Nagy perekben védte Orbánt, Kövért, Ádert – így lehetett bizalmi ember a Fideszben. A minap alkotmánybírává választották. Azt mondja, hisz a demokráciában, a hatalommegosztásban, a francia forradalom vívmányaiban. LAMPÉ ÁGNES interjúja

Gondolom, nem lepte meg alkotmánybírói kinevezése.

– Ágnes kedves, akkor pontosítok, ahogy a bíróságon szokás: nem kinevezés, hanem választás történt. Ez a mi esetünkben az Országgyűlés kétharmados többségéhez kötött, míg a kinevezés valakinek a tetszésétől függ.

– Formálisan. Szóval: meglepte?

– Nem az a lényeg, én mit gondolok erről, hanem az, hogy hatalmas a megtiszteltetés. Amúgy a képviselők titkos szavazáson leadott véleménye soha nem borítékolható előre. Persze van frakciófegyelem, de én nem politizálok, nem a szakmám.

– Számos perben védte Orbánt, Kövért, Ádert. Képviselte Tombor Andrást az UD Zrt.-ügyben Dávid Ibolya ellenében. Sokak szerint a bizalmi viszony és a sok belső információ repítette mostani pozíciójába.

– Tévedés, hogy a Fidesz-notabilitások ügyvédje könnyen jut belső adatokhoz. Az igaz, hogy egy adott ügy során bizalmi viszony alakult ki köztünk.

Kovalovszky Dániel felvétele

– Soroljuk a klasszikusokat: per az ÉS ellen az Orbán-bányás cikk kapcsán, Orbán Veres János ellen indított pere, Kövér László köteles beszéde kapcsán Tóth Károly ellen indított per, Kövér fóti hangfelvétele miatti per. Most jött el a hála ideje?

– A hála nem politikai kategória. Azért lehettem alkotmánybíró-jelölt, mert egy bizottság kiválasztott, egy másik pedig meghallgatott.

– Fidesz-többségű bizottságokról beszélünk, amelyek kizárólag a kormánypárt jelöltjeit hallgatták meg.

– A folyamat passzív alanya vagyok. Hiszek a demokráciában. A francia forradalom óta úgy mondják, annak az államnak van alkotmánya, ahol hatalommegosztás és jogegyenlőség van, és ahol az emberi jogokat garantálják. Az említett mögöttes tényezőket persze joggal vetik fel, de a saját szerepemre vonatkozóan nem tudom értelmezni.

– Mikor került szóba a jelölése?

– Még a télen, a sajtóból értesültem arról, hogy egy nagykövetnek kinevezett, így a posztjáról lemondó alkotmánybíró helyére az én nevem is felvetődött.

– Nem mondja komolyan.

– De, a leghatározottabban. Aztán a Parlament folyosóján egy képviselő kérdezte, készülök-e már alkotmánybírának. Szokott szkepszisemmel néztem rá. Majd az Országgyűlés Hivatalától ünnepélyesen értesítettek.

– Kolláth György nyilatkozta a jelölésről: „Már a látszat sem fontos, sem kifelé, se befelé... Kicsit olyan, mintha a Felcsút–Parlament öregfiúk meccsén mind a két csapatot ugyanaz az edző állítaná össze.”

– Nem esik jól ezt hallani Kolláth Gyuritól. Én nem ilyen konzekvenciát vontam volna le, ha őt jelölik alkotmánybírának. Annyit kérek: előbb nézze meg, hogyan dolgozunk alkotmánybírákként, és csak aztán törjön pálcát felettünk.

– Alkotmánybíró lett Pokol Béla is, aki évek óta bírálja a testületet, mondván, akadályozza a törvényhozást. Balsai István is talárt ölt, az ő nevéhez köthető az Alkotmánybíróság hatáskörét szűkítő alkotmánymódosítás. Ő volt a jelölőbizottság elnöke is.

– Kicsit zavarba ejt a felvetése, kedves Ágnes, hogy alkotmánybíró-társaim álláspontját értelmezzem. A testület tagjainak elképzelése, elnökének vezetési stílusa nyilván rányomja a bélyegét a testület tetteire, de munkánkat mégiscsak a hatályos alkotmány, a közelmúltban elfogadott alaptörvény és a hamarosan átalakuló alkotmánybírósági törvény határozza meg.

– Balsai István azt nyilatkozta: „Ami a pártkatonákat illeti, anélkül, hogy megbántanánk a jelenlegi alkotmánybírákat, valamennyit valamelyik párt jelöléséhez lehet kötni.” Ahogy az önökét is.

– Természetesen nem vagyunk függetlenek attól, ahonnan jöttünk. A bíró is ember. Miként az alkotmánybíró is. De ettől még az a feladata, hogy személyes meghatározottságán, empátiáján, ellenszenvén vagy szimpátiáin túl, objektíven, a törvény szolgájaként próbáljon tevékenykedni.

