Diszkriminatívnak, a jogalkotói hatalommal való visszaélésnek, az alapjogok korlátozásának minősítették a másfél száz alkotmánybírósági beadvány készítői a magánpénztári tagokat érintő törvényeket. Az első lélektani pillanatot ez ügyben már lekéste a taláros testület.

Taigetoszt emlegetni talán túlzás lenne a magán-nyugdíjpénztári tagokat érintő év végi törvénymódosítások hézagai kapcsán, de semmiképpen sem légből kapott. Kiderült ugyanis: azok, akik kitartanak kasszatagságuk mellett, és az állami nyugdíjrendszerben nem szereznek elegendő szolgálati időt, nyugdíjaskorukban a mai szabályok szerint nem lesznek jogosultak ingyenes egészségügyi ellátásra. Ez a január 31-ei határidőig a magánpénztár mellett voksoló 102 ezer ember közül főleg a fiatalabbakat érintheti, az állami rendszerben ugyanis a mostani előírások szerint a teljes nyugdíjhoz 20, a résznyugdíjhoz pedig 15 év szolgálati idő szükséges. Márpedig 2011. december 1. után a jelenlegi tb-nyugdíj-szabályok szerint már nem szerezhet szolgálati időt az, aki magán-nyugdíjpénztári tag maradt. Magyarán: akinek addig nem lesz legalább 15 éve, keresztet vethet időskori egészségügyi ellátására. 

Az aggályokat eloszlatni próbáló Nagy Anna kormányszóvivő szerint ha kell, törvényt módosítanak azért, hogy mindenkinek járjon majd az ingyenes egészségügy. Márpedig kell. Jelenleg ugyanis a nyugdíjasok közül csak a saját jogú tb-nyugdíjasokat, valamint a hozzátartozói ellátásban és a rehabilitációs járadékban részesülőket nevesíti az egészségügyi ellátásra jogosultak között a tb-ellátásokról és azok fedezetéről szóló jogszabály. Holott aktív korukban a magán-nyugdíjpénztári tagok (és utánuk a munkáltatóik) ugyanúgy fizetnek egészségbiztosítási járulékot, mint a tisztán tb-nyugdíjra aspirálók. Egészségügyi ellátásra egyébként a biztosítottakon kívül sokan mások, például az egyháztól, felekezettől nyugdíjban részesülők vagy éppen a fogvatartottak is jogosultak. A politikai bosszú kategóriájába esne, ha az utóbbiaknál is jobban kívánná büntetni a magánnyugdíjpénztárak tagjait az Orbán-kormány, ez a malőr nyilvánvalóan a jogalkotási kapkodás számlájára írható. Mindenesetre a törvényalkotásban egyébként rapid kormánypárti képviselők mostanáig adósak maradtak e jogi csorba kiköszörülésével.

Lassúnak bizonyult az Alkotmánybíróság is, amelytől pedig elvárható lett volna, hogy a pénztártagoknak választásra megadott határidő letelte előtt határozzon a nyugdíjügyben beadott másfél száz alkotmányossági indítványról. Igaz, a testület nem szokta elsietni a döntést, és most tényleg szűkös volt az idő, de számos példa akadt már arra, hogy megvizsgálta a kifogásolt jogszabályt, mielőtt az visszafordíthatatlan anyagi károkat okozott volna az érintetteknek. Ilyen volt tavaly év elején a Bajnai-kormány által bevezetett ingatlanadó eltörlése, és korábban pár hét alatt döntésre jutott az AB a Bokros-csomag néhány elemének megsemmisítéséről is. Igaz, gyorsan reagált tavaly nyáron a testület az Orbán-kormány visszamenőleges 98 százalékos extrasarcára is – ezzel azonban csak a saját vesztét okozta, a jogszabályét nem. Hiszen a kétharmados kormánypárti többség nyomban korlátozta a testület jogkörét, költségvetési, adó-, vám- és járulékügyekben csak szűk mozgásteret hagyva az alkotmánybíráknak, majd néhány kisebb változtatással újra megszavazta a különadóról szóló törvényt. 

Maradó pénztártag Fotó: Horváth Szabolcs

 Az AB hatáskörének megcsonkolása után a magán-nyugdíjpénztári tagsággal kapcsolatos ügyek abba a csoportba tartoznak, amelyeknél a megsemmisítésükre irányuló indítvány kizárólag az alapjogokra – például az emberi méltósághoz vagy a személyes adatok védelméhez való jogokra – hivatkozhat. Sőt az alkotmányőrök keze annyira meg van kötve, hogy csak akkor vizsgálhatnak felül ilyen jogszabályt, ha az indítvány az alapjogok megsértése mellett egyéb okokra nem is apellál. De a feladvány nem megoldhatatlan: a testület korábbi határozataiban számtalan részjogosítványt bontott ki az emberi méltósághoz való jogból mint „anyajogból”.

