Éjjel, nappal, minden hullámhosszon.

Ha egy magántévé, vagy egy párt által pénzelt média hazudik, lelke rajta. Akik elhiszik, amit mond, akik szeretik, ha hülyének nézik őket, nézzék tovább, rendületlenül.

Akiknek nem tetszik, nem fogják nézni.

Ám az, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott média, a mi pénzünkért a mi képünkbe hazudik, normális országban elfogadhatatlan.

December 3-án előbb a Duna Híradóban, majd azt követően az M1 esti Híradójában is hamisítás történt. A nőügyeiről is elhíresült püspök, Tőkés László nyilatkozott a szlovák állampolgárságuktól megfosztott magyarok kapcsán, mögötte Lomnici Zoltán volt főbíró, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke beszélgetett valakivel. Ezt kellett volna látnunk a képernyőn, ám a nézők csak Tőkés Lászlóban gyönyörködhettek, a mögötte álló Lomnicit, amint az a bűnügyi tudósításokban szokás, kitakarták.

A turpisságra véletlenül derült fény, egy internetes portál fedezte fel a csalást, és kürtölte bele a virtuális világba. A közszolgálati média természetesen nem vett tudomást az esetről, akkor kezdtek el foglalkozni a történtekkel, amikor már nem volt esély arra, hogy el lehessen hallgatni.

Bocsánatkérést ígértek és teljes körű vizsgálatot. Előbbi meg is történt: elnézést kértek Lomnici Zoltántól, a - megfogalmazásuk szerint - súlyos szakmai hibáért. Egy nappal később már a vizsgálat eredményét is közzétették: hárman hibáztak, a vétkesek vezérigazgatói figyelmeztetésben részesültek.

Az 1971-ben készült politikai krími - Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek – elhíresült mondata jut az eszünkbe: A vizsgálat lezárult, felejtse el.

Nem felejtjük el. Sem ezt, sem a többit, amik már voltak, és azokat sem, amelyek még csak ezután lesznek.

Lomnici Zoltán elfogadta a bocsánatkérést, részéről az ügy lezárult. Magánügy mondhatnánk. Mi, választópolgárok, akiknek az adóforintjaiból működtetik a közmédiát, már nem lehetünk ennyire nagyvonalúak.

Nem szakmai hiba történt.

Szakmai hiba, ha nem indul el egy bejátszásra odakészített felvétel. Ha rosszul hallatszik a nyilatkozó hangja. Ha egy nevet rosszul írnak. Ha egy közszereplő titulusa helyett véletlenül más sarzsit írnak a képernyőre. Szakmai hiba, ha Orbán Viktort nem miniszterelnökként, hanem figyelmetlenségből államfőként emlegetik. Ha azt írják, hogy a piszkos tizenkettő, azaz a 12 Fideszes megyei elnök, nem az Azori-szigeteken, hanem a Fidzsi szigeteken tanulmányozta közpénzen az amúgy nem létező páneurópai romastratégiát.

Ezek szakmai hibák, mert figyelmetlenségből, vagy/és hozzá nem értésből adódnak. Ami december 3-án a két közszolgálati televízióban történt, az nem szakmai hiba, hanem hazugság, hamisítás, torzítás. Azt állítani, hogy alapos vizsgálat történt, pedig nem más, mint maszatolás, mellébeszélés.

Ha volt is vizsgálat – információk szerint nem volt – annak eredményét nem kötötték az orrunkra. Három ember hibázott, írta a hivatalos közlemény, súlyos szakmai hibát vétettek.

Ki volt ez a három ember? Alapból ez lenne az első, ami fontos lehet. Fontos, de nem a legfontosabb. Mert nyilvánvaló, hogy nem azok az igazi bűnösök, akikkel a piszkos munkát elvégeztették. Nem a szerkesztő, a riporter és a vágó tehet arról, ami ma a közmédiában történik. Hanem azok a főnökök – és az őket kinevező megbízóik - akik olyan légkört teremtetettek az általuk vezetett intézményekben, hogy normális üzemmenetté vált a hazudozás, a hírek elferdítése, elhallgatása.

Valószínűleg, soha nem derül ki, mi történt valójában. Hogy kinek az utasítására tüntették el Lomnicit, és főként, miért. Kinek állt útjában a volt főbíró, kinek volt valamiért nemkívánatos a személye.

Egyszer talán tényleg lesz valódi vizsgálat. Olyan, ami arra keresi a választ: kik a felelősek azért, hogy az állampolgárokat – nemcsak a Lomnici-ügyben – megfosztották a tisztességes tájékozódás lehetőségétől?