– Állítólag azért haladt rohamtempóban az alkotmánybírák jelölése – nem mellesleg: épp Balsai javaslatára –, hogy a necces kormányzati intézkedések, mint például a magán-nyugdíjpénztárak ügye, ne akadjanak fenn a „puhuló” testületen.

– Adott helyzetekben a hatalom letéteményesei közötti éles szembenállás ronthatja a hatékonyságot. Aminél rosszabbat a demokráciára nézve és a demokrácia keretei között lehetetlen elképzelni. Pedig az állami szervek nemcsak akadályozhatják egymást fékként és ellensúlyként, hanem akár együtt is működhetnek a pozitív szinergiák felszínre jutása érdekében.

– Így sokkal jobban hangzik.

– Tartalmi a különbség.

– Ön részt vett az új alaptörvény első verziójának kidolgozásában, amelyet a Fidesz végül kidobott, illetve „iránykijelölő vitaanyaggá” minősített. Fájt önnek?

– A koncepciót az alkotmány-előkészítő bizottság határozatainak megfelelően állítottuk össze, de az élet felülírta elképzeléseinket. Nem bántott az eset, nem tekintettem édes gyermekemnek. Egy feladat volt.

– „Nem hiszem, hogy megoldódnának alkotmányos problémáink pusztán azáltal, hogy egészen gyorsan kidolgozunk egy új alkotmányt... mindaddig nem születik új alkotmány, amíg arra a társadalmi jelenségek nem mutatnak egyértelmű igényt” – írta az ÉS-ben.

– 2005-ben. Most meg 2011 van.

– Nagyot fordult a véleménye.

– Játszottam némi szerepet a rendszerváltás alkotmányának kidolgozásában, annak pozitívumait ma is fenntartom. Az új alkotmány értékeit tekintve döntően nem más, sőt, az emberi jogokra vonatkozó rész sokkal méltóbb pozícióba került.

– Azt már 2010-ben nyilatkozta, hogy új alkotmányhoz „széles társadalmi konszenzus is kéne”. Hol lát most ilyet?

– Ha az emberek zöme elfogadja alapvető értékként az új alaptörvényt, az be fogja tölteni a szerepét.

– Biztos ebben?

– Ha tévedek, három év múlva a választásokon kiderül.

– Nézzünk párat az ön fideszes perei közül. A szocialista Veres János sok éve azt mondta: Orbán Viktor, ha tehetné, ellopná az egész IMF-kölcsönt. Orbán perelt, az ügyet önre bízta. Utóbb, 2007-ben kiállt a kordonbontó fideszes képviselők mellett, mondván, „tevőleges véleménynyilvánítás” történt. A Társaság a Szabadságjogért szerint előbbi esetben a lehető legtágabban, utóbbiban rendkívül szűk mezsgyén értelmezte a szólásszabadságot.

– Ügyvédként az ügyfelem álláspontjának alátámasztása a feladatom. Ezzel nem mondtam, hogy egy korábbi miniszter bírálata vagy kritikája nem lehet szabad.

– Akkor hogyan értelmezi a kordonbontást?

– A két ügy egybevetése olyan, mint amikor a Winnetouban Old Shatterhand kifejti a véleményét a logikáról Sam Hawkinsnak. Old Shatterhand szerint Hawkins – a neve alapján – a sólyomra hasonlít, és mivel a sólyom eszi a mezei egereket, egyesek azt gondolhatnák, hogy Hawkins is mezei egerekkel táplálkozik.

– Nem értem.

– Ahogy mondtam: az ügyvédnek az ügyfele igazát kell bizonyítania. Egy alkotmánybírának viszont nincs ügyfele.

– Ügyvédként hogyan került a Fidesz prominenseinek közelébe?

– Megjegyzem, nemcsak fideszes ügyfeleim vannak. Akadt volt szocialista és egykori SZDSZ-es is.

– Szóval?

– A bányás cikksorozat megjelenésekor tőlem is szakvéleményt kértek az érintettek. Kifejtettem, látok lehetőséget a jogi elégtételre. Ebből lett a megbízás. Miután a pert megnyertük, jöttek a következők. Amúgy egy szépségkirálynő is megkeresett, amikor valaki csúnyát mondott róla, mert látta a tévében, hogy megnyertem a pereket.

– „Azért szeretek ügyvéd lenni, mert örülök, hogy nem nekem kell eldönteni az ügyet. Számomra lelkiismereti okokból megnyugtató, hogy a bíróság minden titkok tudója, és viseli a döntés felelősségét” – ezt is ön mondta. Most alkotmánybíró lett.

– Az Alkotmánybíróságon teljes ülés és tanácsok működnek, az egyes bíró mérvadó döntést nemigen hoz.

– Döntenie csak kell.

– Így van, ezt teszem majd. Itt az idő.