Bár az AB már egységesítette a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos indítványokat, azok tartalma, érvelése egyelőre nem ismert, mert a testület nem hozta nyilvánosságra, s miután néhány kivételtől eltekintve magánszemélyek nyújtották be őket, más úton sem hozzáférhetők. Így csak a pártok, nyugdíjpénztárak, szakszervezetek által jegyzett indítványok adnak némi támpontot. Ezek közül is okafogyottá váltak azok, amelyek az emberi méltóság sérelmét abban látják, hogy az Országgyűlés a pénztártagokat tavaly novemberben arra kötelezte: tagdíj helyett 14 hónapon keresztül nyugdíjjárulékot fizessenek, de cserébe nem írt elő semmilyen szolgáltatást. Egy újabb módosítás ugyanis decemberben pótolta ezt a mulasztást, tb-szempontból is szolgálati időnek ismerve el a kérdéses időszakot. A „járulékosítás” kapcsán egyébként többen kifogásolták a visszamenőleges jogszabályalkotást is, mondván: a 2010. november 3-án kihirdetett módosítást már az októberi bérekre is alkalmazni kellett, mivel az azok utáni járulék- és tagdíjbefizetés határideje november 12. volt.

Többen a személyes adatok védelmének megsértését helytelenítik. Nemcsak azért, mert a magánkasszában maradók adatai bekerülnek a pénztárak központi nyilvántartásába, hanem azért is, mert választásukat munkahelyükön – különösen például az állami szférában – a személyi dossziéjukban iktathatják. Márpedig a pénztárak melletti kiállás a kormány szemszögéből fekete pontnak minősíthető, amely ott virít az érintettek főnökei előtt, amikor alkalmazásukról, előmenetelükről kell határozni. Voltak közalkalmazottak, kormánytisztviselők, akik éppen ezt szem előtt tartva mondtak le a pénztártagságukról.

Jogalkotói hatalommal való visszaélésnek minősítették többen is a nyilatkozattétel személyes előterjesztésének kötelezettségét. Ez az előírás általában is megnehezítette az érdekeltek szabad döntését, hiszen aki nem jelent meg és nem igazolta magát a kijelölt helyszíneken, azt automatikusan vissza(át)léptették a tb-nyugdíjrendszerbe. E kötelezést az emberi méltóságot sértőnek ítéli indítványában például a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete is, arra hivatkozva, hogy ez az alapjog szükségtelen és aránytalan korlátozását eredményezi. A személyes megjelenés a világ kulturált jogrendszereiben – eddig Magyarországon is – csak kivételes okokból, például házasságkötés, apasági elismerési nyilatkozattétel esetén volt kötelező. E kötelezés ráadásul sérti a jogegyenlőséget, az egyenlő bánásmód követelményét, hiszen csak a „nemszeretem” pénztártagokra vonatkozik, az állami nyugdíjkasszát választókra nem. Mellesleg ellentétes a szokásjoggal is, hiszen megkötött szerződés esetén – legyen az biztosítás, munkaviszony vagy házasság – általában nem a státust fenntartani kívánónak kell lépnie, hanem annak, aki változtatni akar.

Pénzügyi kényszerhelyzetet teremtett az Országgyűlés azzal, hogy a tb-rendszerből „kiszerződöttnek” (az érintettek szerint inkább kitaszítottnak) tekinti a pénztártagságukat megtartókat, ezért számukra 2011. december 1-je után már nem ismer el tb-nyugdíj szerinti szolgálati időt. Mint több beadvány, a Szabad Emberek Magyarországért–Liberális Párté is felhívja a figyelmet arra az alkotmány által tiltott hátrányos megkülönböztetésre, hogy munkáltatójuk a pénztártagok után ugyanúgy fizet 24 százalékos nyugdíj-biztosítási járulékot, mint a tb-nyugdíjat választók után, az előbbiek mégsem kapnak majd ezért semmit. A diszkrimináción az sem változtat, hogy a munkáltatói nyugdíj-biztosítási járulékot 2011 decemberétől nyugdíj-hozzájárulásra keresztelték. A tb-ellátásokról és azok fedezetéről szóló törvény ugyanis ma is úgy rendelkezik: „a foglalkoztatót a társadalombiztosítás keretében nyújtott ellátások pénzügyi fedezetéhez törvényben meghatározott járulék- és hozzájárulás-fizetési kötelezettségek terhelik”. Magyarán a befizetés és az ellátás között oksági, sőt arányossági kapcsolatnak kell lennie, következésképpen diszkrimináció, ha a társadalom egyes csoportjai kapnak érte ellenszolgáltatást, mások pedig nem. Ráadásul a szuperbruttó miatt a pénztártagok – ahogyan a tb-nyugdíjat választók is – még személyi jövedelemadót is fizetnek a munkáltatói járulékok után.

Mézesmadzagot kínáltak a kormánypártok az állami nyugdíjrendszerbe visszalépőknek és sötét jövőt a magánpénztárakban maradóknak. Hiszen az előbbiek azon túl, hogy százszázalékos tb-nyugdíjra lesznek jogosultak, pénztári megtakarításuk reálhozamát adómentesen felvehetik, ha pedig önkéntes nyugdíjpénztárba, nyugdíj-előtakarékossági számlára utaltatják, még állami kiegészítést is kapnak hozzá. Nem csoda, hogy a magánkasszákban maradók zöme nem anyagi megfontolásból, hanem elvi-érzelmi alapon, a pénzügyi zsarolás ellen tiltakozva, olykor dacból döntött. Sokak szeme előtt az örökölhetőség is lebeghetett, a pénzt ugyanis 2011. január 1-jétől adómentesen veheti fel a kedvezményezett. Könnyen lehet azonban, hogy a méz megkeseredik, akár már rövid időn belül is. Hiszen az állami nyugdíj viszonylagos előnyei csak a mostani szabályok szerint igazak, az éppen regnáló hatalom, ha szükségesnek látja, bármikor változtathat rajtuk.

MOLNÁR PATRÍCIA