A párttitkár fia, a párt első titkára újra évértékelőt tartott. Bár azt mi forradalmárok nem tudhatjuk melyik évet értékelte, mert 2010-ről vajmi kevés szót ejtett. Annál több szó esett dakota viccekről és mondásokról. No és persze a jövőről. Azt mindig olyan jó hallani, hogy milyen qrva jó lesz egyszer majd nekünk. Ezt halljuk 20 zavaros éve. Vagyis inkább 60 zavaros éve. Deja vu érzés fog el minket, gyermekkorunkat idézi a legújabb 5 éves terv felvázolása a nemzeti horizontra. A tavalyi év az összefogás éve volt (by Kubatov), az idei a megújulás éve (by EU), a következő év az elrugaszkodásé (a valóságtól), a 2013-as az emelkedésé (zuhanás elött), és 2014 a gyarapodás éve lesz (választás előtt, nekik). A 6. év pedig a pofára esés éve lesz, legalábbis a nagy többség számára.

Persze mi elhisszük, hogy ez nem 5 éves terv. Mint ahogy elhisszük, hogy a megszorítások minden téren csak átszervezések, a magánnyugdíj befizetések zsarolással történő elrablása az a nyugdíjak védelme, az Alkotmánybíróság kiherélése az emberek akarata, a közszolgák indoklás nélküli kivágása a jó erkölcs fenntartása, a Terrorelhárító az a modern európaiság szimbóluma, Lázár elvtárs luxus verdája meg a biztonságot szolgálja.

És azt is elhisszük, hogy nem volt hazugság a csontvázazás, a költségvetési adatok hamisítása, az 1 millió új munkahely, az új adórendszer igazságossága, a devizahitelesek megsegítése, a 2010-es költségvetés azonnali átírása, az elszámoltatás meg a többi.

Ezekről nem is volt egy árva szó sem az évértékelő beszédben. Minek?  Ezekre biztosan nem voltak kíváncsiak a facebook-os kérdezők. Mert ha megkérdezték volna, akkor a kedves polihisztor biztosan őszintén válaszolt volna, hiszen ő még sohasem hazudott. Mert ha valaki megkérdezte volna, hogy miért nem adják oda az iszapkárosultaknak az adományvonalon összegyűlt 1,8 milliárd Ft-ot, akkor azt is biztosan elmagyarázta volna. Hogy azért, mert a károsultak inkább múzeumot akarnak az összegből. Melybe majd jó pénzért bemehetnek felidézni a szörnyű napokat, különben még elfelejtenék. A lakhatásukat meg majd úgyis megoldja a MAL Zrt., akkor is, ha nem ők voltak a hibásak.

Arról viszont annál inkább volt szó, hogy miért élnek a Föld túloldalán fejjel lefelé az emberek. „Hasonlót éreznek a felnőttek, amikor látják, hogy a becsületes munka nem hoz sikert, a bűnözők felmentést nyerhetnek”.  Sőt, 2/3-dal még választást is nyerhetnek. A becsületes munkával félre tett megtakarítás lenyúlása a munkáért való elismerés. Eddig csak sodródtak a mnyp-i tagok, mint hulla a folyóban, de most újjászülethetnek és úszhatnak szembe az árral. Az új alkotmány is az újjászületés hírnöke. Mely csak szakjogászoknak felel meg, de az nekünk édes kevés. Mi biztonságba akarjuk helyezni a jövőt.  Bár, ha úgy helyezzük biztonságba, ahogy a nyugdíjakat, akkor lehetnek még erős kételyeink a jövőnket illetően.

 Pedig arról volt szó még egy éve, hogy itt minden egyből jó lesz, lesz mindenre pénz, a nap is másként fog sütni. A ragyogóan fényes napsütés helyett árvíz, belvíz, vörös iszap, földrengés. No meg a szabadság, béke és egyetértés helyett továbbra is harcolnunk kell. A jó elvtársaknak folyamatos harc és küzdelem az életük. Nincs megállás egy pillanatra sem, sorsfordító küzdelemre van szükség már megint. A fidesznyik talpasok sorsát kell sokkal jobbra fordítanunk, különben elpártolnak a kedves vezetőtől.  Ellenség már nem csak a magyar baloldal és a liberálisok, hanem egész Európa médiástól, parlamentestől. De a 20 év zavaros időszakában edzett testű elvtársaknak semmi sem lehetetlen. A válságtól sújtotta országunkban, ahol még egyeztetésekre sincsen idő, nagy örömünkre készül az új alkotmány. Végre lecseréljük szovjet típusú alkotmányunkat igazi, 2/3-os magyarra. Nincs is szükségünk a magántulajdon védelmére és hasonló szovjet gyalázatra. Bár, ha kicsit jobban belegondolunk, akkor a szovjet típusra inkább hajazik a NENYI-nk, mely egy 1952-es Szabad Nép-ből lett összetákolva. Ez a szöveg ugyanis egy nov.7.-ei ünnepség beszéde volt a legkeményebb komcsi időszakban. A Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat, melyet mindig néznünk kell, ha hivatalos ügyet megyünk intézni, és keressük az egyablakos rendszert. Egy komcsi kreatúra.

És bizony kereshetjük az alkotmányozó testületben az alkotmányjogászokat is, mert egyet sem találunk benne. Ha pedig egy pofátlan újságíró meg meri kérdezni Szájer elvtárstól, hogy miért is nincs szakember ebben az alkotmányozó testületben, akkor a válasz a következő: azért, mert Orbán Viktor nem Önt kérdezte meg erről. Ennyi. A nemzeti együttműködés példabeszéde. Mindig is szerettük a korrekt, határozott válaszokat mellébeszélés nélkül. Most már legalább tudjuk, hogy bármilyen kérdés adódik, egyetlen ember adhatja meg nekünk a választ. És egyetlen ember kérdezhet. A kedves polihisztor. Mert minden hozzá tartozik, és mindenki neki tartozik. A párt örökös  első titkárának.

Nyolc nehéz éven keresztül készültek fel a kormányzásra, és majdnem egy év alatt ezt sikerült elérniük? Ez lett volna a csodafegyver? Az, hogy ellopják több mint 3 millió ember megtakarítását, hogy szalámizzák a demokráciát és a jogállamot, hogy soha nem látott megszorításokat csinálnak. Hogy a szegényeket kicsontozzák, a gazdagokat kitömik, saját arcukra formálják az államigazgatást, leminősíttetik az országot mindenhol, és már lenéznek minket külföldön? Ez volt a csodafegyver?

Ezekről miért nem beszélt? Ezért reszkettünk kokárdával a mellünkön, vekkerrel a nyakunkban, petíciókkal a kezünkben? Ezért sátoroztunk a Kossuth-téren, és sztrájkoltunk nap mint nap, vertük szét a fővárosunkat? Ezért bénítottunk meg fontos reformokat népszavazáson? Hogy most már ne is lehessen többet népszavazni?

Lassan eltelt egy év, de még mindig harcolniuk kell. Pedig az igazi ellenségük csak és kizárólag a józan ész. Azt teszik az országgal, amit az iszapkárosultak adományával. Nem arra használják, amire azt kapták…