Nógrádi Katalin|2011. 09. 29., 13:46|Utolsó módosítás: 2011. 09. 29., 15:47|

Ősz végéig tart a padlizsán szezonja. Magnéziumban, kalciumban és vitaminokban különösen gazdag, érdemes minél többet fogyasztani belőle.

A Magyarországra a török hódoltság idején került padlizsánt nevezik törökparadicsomnak is, de időnként találkozni az angol és német nevének tükörfordításaként született tojásgyümölcs elnevezéssel is. A zöldség szezonja július végétől késő őszig tart. Húsos bogyótermését fogyasztjuk, amelynek alakja lehet hosszabb hengeres, tojás, vagy gömb alakú.

Az érett padlizsán átmérője körülbelül 5-8 cm, héja csillogó, kemény és sima, kocsánya élénkzöld. A hosszan tárolt, illetve túlérett zöldség felülete nem csillog, hanem matt, csészelevelei hervadtak, belső húsa szívós, kesernyés ízű, magjai barnás színűek. Szüretelése után öt-hat napig tárolható. A nem teljesen érett padlizsánt szobahőmérsékleten tovább lehet érlelni, de jobb, ha érett növényt vásárolunk.

Vitamin- és ásványianyag-tartalma magas

A padlizsánnak előnyösen kicsi az energia- (27 kcal/100g) és a szénhidráttartalma (4,8g/100g). Fehérje 1,3g/100g van benne, zsiradék elhanyagolható mennyiségű. Vizet 92 százalékban tartalmaz.

Vitamin- és ásványianyag-tartalma kiemelkedően magas: értékes forrása a C- és K-vitaminnak, a folsavnak, valamint a pantoténsavnak. Kisebb mennyiségben karotint és E-vitamint is tartalmaz. Jelentős ásványi anyagai a kálium, a foszfor, a magnézium és a kalcium.

Az éretlen padlizsán mérgező vegyületeket is tartalmaz

Az éretlen, vagy félig érett padlizsán egy szolanin nevű mérgező vegyületet tartalmaz, melynek színe zöld és keserű ízű. Ugyanez a vegyület található például a burgonyagumóban és a félig érett paradicsomban is (mindkettő a padlizsán rokona).

Az érett padlizsán azonban bővelkedik antioxidáns hatású vegyületekben, elsősorban ubikinonban (Q10) és antocianinban.

Az ubikinonnak nélkülözhetetlen szerepe van a sejtanyagcserében és a káros szabadgyökök megkötésében. Az antocianin pedig segíti a C-vitamin hasznosulását a szervezetben, szerepet játszik a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, csökkenti a vérben az LDL-koleszterin szintjét, és növeli a védő hatású HDL-koleszterinét.

Epebetegeknek és köszvényeseknek is ajánlott a fogyasztása

Zsiradékszegény konyhatechnológiával elkészítve, kis energia- és szénhidráttartalma miatt a padlizsán fogyasztása különösen ajánlott cukorbetegeknek és fogyókúrázóknak. Előnyös a fogyasztása máj- és epebetegségekben szenvedőknek, valamint reumás betegségek esetén is, mivel vegyületei gyulladáscsökkentő hatásúak.

Alacsony nátriumtartalma miatt nátriumszegény diétákban szintén ajánlott a felhasználása. Kevés purin és oxálsav van benne, ezért köszvényesek és vesekőképződésre hajlamosak is betervezhetik étrendjükbe.

A padlizsán nagy zsiradékfelvevő képességgel rendelkezik. Ezért bő olajban sütve fájdalmas panaszokat okozhat a túlzott gyomorsav-termelődésben, gyomorfekélyben és refluxbetegségben szenvedőknél.

A padlizsán héját el kell távolítani

A zöldség héját a felhasználás előtt mindig ajánlott eltávolítani, a kocsányát egyujjnyi terméssel együtt érdemes levágni. A padlizsánból készíthető saláta, rakott étel, szendvicskrém, de lehet sütni, rántani vagy párolni is, valamint önálló köretként vagy más köretek alkotórészeként is kínálható. Nyersen viszont nem fogyasztható.

A padlizsán az egyik leggyakrabban használt zöldség a balkáni, illetve a mediterrán népek étrendjében. Többek között olajos salátákat, illetve egyéb zöldségekkel kombinált ragukat készítenek belőle. Bazsalikommal, borsikafűvel (csomborral), borssal, oregánóval, vöröshagymával, fokhagymával, zöldpetrezselyemmel ízesíthető, sokszor paradicsomot is adnak hozzá.

Padlizsános egytálétel például a görög muszaka, a francia, provanszi ratatouille, a grillezett zöldségekből álló katalán escalivada, valamint a román és erdélyi magyar padlizsános zöldségkrém, a zakuszka.

A tápanyagtartalmak forrása: Rodler Imre: Kalória- és tápanyagtáblázat, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2008.