Új barázdát szánt az eke. Ócsa határa a nyomortelep építése előtt. Fotó: MTI
Budapest – Miután
az Orbán-kormány bejelentette, hogy hamarosan megkezdik építeni Ócsa
mellett az utcára kerülő devizahitelesek szükséglakásait, az adósok
elkeseredettsége nőtt. Mindenki tudja, hogy milyenek az ilyen telepek. A
házak hamar lepukkadnak, a frusztrált emberek veszekednek, beindul a
bűnözés, alkohol, drog, erőszak, totális elszegényedés. Jönnek majd a
londonihoz és a párizsihoz hasonló gettólázadások. Orbán tényleg beírja
magát a történelembe.
A Szociális Családiház-építési Programnak nevezett akcióról kiderült,
hogy a helyet azoknak készítik, akik nem tudják fizetni a
devizahiteleket, és az otthonaikat elveszítik. Más szóval, ezek
szükséglakások lesznek, ahova kitelepítik azokat, akik nem tudnak hova
menni. Ez nem egészen ugyanaz, mint amit általában szociális
lakásépítési programnak neveznek. Ez úgy szociális lakásprogram, ahogyan
munkahelyteremtés a közmunka. Ugyanolyan csalás és szemfényvesztés,
mint az egész “fülkeforradalom” és “nemzeti együttműködés”. Itt egy
maffia megszerezte magának az országot, elvette az itt élők emberi és
demokratikus jogait, az őslakosságot pedig kényszermunkára és
szükséglakásokba küldi. A többi az övék. Mintha a Zorro című filmet
látnánk, csak nekünk nincs egy Zorrónk.
A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a szegénynegyedek
elzüllenek és lezüllesztik a környezetüket is. Az ott lakókat a
körülmények és a többiek is lefelé húzzák. Akik ide bekerülnek, azoknak
innen nincs visszaút, nincs többé felemelkedés. A tapasztalat az, hogy a
legtöbben tovább süllyednek, mert később még ezt a lakást sem tudják
fizetni, megfelelő munkát nem kapnak, szociálisan leépülnek, az
egészségük megromlik.
A devizahitelesek jelentős része magasabb társadalmi osztályhoz
tartozik, mint ahova a szegénygettó révén kitelepítik őket. A
könnyűszerkezetes házak Magyarországon hamar leromlanak, különösen
akkor, ha a lakó nem gondoskodik róla, nem vigyáz rá, nem tud azonosulni
vele. A szegények rezervátumai elkoszosodnak, hamar elviselhetetlen
mértéket ölt a bűz, a szegénység, a bűnözés, az erőszak és a kábítószer.
A világ minden részén nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy az ilyen
szegénygettókat felszámolják, Magyarországon viszont létrehozzák őket. A
kilátástalanság olyan hátrányos helyzetű réteget nevel ki, amely
erőszakkal válaszol a tehetetlensége folytán, fellázad az
igazságtalanság ellen, amit az élet számukra nyújtani képes. A londoni
és párizsi, valamint más nyugati országokban tapasztalható
erőszakhullámok eddig ismeretlenek voltak Magyarországon, mert sem
bevándorlókból, sem az elszegényedett rétegekből, ilyen elgettósodott
lakótelepeket nem hoztak létre. A nagyvárosok cigánytelepeit leszámítva,
mint amilyen például tatabányai Mész-telep. Aki még nem látta a
poklot, az látogasson el oda, de csak megfelelő fizikai védelemmel. Most
az Orbán-kormány mesterségesen létrehozza és megteremti ezeket a
rezervátumokat.
A legelkeseredettebbek azok a szülők lesznek, akik látják, hogy
egyébként tehetséges és szorgalmas gyermekeik olyan hátrányok közé
kerülnek, amelyeket nem lehet legyőzni. A közbiztonság hiánya miatt
félni kell az utcára lépni, ezek a szegénynegyedek a romló épületek nem
megfelelő javítgatásai révén hamarosan a bádogvárosokra kezdenek
hasonlítani. Az Orbán-gettók olyan társadalmi problémák és feszültségek
magvait ültetik el, amelyek később kezelhetetlenné válnak. A Fidesz azt
ígérte, hogy segít a bajba jutott családoknak, csak azt nem mondta, hogy
ez a segítség bádogvárosok, szegénynegyedek építése lesz a legrosszabb
minőségű szántóföldeken, ahol állandóan feljön a talajvíz. A segítség az
lenne, ha a bajba jutottak megvédhetnék otthonaikat a bankokkal szemben
(Amerikában a bankok az elvett házakat ledózerolják, mert nem tudnak
mit kezdeni velük), vagy a kilakoltattak emberséges elhelyezéséről
gondoskodnának. Esetleg az élet emberi módon való újrakezdéséhez
nyújtanának segítséget.
A házak várható minőségét sejteni lehet egy olyan országban, ahol
mindenből mindent kilopnak, megspórolnak, ahol a lakónak nem lehetnek
minőségi követelményei. Az állami bürokrácia révén az építkezések a
korrupció melegágyai lesznek. A beköltözők pedig a társadalom aljára
taszítottak.
Mi bűnt követtek el ezek a szerencsétlen, nyomorra ítéltek?
Annyit, hogy felvettek olyan hitelt, amelynek fizetésére rendelkeztek
megfelelő keresettel, fedezettel, de rajtuk kívülálló okok miatt e
hitelek törlesztőrészleteit olyan magara emelték, amit ők már nem tudnak
fizetni. Ha nekik ezt bárki megmondja, akkor a hitelt soha nem veszik
fel. Ha a banki termék magában hordozta annak lehetőségét, hogy a
törlesztőrészlet meghaladja az adós fizetőképességét, akkor ezt a hitelt
nem lett volna szabad ekkora fedezetre és ekkora fizetőképességre
nyújtani. A kockázat egyedül az ügyfélé, nincs senki, aki megvédje. A
“magyar emberek kormánya” pedig úgy gondoskodik róla, hogy kilakoltatja a
szántóföldre egy slumosodó szegénynegyedbe és ott magára hagyja. A
következmények hosszútávon többe kerülnek majd az államnak (bűnüldözés,
egészségügy, oktatás, gazdasági visszaesés), mint amennyibe ezeknek az
embereknek az igazi megmentése kerülne.
De a nemlétező magyar focira van pénz. Csányi 200 milliárdos állami
támogatást jelentett be. Hány emberen lehetne abból segíteni? A
futballozni nem tudó csapatoknak százmilliárdokért tudnak stadionokat
építeni, de az önhibájukon bajba került magyar embereknek nem tudnak
segíteni. A Vezért hóbortjai fontosabbak, mint a jövő nemzedéke, mint
azoknak a gyerekeknek a jövője, akiket kitaszítanak a nyomorba Ócsára. A
MOL megszerzése, majd 128 milliárd eltőzsdézése, nem számít. Őket ezért
senki nem telepíti ki a tanyára, pedig a devizahitelesek ekkora kárt
nem okoztak, ekkorát nem tévedtek.
Most pedig lehet mondani, hogy ez demagógia.
Kapcsolódó hírek:
Már Szász Károly is ellentmond Orbánnak
A svájci frank rabjai
Bajban a devizahitelesek, a kormány pihen