A Financial Times című brit gazdasági napilap Az intézmények „brutális” bánásmódra panaszkodnak címmel közölte Kester Eddy írását.

Amikor Karagich István márciusban hirdetést adott fel pénzügyi asszisztenst keresve, elárasztották a jelentkezések.

„400 jelentkezést kaptunk. Korábban 100 körül szoktunk kapni egy ilyen munkára. Ez csak azt mutatja, milyen sok embert bocsátottak el a pénzügyi szektorban” – mondja Karagich, a BloChamps Capital budapesti pénzügyi tanácsadó cég vezetője.

A globális gazdasági válság  az Orbán Viktor vezette magyar jobbközép kormány politikájával párosulva súlyos hatással volt az ország bankszektorára.

A munkahelyek számának csökkenésével kapcsolatos adatok nehezen hozzáférhetők, de például az osztrák Raiffeisen bankcsoport magyarországi leánya 800 munkahelyet, vagyis több mint 20 százalékot épített le a válság kezdetén, 2008-ban alkalmazott 3800 főből. Az MKB, a Bayerische Landesbank magyar bankja további 165 fő elbocsátását jelentette be májusban.

A pénzügyi adatok is nyomasztóak. „A bankszektor teljes veszteségét (2011-ben) mintegy 300 milliárd forintra becsüljük” – mondja Bencsik László, az OTP vezérigazgató-helyettese.

A pénzügyi válság Közép- és Kelet-Európa minden országában érintette a bankszektort, de Magyarország bankjai, miután 2009-ben túlélték az alapvető válságot és utóéletét, egyre inkább gumibot alá kerültek, amióta Orbán kormánya hatalomra került 2010-ben.

Azon a nyáron a rezsim „rendkívüli” adót rótt ki a bankszektorra, visszamenőleg az év elejétől, mert kétségbeesett szüksége volt bevételekre, és mert el akarta kerülni, hogy a személyi adók emelése politikai téren visszaüssön.

Bernáth Tamás, a PwC tanácsadó cég pénzügyi szolgáltatások részlegének vezetője azt mondja: „A bankokat hibáztatom, mert problémáikat részben maguk okozták meggondolatlan hitelezésükkel. De ez brutális volt. Igaz, hogy vannak máshol is bankadók a világon, ám a teljes vagyon 0,5 százalékával ez hatszor annyi, mint Ausztriában”.

Magyarországnak más problémája volt. A háztartások a forint alapú hitelek magasabb kamatainak elkerülésére körülbelül 2000-től kezdve elkezdtek valuta alapú jelzáloghiteleket felvenni, elsősorban svájci frankban.

Miközben ez annak idején, amikor a frank árfolyama 150 forint volt, jó ötletnek tűnt, 2010 vége felé az árfolyam erősen emelkedni kezdett, és 2011 nyarán a 270 forinttól egy hajszálnyira állt meg.

A lakástulajdonosok tízezrei küzdöttek, hogy ki tudják fizetni a havi törlesztéseket, és a kormány keresztülvitt egy jogszabályt, amely kényszerítette a bankokat, hogy elfogadják a  kölcsönök visszafizetését egy 180 forintos, mesterségesen nyomott svájcifrank-árfolyamon, és a bankoknak kellett állni az árfolyamveszteséget.

Ennek eredményeként 2011 végén és idén mintegy 1300 milliárd forintnyi deviza alapú hitelt fizettek vissza, vagyis az 5200 milliárdos portfolió mintegy 25 százalékát.

„Ez hatalmas volt. A bankszektor teljes vesztesége 370 milliárd forint volt, és ez azzal járt, hogy a szektor 1992 óta első ízben negatív eredményt mutatott2011-ben” – mondta Müller János,  a Magyar Bankszövetség vezető tanácsadója egy budapesti konferencián a múlt hónapban.

Az OTP azon kevés bankok egyike volt, amely 2011-ben profitot jelentett, de ez is nagy harcba került. „Beleértve az egyszeri intézkedéseket, az OTP tőkearányos eredménye Magyarországon 4,5 százalék volt, miközben most államkötvények vásárlásánál 8-9 százalékot lehet kapni” – mondja Bencsik.

Miközben a kormány azt hitte, jó munkát végzett, bírálói úgy látták, elsősorban a jómódúaknak kedvezett, nem pedig azoknak, akik képtelenek voltak fizetni megnövekedett havi törlesztő részleteiket.

A bankok közben csendesen háborogtak. Heinz Wiedner, a Raiffeisen Bank magyarországi vezérigazgatója elmondta: „Még ma is minden alkalommal kijövök a sodromból, ahányszor a jelzáloghitelek visszafizetésének ügyére gondolok, mert nem oldotta meg sem a kormány, sem az ország problémáit. Azoknak segített, akiknek vagy valahol megvolt a pénzük, vagy nagyon jó refinanszírozáshoz tudtak jutni. Ezek a legjobb ügyfelek voltak, akik mindenképpen vissza tudták volna fizetni a hiteleiket”.

Az intézkedés hozzájárult a forint gyengüléséhez is, és ez még növelte azoknak a terheit, akik elakadtak eredeti deviza alapú hiteleik törlesztésével – mondja Wiedner.

Müller szerint a bankok ráadásul visszafogták a hitelezést, különösen a kisvállalkozásoknak nyújtott kölcsönöket, ami szintén akadályozza a növekedést.

Közben a kormány tovább intézkedik.

A jelzáloghitelek terhének további csökkentésére a visszafizetések újabb könnyítését célzó sémát alkudott ki, amelyben a veszteségek megoszlanak az állam és a bankok között. És miközben azt ígérte, hogy jövőre a felére csökkenti, és 2014-ben teljesen kifuttatja a bankadót, múlt héten bejelentette, hogy a pénzügyi tranzakciókra 0,1 százalékos adót vet ki.

A lépést bírálta a Bankszövetség, amely szerint ez megszeg egy korábbi megállapodást: a 2011 decemberében a kormánnyal aláírt dokumentum kizárta, hogy a szektorra újabb adót rójanak ki.

Mások azt hangsúlyozták, hogy a tranzakciós adó bevezetése nagy költséggel járna, és még több vállalatot indítana arra, hogy a szürke gazdaságba vándoroljon.

Müller állítja, hogy a szektor minden problémája ellenére stabil, az átlagos tőkemegfelelési mutató  13-14 százalék, bár a társasági hitelek elmaradó törlesztései 2011 végén aggasztó módon 15,4 százalékra emelkedtek.

Müller úgy véli, a hitelezés megszorítása a nagyobb veszély. „A bankszektor a gazdaság motorja. Ha nincs hitel, nem lesz gazdasági növekedés és nem lesznek új munkahelyek”.