemzeti Bankon át a Költségvetési Tanácsig bezárólag. Pedig a polgári, önkorrekcióra és korrekcióra épülő magatartásban a kontroll a legfontosabb.

Ezért érzik úgy, hogy ha kell a pénz, akkor törvényesített erőszakkal – lásd magánnyugdíjpénztárak – hozzányúlhatnak a magántulajdonhoz. Kényük-kedvük szerint, adott esetben visszamenőleg vezethetnek be teljesen értelmetlen adókat – pedig egy polgári és konzervatív értékrendben a magántulajdon és „az adóért nyújtani is valamit” elve sérthetetlen.

Törvénnyé tett gátlástalanság uralkodik.

Ők úgy gondolják: a hatalom a tartalom.

Én úgy tartom: a hatalom a politika lényegi, de nem kizárólagos eleme. Ha kizárólagossá válik, akkor a hatalom alapvető célja vész el, ami nem más, mint a közjó szabályozott szolgálata.

Az öncélú hatalom az, ami bizonyosan rombol.

Ez történik most is.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt 

Ezért számolnak fel kulturális-tudományos műhelyeket – pedig egy polgárosodó nemzet nem lehet meg ezek nélkül.

Ezért kerítenek szűk zubbonyt az egészségügynek – pedig az ember, a betegségében kiszolgáltatott ember méltósága mást követelne meg.

Ezért nyúlnak bele a közoktatásba és ezért szándékozzák megcsonkítani a felsőoktatás világát – pedig tudhatnák, hogy a nép nemzetté csak műveltsége által válhat.

Ők tényleg nem tudják, mi a dolguk.

A legnagyobb baj az, hogy ők a polgári értékvilágot rombolják.

Rombolják azt, amit Kossuth úgy fogalmazott: a cél „a szabad ember a szabad hazában”.

A magyarok a polgárosodással lettek modern értelemben vett nemzet. A polgári értékek rombolása a modern nemzet rombolása.

Nekem nem érdekem, hogy a mi dolgaink így alakuljanak.

Nem akarom, hogy több évnyi, reformnak hívott politikai ámokfutás után forradalomnak hívott hatalmi ámokfutás legyen.

Azért nem akarom, mert ez rombolja a magyar társadalmat és rombolja azt az országot, amelyben mi élünk, s legfőképpen rombolja azt a polgári értékvilágot, amely sikeres európai létünk biztosítéka és alapja.

Azért sem akarom, mert tudom, hogy ez a rombolás hosszabb távon nemcsak azokat érinti, akik elkövetik, hanem képes mindannyiunkat maga alá temetni. Egy romos világban pedig mindenkinek romok között kell élnie.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Tulajdonképpen mindegy, hogy miért csinálják: hatalmi tobzódás, ostobaság, bosszú vagy éppen más okok miatt. A lényeg, hogy mindannyiunknak – őket is beleértve – rossz, illetve rossz lesz.

Közjó helyett közrossz – ez a jelen világa.

Pedig lenne itt teendő. Például elgondolkodni azon és tenni azért, hogy a magyarok óriási többsége egzisztenciális értelemben ne csak hónapról-hónapra éljen. Tenni azért, hogy a 21. század elején, 66 évvel az utolsó nagy háború után a magyar ne küszködjön a megélhetéséért. Legyen megalapozott reménye s lehetséges boldogulása is. (A boldogulástól már csak egy lépés a boldogság.) Aztán azért is kellene tenni valamit, hogy a magyarok tovább éljenek, lehetőleg minél inkább egészségben.

Szabadság és biztonság kell – mégpedig együtt és egyszerre.

Lenne tehát teendő.

Most a néhány hete épp gróf Széchenyi Istvánról elnevezett téren állunk, amely pontosan a tizenhetedik ilyen nevű közterület Budapesten.

Mi vagyunk itt – ők nincsenek itt. Széchenyi egész életében tenni, alkotni, létrehozni akart. Életébe beleőrült. Halála után megdicsőült.

Ez lenne a magyar sors?!

Nem! Az életünket rombolás nélkül akarjuk élni, szabadon, szabad hazában, s akkor az sem baj, ha a halálunk után nem dicsőülünk meg.

_________________

A szombati tüntetésekről lásd az MTI három hírét
– Megkezdődött a szakszervezeti és a szolidaritási demonstráció Budapesten
– A kormány tervezett intézkedéseit bírálták a fővárosi szakszervezeti demonstráció felszólalói
– Civilek tüntettek a kormány politikája ellen a fővárosban

Az Index beszámolóit
– Elküldték Orbán Viktort a Lánchídról
– Követelték a válságtanácsot

A Népszabadság videóját
– Matolcsy csomagol, Gaskót kifütyülték

A hvg.hu fotógalériáját
– Egymást érik a tüntetések Budapesten

_________________

Gerő András történész