Ultimátumot küldtek Orbánéknak
Az államcsőd réme – szabadságharcos lidércnyomás közepette
Sok jóra nem számíthattunk, de még a vártnál is borúsabban indul az
újév: a forint történelmi mélypontja közelébe süllyedt, az
államadósságunk rekordszintre emelkedett, az elemzők egyre mélyebb
recessziót jósolnak, az unión belül elszigetelődtünk, Orbánék újabb
kemény figyelmeztetést kaptak Brüsszelből. Hogy lesz ebből az
elrugaszkodás éve? - a kérdés valójában az, mitől fogunk elrugaszkodni: a
jóléttől biztosan nagyon messzire.
Ha bárki azt hiszi, hogy 2011 nehéz év volt, nagyot
téved: csak üdítő bevezetője volt 2012-nek. Titokban abban
reménykedtünk, hogy legalább a szilveszter utáni másnaposságot
kiheverhetjük nagyobb megrázkódtatások nélkül, de csalódnunk kellett:
nem elég a rengeteg adó- és áremelés sokkja, de a friss hírek is rontják
a kedvünket. Az ünnepi hangulat nem használt a forintnak, árfolyama az
euróval szemben a történelmi mélypont közelébe, 315 fölé emelkedett, a
hosszútávú állampapírjaink hozama pedig 10 százalék fölé, mindez azt
mutatja, hogy
a pénzpiacok nem fogadták kitörő örömmel azoknak a
törvényeknek az elfogadását, amelyekről az Európai Bizottság elnöke
külön kérte, hogy ne szavazzanak róluk, mert ellenkeznek az uniós alapelvekkel.
Barrosonak
a két ünnep között arra is volt ideje, hogy válaszoljon Orbán Viktor
válaszlevelére, amely állítólag visszautasította a brüsszeli
figyelmeztetéseket. Az EU első számú vezetője kiszivárgott hírek szerint
minden eddiginél keményebben szólította fel a magyar kormányfőt az
uniós szabályok betartására és a konstruktív együttműködésre.
Mondanivalója
lényegében ultimátumként értelmezhető: a Fidesz-kormány tartsa
tiszteletben a demokratikus alapértékeket és az uniós törvényeket,
különben rendkívül nehéz helyzetbe sodorja Magyarországot. Szakértők már
arról írnak, milyen szankciókra számíthatunk Orbánék sorozatos jogsértő
lépései miatt, amelyek teljesen elszigeteltek minket a közösségen
belül. Felmerült annak a lehetősége is, hogy a januári csúcson a magyar
helyzet külön napirendi pont legyen.
Eközben Orbánék úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne,
és mi diktálhatnánk a feltételeket. A hivatalos álláspont szerint
Fellegi miniszter is ennek szellemében utazik az IMF-hez Washingtonba
informális megbeszélésre, előkészítendő a későbbi tárgyalásokat. Nem
lesz könnyű ezzel a munícióval szembenéznie komoly pénzemberekkel, akik
pontosan tudják, hogy mi szorulunk rá a segítségre, és nem fogják tűrni,
hogy fideszes stílusban kioktassák őket.
Fellegit akár sajnálhatjuk
is, hogy rábízzák a lehetetlen megbízásokat - lásd a kínai kudarcokat -,
és főnöke helyett ő gyűjti be a pofonokat, de ő vállalta ezt, akkor tűrjön is.
Ha ezúttal is üres kézzel tér vissza, azaz a Valutaalap megerősíti az
EU-val közös álláspontját a feltételekről, ami borítékolható, két
lehetőség lesz: vagy Orbán alkalmazkodik a realitásokhoz, vagy el sem
kezdődnek az igazi tárgyalások. Ha ez utóbbi következik be, hiába
biztosított még néhány hónapig az ország finanszírozhatósága, a
befektetők és partnerek reakciója gyors és heves lesz:
a forint
elszáll, az állampapírokat még brutális hozam ígéretével sem tudják
eladni, az EU eljárásokat indít ellenünk, a pénzcsapok elapadnak, a
hazai infláció megugrik stb. Totálisan félreérti a helyzetet az, aki
még tovább feszíti a húrt és azt gondolja, az idő nekünk dolgozik. Pont
ellenkezőleg: néhány hét csúszás is elég ahhoz, hogy nehezen
helyrehozható károkat szenvedjünk el.
Az
IMF-fel és az EU-val való megállapodás azért is sürgős nekünk, mert a
külső körülmények egyre romlanak. A legfrissebb prognózisok szerint az
eurózóna az idén 0,5-2 százalék közötti recesszióra számíthat, ami
önmagában drasztikusan lerontja a kilátásainkat. A 2012-es
költségvetésünk napról-napra irreálisabbá válik a maga fél százalékos
növekedési tervével, a 298 forintos euróárfolyamával stb.
Még kedvező
esetben, azaz az IMF-EU hitelkeret hátterével együtt is több
százmilliárdos korrekcióra lesz szükség, anélkül pedig semmi nem menthet
meg minket a csődtől /még az MNB-tartalékok felhasználása sem, mert
az végképp hitelképtelenné tenne minket/. Mindaz, amit Orbánék ennek
kapcsán mondanak, köszönő viszonyban sincs a valósággal és a tényekkel.
Egyetlen példa erre: miközben az államadósság csökkentéséről papolnak,
az MNB mai adatai szerint tavaly szeptember végére az sosem látott
nagyságra, 23 ezer milliárd forintra emelkedett, ami a GDP 82,6
százaléka. /Bajnaiék kormányzásának végén az adósságunk még 19 ezer
milliárd volt./
A romló feltételek közepette a szabadságharcos lidércnyomás azonnali
megszüntetése az egyetlen esélyünk arra, hogy az államcsődöt megússzuk.
Minden
egyes nap, amivel Orbán és csapata folytatják a gazdasági ámokfutást,
egyre mélyebbre lök minket és óriási, milliárdokban mérhető károkat okoz.
Ez mindannyiunkat közvetlenül sújt, egyebek mellett például az emelkedő
adókon és árakon keresztül. Sajtóhírek szerint bizalmas körben Orbán
azt mondta, kész elmenni a falig a józanságot sürgető unióval és IMF-fel
szemben. Tegye azt, de egyedül, saját kockázatára, tízmillió ember
sorsával és az ország jövőjével ne játsszon! Az összeomlás felé sodró,
öncélú hatalmi tobzódás megfékezése valamennyiünk alapvető érdeke,
beleértve a Fidesz gazdasági hátországát és hithű támogatóit is.
Kommentáld!