Lemondott államtitkára szerint a mezőgazdaságban az oligarchák diktálnak, Orbán mégsem akar harcolni ellenük. Akik eszmékben és nem személyekben hisznek, azoknak már túl sok a cikk-cakk. (Fotó: MTI)

Ángyán Józsefnek a zöld civil szervezetekhez írt levele kisebb bombaként robbant a magyar közéletben. Mindenképpen meglepő ugyanis, ha egy kormánytag lemondása után alig néhány nappal arról ír, hogy a kormány politikájának korábban általa felügyelt részét oligarchák irányítják és térítik el a közérdektől.

Nem mintha sok illúziónk lenne a jelenséggel kapcsolatban, de a nyilatkozó magas kormányzati tisztsége mindenképpen rendkívülivé teszi magát az üzenetet is. A nagypolitika szintjén most jelenik meg talán először az a feszültség, ami a közvéleményben egyébként már régóta jelen van, miszerint a kormányfő retorikája és valódi kormányzási gyakorlata igencsak eltérnek egymástól.

Ajánlott írásunk: A Fidesz állama: abszurd adóállam

A kormányfő már a kétharmados választási győzelem éjszakáján harcot hirdetett az oligarchák ellen. Rá nem sokkal a Nemzeti Bank lett a retorikai támadások célpontja, hogy 2010 nyarára már az IMF legyen a fő ellenfél.

Szeptemberben azonban már a magánnyugdíjpénztárak, majd a válságadók bevezetésekor a multik ellen nyitott újabb frontokat a kormány. Aztán 2010 végén és 2011 elején a Magyarország ellen összeesküdő balliberális médiának és balliberális európai pártoknak kellett rettegniük, hogy az EU-elnökség rövid pihenőjét követően a magyar családok megnyomorítóiként megjelenített gonosz bankokat vegye a kormány célkeresztbe.

A hajmeresztő végtörlesztési ötlet után következtek a Magyarországot aljasul támadó spekulánsok, manapság pedig ismét az uniós baloldali pártok és Brüsszel az ügyeletes ellenségek.

"Ami a lemondásom felajánlását és annak elfogadását illeti, azt kell mondanom, hogy jó lelkiismerettel nem tehettem mást, Miniszterelnök Úr pedig sajnos nem adott lehetőséget a számomra egyre növekvő lelki válságot okozó problémák és a hónapok óta érlelődő végső döntésem okainak személyes megbeszélésére. Ez utóbbit - nem kis szomorúsággal bár, de természetesen - tudomásul vettem, ám ettől világlátásom, a magyarság és a magyar vidék, a helyi gazdaság, a helyi közösségek és családok iránti elkötelezettségem mit sem változott.

Anélkül, hogy lemondásom felajánlását itt részletesen indokolnám, kérem engedjétek meg, hogy az alapvető okokról és körülményekről az alábbiakban tájékoztassalak Benneteket.

Azzal a programmal szemben, amelyet a Nemzeti Vidékstratégiában megfogalmaztunk, amelyet a társadalom túlnyomó többsége - a fórumainkon, az elmúlt nyolc hónap széleskörű társadalmi vitái során megtapasztaltak szerint - teljes mértékben támogat, és amelynek végrehajtására szegődtem, nos ezzel a programmal szemben mohó, zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok, hogy ne mondjam "maffiacsaládok", spekuláns nagytőkés "oligarchák" és a volt TSz-eket, állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos "zöldbárók" koalíciója jött létre.

Ez az évtizedek alatt kialakult, ellenérdekelt "maffiahálózat" mindent vinni akar a földtől, az erőforrásoktól a támogatásokon át a piacokig. Mindent vinni akar a vidéki, helyi közösségek, családok elől, és magam, munkatársaim valamint az emberekkel közösen kidolgozott Nemzeti Vidékstratégiánk e zsákmányszerzés útjában álltunk.

Elérte hát ezen érdekcsoport, hogy - amint mondani szokták - elfogyott körülöttem a levegő, ellehetetlenült a közös vidékstratégiánk megvalósítása, elkezdődött annak gyökeres átalakítása, adott gazdasági érdekcsoportok üzleti tervévé züllesztése, és megindult az állami földterületeknek a meghirdetett birtokpolitikai irányelvekkel gyakorta össze nem egyeztethető bérbe adása."

Ángyán József nyílt levele (greenfo.hu)

Jól látható tehát, hogy az elmúlt két évben a kormány, és különösen a kormányfő látványosan nekirontott a honi vulgárjobboldali mitológia valamennyi mumusának. Szinte hihetetlen, de még az idős lukácsista filozófusok is sorra kerültek. A gondolatoknak azonban, mint tudjuk, következményei vannak.

Ezt a gondolatvilágot már évek óta olvashatták a mértékadó jobboldali orgánumokban, a jobboldali szimpatizánsok egy jelentős része pedig a kormányfő körükben meglévő személyes hitelessége okán tényleg el is hitte, hogy ezek a szereplők – misztikusabban fogalmazva: Erők – valóban ellenségei az országnak.

És ezek után Ángyán József joggal kérdezi, hogy akkor most mi is van.

.

Gondoljunk bármit is Ángyán úr minisztériumi munkásságáról, abban bizonyosan igaza van, hogy a kormányfő eddigi retorikájából az következne, hogy a szóban forgó, az állítólagos oligarchákkal való konfliktusokban Orbán Viktor államtitkára mögé álljon. A valóságban azonan a miniszterelnök még csak nem is fogadta Ángyán Józsefet.

Nem fogadta, hiszen a kormányfő már nem gondolja komolyan, amit az elmúlt két évben mondott: most már békül az IMF-fel, a bankokkal, a multikkal, sőt az is lehet, hogy lassan tűzszünetet köt Simor Andrással is. Ángyán József pedig úgy gondolja, hogy Orbán Viktor már az oligarchák ellen sem akar küzdeni.

Úgy tűnik, hogy van, akinek egy kicsit sok volt az eddigi cikk-cakk.

Orbán Viktor állítólag azt mondta egyszer, hogy ő inkább keleti ember, mintsem nyugati, mert az utóbbi eszmékhez hű, az előbbi pedig személyekhez. Öröm látni, hogy még az ő kormányában sem lett mindenki keleti.